Clara Serena és a barokk pompa a Szépművészeti Múzeumban
A barokk mint hívószó a művészettörténet kevésbé csábító fogalmai közé tartozik. Az ellenreformáció és a katolikus megújulás által életre hívott stílusirányzat aranyfüstben burjánzó, meztelen hústömegeket lendületesen mozgató képeivel a néző legtöbbször az ebben a korszakban felújított templomok freskóin és oltárain találkozik. Azonban a barokknak létezik egy másik, sokkal kifinomultabb vonala is, amelynek legmagasabb szintjét a flamand arisztokrácia körül ténykedő festők képviselték. Nekik szentel figyelmet és őket mutatja be a Szépművészeti Múzeumban nemrég nyílt Rubens, Van Dyck és a flamand festészet fénykora című kiállítás.
A kiállítás címében szereplők festői életműve a korszak európai művészetének csúcsteljesítménye. Felejtsük el a templomok fullasztóan gazdag barokkját, és készüljünk fel a 17. századi uralkodói udvarok grandiózus, ízlésesen monumentális pompájára. Puttók és virágfüzérek helyett részletgazdag városképek, nyüzsgő piacok, színes enteriőrök, varázslatos portrék, tapintható drapériák és egzotikus csendéletek között sétálva ismerhetjük meg a barokkot a maga nemességében.
Peter Paul Rubens minden idők egyik legsikeresebb művésze volt, aki már életében igazi sztárnak számított, és akinek neve egybeforrt magával a barokk stílussal. Amellett, hogy képzett és tehetséges festő volt, műveltsége, nyelvtudása és kapcsolatai révén az antwerpeni főhercegi udvarban komoly diplomáciai feladatokat is kapott. Így történhetett meg, hogy a korszak leghatalmasabb uralkodói rendre megbízásokkal látták el nem csak diplomataként, hanem festőként is. Készített képeket többek között Medici Mária francia királynénak, és kapcsolatban állt a spanyol illetve az angol királyi udvarral is. A nemesek, hercegek, királyok mellett a mester saját, közvetlen környezetében is talált portréalanyokat.
Így készült például egyik legkülönlegesebb, a kiállításon is megcsodálható arcképe, amelynek modellje saját lánya, Clara Serena. A különös gonddal megfestett, bensőséges képmás a tárlat egyik ékköve.
A kiállítás teremről teremre bontja tematikus csoportokra a korszak festészetét, hogy az minél több oldaláról váljon alaposan megismerhetővé a befogadó számára. Elsőként – hogy a látogató bele tudjon helyezkedni a korabeli környezetbe – vibráló flamand városokba kalauzol bennünket: Brüsszel és Antwerpen aprólékosan megfestett házai és terei között fedezhetjük fel az izgalmas részleteket.
Peter Paul Rubens: Clara Serena Rubens portréja. Portrait of Clara Serena Rubens, the Daughter of the Artist C.a 1616. körül, olaj, vászon/oil on canvas, 37, 3 x 26, 9 cm. © LIECHTENSTEIN. The Princely Collections, Vaduz-Vienna
Ezt követően az uralkodók és a környezetükben dolgozó kiemelkedő festőegyéniségek kapcsolatába nyerhetünk bepillantást. Talán az egyik legfontosabb momentum ez, hiszen a kor teljes egészét – és így a kiállítás további részeit – meghatározzák ezek a kapcsolódások. Legalább ugyanilyen fontos Rubens és kortársai itáliai kötődése, az ott végzett tanulmányok ugyanis nagyban befolyásolták művészetüket. A régi mesterek munkáinak másolása például igen markánsan hatott Rubens festészetére: az antik szobroktól Tiziano és Tintoretto festészetéig számos itt szerzett tapasztalat felfedezhető stílusában.
A bibliai és mitológiai témájú szekciók után az ellenreformáció hevületében készült szent-ábrázolások következnek. Az egyik legizgalmasabb látványosság az az óriási méretű kárpit, amely egy római konzulról elnevezett, Decius Mus című festményciklus egyik darabja alapján készült, és amelynek elkészítéséhez Rubens egy az egyben arányú mintaképet festett.
A kiállításon párban látható a két alkotás, amelyek monumentalitása külön-külön is ámulatba ejtő, de egymás mellett a falon egyenesen lenyűgöző hatást keltenek.
Innen a csendéletek felé vezet tovább a látogató útja, ahol a megszokottól eltérő, néha egészen meghökkentő kompozíciók tárulnak fel. A korabeli, gazdag gyűjteménnyel rendelkező „csodakamrák”, a Kunst- és Wunderkammerek egzotikumai ugyanis különleges csendéletek megfestésére inspirálták a művészeket, képeiken távoli tájak kincsei jelennek meg szokatlan elrendezésekben.
Az utolsó előtti teremben Anthony Van Dycknak, a portrék nagymesterének gyönyörű munkái láthatók. Itt többek között megtekinthető a Szépművészeti Múzeum idei új szerzeménye, a kiemelkedően finoman megfestett Stuart Mária Henrietta esküvői portréja is. Végül pedig a Bruegel életművéből már jól ismert közmondások és zsánerképek nyújtanak betekintést a flamand hétköznapokba, mintegy az eddig látottak levezetéseként, segítve a nézőnek is visszatérni a maga valóságába.
Anthonis van Dyck Stuart Mária Henrietta hercegnő esküvői portréja / Wedding Portrait of Mary Henrietta Stuart 1641 olaj, vászon, 158, 2 × 108, 6 cm. Szépművészeti Múzeum
A kiállításra olyan gyűjtemények adtak kölcsön műveket, mint a párizsi Louvre, a szentpétervári Ermitázs, a madridi Prado vagy a londoni National Gallery.
Rubens és Van Dyck nevei ezen a kiállításon nem pusztán húzónévként villannak fel: a két barokk mester több tucat művel képviselteti magát, és ha éppen nem az ő képeik előtt állunk, akkor is legnevesebb kortársaik színvonalas műremekeit láthatjuk.
A tárlat 2020. február 16-ig látogatható, és mindenkinek ajánlott, aki tapasztalati úton szeretné bővíteni vagy éppen átalakítani a fejében élő képet a barokk festészetről.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
