„Csapatmunka gyerek és szülő között” – A bilihez vezető legrövidebb út, avagy mi az az EC-módszer?

„Kedden hazajöttünk a kórházból a babával, és szerdán úgy gondoltam, hogy akkor megpróbálom. Reggel felkelt, kicsit sírt, leszedtem róla a pelust, és a bili fölé raktam, ő pedig elkezdett pisilni. Váratlanul, egyből sikerült” – kezdi mesélni Gika, aki a várandóssága alatt ismerkedett meg az EC-vel.

„Elmentünk egy budapesti mosható pelenka-klubba, és egy anyuka mesélte, hogy ő csak három pelenkát használ egy nap, mert EC-zik. Leesett az állunk. Mesélt arról, hogy evolúciósan benne van minden élőlényben, hogy már a születésétől kezdve ne maga alá ürítsen. A csecsemőknél azért alakul ki a hasfájás, a kólika, mert pelenkába kell üríteniük, pedig nem akarnak.” Gika és férje így ismerkedtek meg a módszerrel, amit a háromhetes kislányuknál már szinte a kezdetektől alkalmaznak. „Szerintem a legfárasztóbb az elején az anyaságban az, hogy folyton szoptatsz, folyton tisztába rakod, és utána el is kell ringatnod, hogy ne fájjon a hasa. Nálunk ez utóbbi kimarad. Ürít, eszik, és utána el is alszik nyugodtan, nincs hasfájós sírása” – teszi hozzá. Az EC mellett 7-8 darab mosható pelenkát használnak egy nap.

„Még nem ismerem pontosan, melyik sírással jelez, inkább csak tippelgetek, de érdekes, hogy azt is jelzi kis nyígással, hogy hagyjuk abba a bilizést, mert kész van” – fogalmaz az újdonsült anyuka.

Ürítési kommunikáció

Az EC – magyar nevén természetes csecsemőhigiénia – egy a pelenkázás mellett választható lehetőség, alternatíva csecsemőknél a pisi és kaki kezelésére. Maga az EC az elimination communication kifejezés rövidítése, „ürítési kommunikációt” jelent. A lényege, hogy már egy újszülött is kommunikálja a szülő felé a vizelési vagy székelési ingerét, a szülő erre reagálva ajánlja fel a lehetőséget a babának. Mielőtt bárki megrémülne, nem szobatisztaságra nevelés és nem bilire szoktatás zajlik – szögezi le Krémer Sári, a Pelenkatlanodj.hu alapítója, az EC-módszer hazai nagykövete. De honnan is jött az EC?

Speciális bugyi és lyukas popós nadrág

Napjainkban 75 országban alkalmazzák: Afrika, Ázsia, Dél Amerika és az északi sarkkör lakossága is EC-zik. De ez nem egyenlő azzal, hogy a gyermek pucéran van, mint Afrikában, hanem inkább pelenkától való függetlenséget jelent. Indiában például speciális kis bugyit használnak, Kínában lyukas popós gatyát, és a lyukat – totyogásig – textil fedi. A módszer a hetvenes években érkezett Amerikába, Magyarországra pedig a kétezres évek elején jött be az EC nyugati kultúrára szabott változata. Ez azt jelenti, hogy nagyjából a totyogás megkezdéséig pelenkáznak is az EC mellett, aminek a célja, hogy felfogja a baleseteket. Lehet választani a részidős és a teljes idős EC között.

„Előbbi teljes mértékben a családra szabható módszer. Lehet EC-zni például csak otthon, csak a reggeli ébredés után, vagy csak este fürdés előtt. A lényeg, hogy a baba ezekben a kiválasztott időpontokban következetesen kapjon bilit, ha ürítenie kell” – magyarázza Sári. Azt tudni kell, hogy itthon volt egy hasonló életkorban kezdett módszer még az ötvenes évek előtt. Ez a korai szobatisztaságra nevelés, amitől óva intenek a szakemberek: sokszor erőszakos technikákat vetettek be, szinte tárgyként kezelték a babát.

