„De miért?” - Hogyan hasznosítsuk a gyerek kíváncsiságát?

A hét túlélőkészség:
1. Kritikus gondolkodás és problémamegoldás
2. Együttműködés és vezető szerep
3. Rugalmasság és alkalmazkodóképesség
4. Kezdeményezőkészség és vállalkozó szellem
5. Hatékony kommunikáció
6. Információkhoz való hozzáférés és lényegkiemelés
7. Kíváncsiság és képzelőerő

Ösztönösen kíváncsi gyerekek

A kíváncsiság és képzelőerő a kezdeményezés, a vállalkozó szellem, a problémamegoldás és a kritikus gondolkodás elengedhetetlen része. Bátorítani a gyerekeinket, hogy legyenek kreatívak, hogy tágítsák a megértésük kereteit – ez a kulcs a problémamegoldáshoz és a kritikus gondolkodáshoz. A kíváncsiság és képzelőerő jól működik a legtöbb logikus készséggel, vagy az olyan alapkészségekkel, mint az olvasás, írás, számolás, mivel mindkét agyféltekét megmozgatják, illetve ún. soft-skill-ként segítik a megszerzett tudás gyakorlatban való alkalmazását.

Amikor egy gyerek sokat kérdez, nagyon jó úton halad afelé, hogy megoldásokat dolgozzon ki az őt érdeklő kérdésekre.

Aki szülő, pontosan tudja, hogy a gyerekek határtalan kíváncsisággal tekintenek a világra. Minden érdekes, minden felfedezésre vár. Mindenről jó lenne még többet tudni, kifordítani, megvizsgálni, megkóstolni, megtapogatni. A kisgyermekeket elemi erővel mozgató kíváncsiság azonban az évek során csökken. Felnőttkorra szinte kihal belőlünk, mindössze annyi marad, hogy a mindennapi tevékenységünket el tudjuk végezni, ám ritkán csodálkozunk rá a világra vagy keressük meg egy-egy dolog valódi értelmét. Miért van ez így?

Unatkozom!

Gyerekkorunk fontos kísérőjelensége volt az unalom. Vele együtt pedig az a törekvés, hogy találjunk valamit magunknak, ami megszabadít bennünket ebből a kínlódó állapotból. Ma a gyerekek figyelme igen hamar a tv, számítógép és a figyelmüket folyamatosan igénylő elektronikus szerkezetek felé fordul. Aki szabadidejének jelentős részét ilyen ingerek mellett és között tölti, nehéz helyzetbe kerül, amikor egyedül marad egy szobában elektromosság nélkül.

Kép

Kép: Freepik

A kíváncsiság ellentéte mindannak, amit ez a „folyton online lenni” világ képvisel, hiszen a kíváncsiság megerősíti a saját szellemi találékonyságunkat. Néha elég néhány egyszerű tárgyat a gyerekek kezébe adni, és egyrészt remekül mulatnak vele kézügyességüket és képzeletüket próbára téve, másrészt olyan tárgyakat készíthetnek belőlük, amelyekre mi felnőttek sosem gondoltunk.

A kíváncsiság teszi lehetővé a gyerekeink számára, hogy folyamatosan tanuljanak, növekedjenek, gazdagodjanak mindazzal az ismerettel, amelyet kíváncsiskodásuk tárgyául választanak. Sőt, ezzel válik lehetővé, hogy kérdéseket tegyenek fel az őket körülvevő világról.

Ráadásul mindez a segítségükre van az egészséges képzelőerő és a kreativitás kialakításában. Remek dolog, ha a gyerekek értelmet, tudást és kalandot látnak a mindennapokban!

Miért hasznos a kíváncsiság?

Aktivizálja az agyat
Azok a „miért” kérdések, amelyek olyan gyakran hangzanak el a gyerekeinktől, hogy néha már a szemünket forgatjuk, jó célt szolgálnak. Azt mutatják, hogy folyamatosan elemzik és próbálják megtalálni a dolgok értelmét. Ez pedig nem más, mint színtiszta tanulási folyamat és agymunka!

Támogatja a hatékonyságot
Legtöbbünk olyan gyereket szeretne felnevelni, aki képes az esetek túlnyomó többségében feltalálni magát, és nem függ másoktól. A kíváncsiság nagy segítség ebben is. Egy-egy probléma esetén felmerül bennük a kérdés: hogyan oldjam meg? – és elkezdik a megoldást keresni ahelyett, hogy megvárnák, hogy valaki kitalálja helyettük, mit kellene tenni.

Kitartásra ösztönöz
Amikor egy gyerek valóban kíváncsi valamire, nem fog megelégedni egy egy mondatos válasszal. Addig kérdez, amíg meg nem tudja, amit szeretne. Ehhez pedig nem feltétlenül kell nekünk, szülőknek mindentudóknak lennünk. Kölcsönözhetünk vagy vehetünk könyvet a témában, körülnézhetünk az interneten, sőt, ha a kérdés engedi, akár a gyakorlatban is megnézhetjük, mi történik ha…

A legjobb hír, hogy nem kell nagy dolgokra gondolni, ha a gyerekek kíváncsiságát szeretnénk megtámogatni. Nem kell semmi olyat rájuk erőltetni, ami ne lenne számukra természetes. Hagyjuk, hogy kérdezzenek, és akarjuk velük együtt felfedezni a világot! A kíváncsi elme sosem unatkozik!

Hasznos tanmese

Egyszer egy király fontos tisztségre kereste a megfelelő embert, ezért próbára tette az udvara népét. Erős és bölcs emberek álltak körülötte.

– Van itt egy megoldásra váró feladat, és látni szeretném, ki az közületek, aki képes megbirkózni vele – mondta, majd a jelenlévőket egy óriási nagy ajtózárhoz vezette, amilyet még egyikük sem látott. A király így folytatta: 
– Itt találjátok a legnagyobb és legnehezebben nyíló zárat, ami valaha létezett a birodalmamban.

Az udvari méltóságok egy része csak lemondóan rázta a fejét. Néhányan a bölcsebbek közül közelebbről is megnézték a lakatot, s az udvarban szinte mindenki egyetértett velük abban, hogy ez a probléma túl nehéz. Az egyik királyi tisztségviselő azonban mégis odament a lakathoz. Megnézegette, megtapintotta, a legkülönbözőbb módon próbálta megmozdítani, végül taszított egyet rajta, s a zár kinyílt. Nem is volt bezárva, csak beszorult: semmi más nem kellett hozzá, mint bátorság.

A király így szólt ehhez az emberhez:
– Te kapod meg az udvarban a tisztséget, mert nemcsak arra hagyatkozol, amit látsz, vagy hallasz, hanem a saját erődet is beveted és van bátorságod újat próbálni.

(Detlev Blenk, Z-Press 2010)

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>