Csak becsöngetsz, és elmondhatod, mi bánt – Az Oázisba bárki betérhet, aki lelkileg elfáradt

Bárki becsöngethet ide bejelentkezés nélkül? 

Igen, az volt az indulóötlet, hogy nyitvatartási időben bármikor be lehet hozzánk csöngetni. A hét öt napján heti 27 órában vagyunk nyitva. Az volt a cél, hogy legyen egy olyan hely, ahová be lehet jönni, ha valaki nagyon szomjas, nagyon elfáradt lelki értelemben, és szeretne valakivel beszélni. Ha nem akarja, a nevét sem kell megmondani. Az Oázis találó név, tényleg itt ülünk a forrásnál, ahonnan élő vizet meríthetnek, mint a bibliai szamariai asszony. A minket felkeresők nagy része ma már előre bejelentkezik, de minden hétre jut néhány becsöngető is. 

Hogyan zajlik egy beszélgetés? 

Mottónk: az Oázis a hely, ahol meghallgatnak. Egy segítő, mentálhigiénés beszélgetésben a legfontosabb mindig maga a kapcsolat. Mi Rogers-i alapokon működünk; ennek lényege a teljesen ítéletmentes, elfogadó, empatikus, meghallgató kapcsolat, amelyben a segítő személy hiteles és önazonos. Ilyen kapcsolatba érkezik a hozzánk betérő, és bármit elmondhat, amit szeretne. Mindig tisztázzuk, hogy miben tudunk neki segíteni, és miben nem. Nem nyújtunk egészségügyi szolgáltatást, nem vagyunk terapeuták. 

Partnerek vagyunk, társul szegődünk. Emellett azt szoktuk mondani, hogy soha nem ketten ülünk egy szobában, hanem hárman, az Úrral. 

Milyen minta alapján, hogyan jött létre az Oázis?

Bécsben Beszélgető-sziget néven működik ilyen szolgálat, amelyet szerzetesrendi összefogásban tartanak fenn. Ezt 2013-ban meglátogatták magyar szerzetesrendi elöljárók, köztük Forrai Tamás jezsuita, akinek megtetszett az ötlet, hogy milyen jó lenne Budapest szívében hasonlót létrehozni. Korábbi provinciálisként ő adott helyet a szolgálatnak, és Törőcsik Júlia Mária szociális testvér vezetésével bécsi mintára megalkották az Oázis szakmai működését, kereteit és feltételeit. A szolgálat 2014. február 14-én indult el. A magyar jezsuiták és más szerzetesrendek együttműködéséből született, de a csapatnak kezdettől fogva tagjai szakképzett világiak is. 

Kép

A lelkigondozó szobája, ahol a betérőkkel beszélgetnek – Fotó: Orbán Gellért

Pontosan kikből áll a csapat? Hogyan működik?

Négyen vagyunk fizetett munkatársak, mi biztosítjuk a hátteret, a szervezést, és mi magunk is beszélgetünk. Csapatunk nagy része önkéntes munkatársainkból áll, akik közel húszan vannak és szintén szakemberek. A keretrendszerünk szigorúan le van fektetve. Ennek fontos része, hogy ne csak szakmailag legyünk felkészültek, hanem havonta szupervíziónk van, hiszen csak úgy tudunk elhordozni nehéz élethelyzetben lévő embereket, ha mi magunk is dolgozunk magunkon. A közösségépítés is fontos része az életünknek, évente többször szervezünk feltöltődős hétvégéket, kirándulásokat. Hivatalosan a jezsuita rend a munkáltatónk, ők biztosítják az infrastruktúrát, az ő épületükben működünk, és jelentős mértékben segítenek minket, de a fenntartásunk pályázati forrásokból, adományokból tevődik össze. Emellett a támogatóink között tudhatjuk a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáit is. 

Keresnek újabb önkénteseket?
Igen, várunk önkénteseket a csapatunkba, mert most kevesen vagyunk, jó lenne bővíteni. Egyre többen fordulnak hozzánk segítségért, és mivel már hosszabb folyamatokat is vállalunk, az esti órákban gyakran előfordul, hogy mindhárom szobánkban folyik beszélgetés. Ugyanakkor léteznek olyan idősávok, amikor nincsenek önkéntesek. Olyan szakembereket keresünk, akik szívesen lennének tagjai egy jó szakmai közösségnek.

Jellemzően kik és milyen problémákkal keresik fel az Oázist?

Ha visszatekintünk a tíz évre, az eddigi beszélgetéseinkre, azt látjuk, hogy többségében fiatalok jönnek, a hozzánk betérők általában 55–50 százalékát teszik ki a 40 év alattiak. De minden korosztály megtalál minket, és senkit nem küldünk el 18 éves kor felett.

Nálunk mindenki mentálhigiénés vagy pasztorális tanácsadó végzettséggel rendelkezik, ennek kompetenciahatárain belül tudunk fogadni bárkit. 