„Az EC figyelembe veszi a babák természetes ürítési ritmusát, jelzéseit, igényeit. Egyfajta csapatmunka történik a szülő és a gyermek között, ami erősíti a kötődést” – összegzi.

Sári két kislány édesanyja, de még jóval a születésük előtt, 2005-ben Kínában, egy vidéki kisvárosban találkozott az EC módszerével. „Nyugati fejjel nem értettem, hogy miért jó a szülőknek, ha a baba lepisili és lekakilja őket így, pucér popóval. El sem tudtam képzelni, hogy a gyerekek képesek jelezni, és a szülő válaszul el tudja vinni a babát pisilni-kakilni” – emlékszik vissza.

Aztán 2016-ban várandós lett az első gyermekével. „Egy ismerőst kérdezgettem arról, hány mosható pelenkabetétre lesz szükségem, és a válasza az volt, hogy nem tudja, mert ő EC-zett. Ekkor kezdtem el utánanézni, mi is ez az egész. Végül mindkét lányommal a születésüktől fogva EC-ztünk. A nagyobbiknak érzékeny volt a bőre, súlyos pelenkakiütése lett, kénytelen voltam egyfolytában szellőztetni. Ha pedig már nem volt rajta a klasszikus pelenka, akkor belekezdtünk az EC-be is. A kicsinél már az első mekóniumnál (magzatszurok, a baba első széklete – a szerk.) felismertem a jelzéseket, így gyorsan a bili fölé tartottam, és el is engedte magát” – meséli.

Sári 2017 óta szakértőként segít a szülőknek, hogy kevesebb pelenkát használjanak, majd teljesen el is hagyják azt, amikor a gyermek nagyobb lesz. Tavalytól pedig a Semmelweis Egyetemen oktat az EC módszeréről leendő védőnőknek.

Másfél tonna hulladék a szobatisztaság ára?

Az EC-ben a legtöbbek által emlegetett előny az, hogy összehangolja a babát és a szülőt. Egy 2020-as kanadai kutatásban EC-ző újszülötteket hasonlítottak össze kizárólag pelenkázott babákkal. Arra a következtetésre jutottak, hogy a 0–3 hó között tapasztalható úgynevezett megmagyarázhatatlan sírás túlnyomó része felszólítás a gondozóknak, hogy felkínáljanak pisilési/kakilási lehetőségeket. Ez a sírás 0–3 hónapos kor között jellemző, és 6–8 hetesen csúcsosodik, majd magától elmúlik. A kutatók megfigyelték, hogy az EC megkezdésével a sírás mennyisége és a sírással összefüggő tünetek jelentősen csökkennek.

A babáknak jót tesz, mert elkerülhetők a bőrproblémák, a húgyúti fertőzések, a pelenkamentesség szabadabb mozgást biztosít, így könnyedebb a mozgásfejlődés, az EC-póz pedig anatómiailag segíti a széklet és a szelek távozását. A szülők szempontjából összhangot teremt a babával, alkalmazása felülírhat akár egy rossz szülés- vagy szoptatásélményt. Megelőzhető, hogy átázzon a pelenka, olcsóbb lehetőség, hamarabb szobatiszta lesz a gyerek, nem utolsósorban pedig környezetbarát is a módszer.

Kép

Kép: Freepik

És ha már környezettudatosság. Körülbelül 33 milliárd darab pelenkát dobunk ki évente az Európai Unióban, ez 6,7 millió tonna hulladék.

Ez, ha valaki csak eldobható pelenkát használ, gyerekenként körülbelül 6500 pelenkát jelent, ami másfél tonna hulladék a teljes szobatisztulásig.

