Egy érzés, amit sosem szeretnék, hogy a gyerekeim átéljenek, és egy másik, amit rendre tudatok velük

Férjeddel és két lányotokkal alkotjátok a családot, vagyis nőuralom van nálatok, amire most még ráerősít a nemsokára érkező Csenge. Előre látom, ahogy a lakásotok átalakul fodrász- és sminkszalonná, Dani pedig kénytelen lesz beszállni a körömlakkozásba, ha nem akarja, hogy csökkenjen a renoméja a lányok szemében...

Na, igen! (nevet). Biztosan nem lesz egyszerű a már kialakult napi rutint összeegyeztetni még a picivel is, de abban is biztos vagyok, hogy a párom és a lányaim is, na meg persze a teljes család, rengeteget fognak segíteni Csenge és a háztartás körüli feladatokban.

Tizennégy évvel ezelőtt élted meg először a várandósság és a szülés örömeit, kihívásait. Milyen emlékeket őrzöl arról az időszakról?

Nehéz szavakkal kifejezni azt az érzést, de talán a boldogság, az izgalom és a félelem keveréke az, ami a legjobban leírja az akkori közérzetem. Egyszerre voltam mérhetetlenül boldog és kétségbeesett, amikor megtudtam, hogy pozitív lett a terhességi teszt. Bernadettel, vagy ahogy mi hívjuk, Bebivel voltam várandós – a születése meglehetősen izgalmasra sikeredett. Körülbelül egy hónappal hamarabb született, mint amikorra ki voltam írva.

Épp a Balatonon pihentünk, csakhogy a szülés vasárnap délután beindult, és pechünkre hazafelé hatalmas dugó alakult ki az autópályán.

Szerencsére Bebi türelmesen kivárta, amíg felértünk a kórházba. Azóta is jellemző rá a megfontoltság.

Miben változtatott meg az anyaság?

Teljesen átrendeződtek a prioritások. A munkám is fontos maradt, de egyértelműen a lányok lettek a legfontosabbak számomra, a születésük új értelmet adott az életemnek. Miattuk nem érzem magam sosem egyedül, óriási támaszaim voltak a nehezebb periódusaimban is. Szülőnek lenni véget nem érő felelősség és szerep, de közben rengeteg kedves közös emlék keletkezik. Ami talán a legtöbbet jelenti számomra, az az elalvás előtti pillanat. Bebi hiába mindjárt 14 éves, még mindig az évekkel ezelőtt kialakult kis rituálénk szerint fekszik le aludni: én betakarom, elmondjuk egymásnak, hogy milyen állatokkal, személyekkel kapcsolatos álmokat kívánunk a másiknak, és utána jön a jó éjt puszi. Orsi az együtt alvásokhoz ragaszkodik. Őt is szépen betakarom, jó éjszakát kívánunk egymásnak, és a kezemet fogva vagy engem átölelve alszik el. Az is csodás érzés, amikor például készítem a vacsorát vagy mosogatok, és megjelenik valamelyikük, hogy csak úgy átöleljen, megpusziljon.

Most épp a 37. hétben vagy a harmadik babátokkal. Hogy viseled, milyen a közérzeted?

Eleve már az is hihetetlen volt, hogy pozitív lett a tesztem. Örültem, hogy ismét anyuka leszek, de talán pont ettől estem kétségbe is. Harminc felett már kissé idősnek éreztem magam egy harmadik gyermekhez, noha elmondhatatlanul vágytam rá. Talán épp a korom miatt van, hogy ez alatt a terhességem alatt izgulok a legtöbbet. Dani persze mindenben támogatott, sokszor jött velem az orvosi vizsgálatokra. Én mindig az ultrahangos vizsgálatokat vártam, mert ilyenkor láthattam a kis Mákszemem – így becéztük, amíg megfelelő nevet nem találtunk neki. Imádtam őt nézni a monitoron! Most már sokat mocorog a pocakomban, amit Dani és a lányok nagyon élveznek, sokszor simogatják a hasamat, és beszélnek Csengéhez. A gyakori mocorgás így a várandósság vége felé fájdalmas is tud lenni – ilyenkor á szoktam szólni, hogy finomabban helyezkedjen, de nem igazán fogad szót.