Vagyis életvezetési problémák, kapcsolati nehézségek, nehéz érzelmi helyzet, krízis, gyász, veszteség, illetve az olyan szintű szorongás vagy depresszív érzések esetén, amelyek még nem igényelnek szakellátást. 

Célunk hozzásegíteni a hozzánk betérőket, hogy visszataláljanak a saját erőforrásaikhoz, és mobilizálni tudják őket. Sokféle témával keresnek meg a kisebb gondoktól a súlyos krízisekig, és gyakran találkozunk szívszorító helyzetekkel. Egyszer például járt itt egy édesanya, aki az ötödik gyermekét várta, és nagyon kétségbe volt esve. Egy kollégánk, aki szerzetesnővér, leült vele beszélgetni, aminek a végére az édesanya megnyugodott. Később visszatért megosztani velünk az örömét, hogy a baba megszületett. 

Ha nagyobb segítségre van szükség, mint amit itt megkaphatnak, mit ajánlanak nekik?

Azokban az esetekben, amikor azt látjuk, hogy szakellátásra, pszichoterápiára volna szükség, megpróbáljuk továbbirányítani a hozzánk fordulókat. 

A templom oldalában található az Oázis. Van evangelizációs célja a szolgálatnak?

Nem elsődlegesen evangelizációs céllal vagyunk itt, mégis van evangelizációs hatása a szolgálatnak. Mindenki tudja, hogy ez keresztény hely, de mindenkinek a meggyőződését tiszteletben tartjuk. 

A lelki gondozói beszélgetésben csak akkor kerül szóba az istenkapcsolat, ha a hozzánk forduló személy behozza, de ha valakinek igénye van erre, akkor ebben is kísérjük. 

Olyan esetekkel is megkeresnek, hogy valakinek rossz élménye, tapasztalata van az egyházzal, vallással kapcsolatban. Itt elfogadó, empatikus, szerető, megértő kapcsolatba kerül bele, és ebből a kapcsolatból remélhetőleg már megtapasztal valamit az Isten szeretetéből. Minden munkatársunk a hitét élő, keresztény szakember. 

Hogyan jutnak ide az emberek? 

Jelen vagyunk a Facebookon, az Instagramon, honlapunk is van, időnként a médiában is megjelenünk. Legtöbbször azonban közvetlen ismerősöktől hallanak rólunk, akik már jártak nálunk, de sokszor papok, pszichológusok, szakemberek küldik őket.

Az Oázis csapatának tagjai a 2023-as Nagymarosi Ifjúsági Találkozón; balról jobbra: Medgyessy László, Salamon Sarolta, Kálmán Krisztina, Orosz Andrea, Goda Eszter, Ilyés Erika – Fotó: Várnay Róbert 

Telefonon is elérhetők?

Háromféle módon lehet megkeresni minket. A személyes beszélgetés a leggyakoribb. A Covid ideje alatt, 2020-ban egy hét alatt átálltunk az online lelki gondozásra, azóta is megtartottuk ezt a lehetőséget. Ezzel a vidékiek, a külföldön élő magyarok vagy azok szoktak élni, akik nem tudnak elmozdulni a lakóhelyükről. A telefonos lelkigondozó-szolgálatunkra is van igény, ezt a hét öt napján 2–3 órában lehet elérni.

Hány találkozás volt eddig? 

Az elmúlt tíz évben 6800 egyéni találkozás volt az Oázisban. Összesen ötezren jártak nálunk, ebben benne vannak, akik különböző csoportokra vagy egyéb mediációra, családkonzultációra érkeztek. 

A Mobil-Oázis is ide tartozik, amely során részt veszünk különböző rendezvényeken, például a nagymarosi ifjúsági találkozón. Egy évben 1000–1200 találkozónk van.

Milyen a fiatal felnőttek lelkiállapota?

Megrendítő, milyen sok a magányos fiatal, aki arról számol be, hogy nem nagyon tudja kivel megosztani a nehézségeit, csak egy-két barátja van vagy annyi sem, szűk a kapcsolati hálója. Sokan értéktelennek érzik magukat, nem látják az életük értelmét. Azt tapasztaljuk, hogy megnőtt a feszültség, a szorongás, a frusztráció, a teljesítménykényszer a fiatalokban, és nem találnak megküzdési eszközöket. Nyilván a társadalmi változások – a Covid, a háború, a gazdasági nehézségek – is ezt erősítik, valamint érdekesek a fiatalok médiahasználatának tapasztalatai. Ez utóbbi lesz a fő témája az október 21-én megrendezendő konferenciánknak, ahová lelki gondozókat, mentálhigiénés szakembereket várunk. Mindig öröm egy ilyen találkozó, ahol hasonló szakemberek keresik közösen a megoldásokat, lehetőséget hivatásuk gazdagítására.