„Sajnos az elmúlt tíz évben egyre több EC-s országban kezdtek el eldobható pelenkát is használni. Kínában például eleinte szükségtelennek tartották a szülők, erre válaszul a Pampers megcsinálta az »Arany alvás« kampányt, ami sikeresnek bizonyult. Érdekes, hogy nyugaton a manapság szobatisztasághoz szükségesnek tartott érési jelek listáját is egy a Pampers pelenkát gyártó cégnek dolgozó gyermekorvos dolgozta ki. A szobatisztaság megkezdéséhez ajánlott minimum életkort egyre feljebb és feljebb emelik, miközben a nemzetközi kutatások ennek pont az ellenkezőjét tanácsolják” – figyelmeztet a Pelenkatlanodj.hu alapítója.

Hogy képes egy újszülött jelezni?

A gyerek ugyanúgy tanulja meg, hogy jelezzen, ha ürítenie kell, mint az összes többi igényének a jelzését. Például, ha álmos, felkéredzkedik a karunkba. „A babát zavarja az ürítési inger, eleinte ez az a diszkomfortérzet, amit jelez a szülő felé. Ha van adekvát szülői válaszreakció, és lehetőséget kap a peluson kívüli pisilésre-kakilásra, akkor a bilizést összeköti a záróizmok ellazításával. Később megtanul tudatosan is jelezni, ha érzi az ingert” – magyarázza Sári. Hozzáteszi, eleinte inkább a szülőknek kell kiterjeszteni a tudatosságukat erre az igényre is. A jelzések gyermekenként és életkoronként változnak.

Újszülötteknél jellemző többek közt a csücsörítés, buborékfújás, az utolsó fázis a sírás – ezek olyan fizikai jelek, amik után szinte biztos, hogy jön valami.

Mint Sári hangsúlyozza, egyelőre Magyarországon elenyésző az EC-ző családok aránya, de a számuk egyre nő. „Az első évben picit több figyelmet igényel, mintha kizárólag pelenkázna az ember, de a figyelem, amit befektetünk, többszörösen megtérül, hiszen általában jobban és mélyebben megértjük a gyermeket, így gyorsabban meg tudjuk oldani a problémáit, kielégíteni az igényeit. Egy emberi kapcsolatba fektetünk be, a kötődést erősítjük. Boldoggá és elégedetté tesszük vele a kisbabánkat” – sorolja.

A teljes szobatisztaságot – értsd: amikor már nem kell figyelni egyáltalán, mert a gyermek minden alkalommal egyértelműen jelez/szól, néha kell csak emlékeztetni – az EC-s gyerekek ötven százaléka másfél éves korára eléri, a teljes idős EC-sek száz százaléka 2 éves korára szobatiszta. 

Kezdés minél hamarabb

A legideálisabb kor a kezdésre az újszülött periódus, hiszen itt még a baba ösztönösen jelez, nagyon együttműködő, és ha máris elkezdi az ember, akkor ez lesz a normális az egész család számára. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a szülők rossz időpontban, rossz pozícióban ajánlják fel a bilit, amire a baba ellenállással vagy sírással reagálhat. Mások pedig úgynevezett biliparanoiát kapnak: ez az, amikor valaki túl tökéletesen akarja csinálni, és mindenre azt hiszi, hogy a babának pisilnie kell. Ez megelőzhető, ha hiteles forrásból megtanuljuk, hogyan is kell EC-zni.

A tudomány mai állása szerint az egyéves kor alatti kezdéssel elkerülhetők a vizelési és székletürítési problémák, kevésbé jellemző az ágybavizelés, kevesebb a húgyúti probléma.

A kutatások egyöntetűen a kevesebb eldobható pelenka használatát és a korábbi szobatisztaságra szoktatást ajánlják.

„A félreértések elkerülése végett, akkor is lehet valakiből boldog, nyitott és bizalommal teli felnőtt, ha nem EC-zik vele a szülő. Ez csupán még egy dolog, amivel biztosíthatjuk a babát arról, hogy figyelünk a jelzéseire, segítünk rajta, ha igényli” – teszi hozzá Sára.

Ha valaki szeretne részletesebben megismerkedni a módszerrel, itt megteheti.