A Bebivel és Orsival való terhességeim idején magánéleti nehézségeim voltak, de testileg és lelkileg a mostani terhességem a legnehezebb, a legfárasztóbb, noha az életem épp mostanra rendeződött.

Vannak, akik azt mondják: „na, én aztán biztosan másképp fogom nevelni a gyerekem, mint a szüleim engem”, és vannak, akik számos mintát tovább kívánnak adni gyermekeiknek az otthonról hozottakból. Te melyik tábort erősíted? Van olyan, amit direkt másképp csinálsz, mint a szüleid?

Szerintem egy szülő egyik legnagyobb félelme a gyermekvállalás és -nevelés során az, hogy jól csinálja-e. Ez az érzés biztosan elkísér életem végéig. Nekem sajnos nem sok pozitív élményem van a gyerekkoromból. Szüleim 7 éves koromban elváltak, mindketten alkoholisták voltak, így hamar fel kellett nőnöm. Körülbelül 13 éves lehettem, amikor elkezdtem dolgozni, hogy gondoskodni tudjak magamról.

Nem igazán számíthattam senkire. Ez az az érzés, amit sosem szeretnék, hogy a gyerekeim átéljenek!

Minden egyes nap azon vagyok, hogy mindig érezzék, mennyire szeretem őket, és bármi lesz is, mindig számíthatnak rám. Fontosnak tartom az együtt töltött közös, minőségi időt, a gyerekek kérdéseire az őszinte válaszadást, a felelősségvállalásra és önállóságra segítést is.

Réka és családja

A babavárás, akár a karácsony, tele van izgalommal, tervezéssel és várakozással. Hogyan készültök Csenge érkezésére? Kész van már a babaszoba?

A két nagyobb lánytól ugyebár rengeteg babaruhánk maradt, de lehetetlen megállni, hogy az ember ne vásároljon így is mindenfélét. Szinte minden üzletben meg kellett néznem a babarészleget, és akkor már persze venni is kellett valamit.

Szerettem volna, hogy Csengének is külön szobája legyen. A vágyam a teljes lakás átalakítását vonta maga után, ami rengeteg munkával járt, de az egész családra számíthattunk. A babaszobát főleg Bebinek köszönhetjük. Ő már aznap elkezdett ötletelni a szobával kapcsolatban, amikor elárultam neki, hogy pozitív lett a tesztem.

Bátrak vagytok, tudod? Azért mondom ezt, mert a világban jelenleg háború dúl, infláció van és lesz, rendszeresen hallani a klímaváltozás veszélyeiről, és megfigyelhető az emberek között egyfajta általános agresszió is, mind verbálisan, mind fizikailag. Titeket azonban ezek nem ijesztettek el a családalapítástól.

Megértem és tiszteletben tartom, ha valaki ilyen-olyan megfontolásból vagy a világban jelenleg zajló dolgok miatt inkább nem vállal gyereket. Én igyekszem pozitívan hozzáállni a különféle helyzetekhez, mert tudom, hogy a sok rossz mellett rengeteg jó dolog is történik.

Tegyük fel, lesz egy szépséges rózsaszín borítójú emlékkönyved, amelybe mindenfélét írhatsz és ragaszthatsz a Csengével és a családdal közös élményeitekről. Ha lenne benne egy olyan oldal, amelyre a születése utáni napon írhatnál valamit, mit írnál?

Amit mindenképp leírnék neki, az az, amit Bebivel és Orsival is folyamatosan éreztetek, tudatok írásban, illetve szóban is:

Nagyon szeretem, és bármi történjék is – akár háború vagy szerelmi csalódás – rám mindig mindenben számíthat.