Boldogok, akik egy introvertált férjjel összezárva is boldogok
A karanténban rengeteg új dolgot tudtunk meg magunkról, a társunkról és a kapcsolatunkról. Lehet, hogy a párterapeuták népszerű tanácsai is frissítésre szorulnak? Az első hat hét tanulságai szerint mindenképpen.
Akinek volt már a kezében házasságra felkészítő könyv, az pontosan tudja, hogy ezek mind témák szerint, munkafüzetszerűen vezetnek végig a házassági kapcsolaton. Írd össze, karikázd be, beszéld meg a társaddal – ilyesmikkel vannak tele. A témák pedig: kommunikáció, konfliktuskezelés, személyiségünk különbözősége, pénzkezelés, szexualitás, szülői szerep, szabadidő, kapcsolat a származási családdal, lelkiség. Nekünk is van ilyen füzetünk a férjemmel, a kényszerű karantén viszont új megvilágításba helyezett mindent, és rengeteg tanulsággal szolgált. Elővettük hát a fantasztikus Gyökössy Endre könyvét (A boldog házasság címűt), aki ilyen mondatok mentén tagolta üzenetét: „Boldog lehet az a házasság, ahol az unalom vagy a féltékenység nem uralkodik el.”, „Boldog lehet az a házasság, ahol nem rejtegetnek egymás előtt titkot, még a pénzügyek terén sem.”
Hát, mi kiegészítettük a „Boldog lehet”- tételeket néhány új megállapítással.
Boldog lehet az a házasság, ahol mindkét fél elismeri: egy oktató jellegű mobiljátéknál nincs hasznosabb.
Kiderült, hogy Kovács András Péternek igaza van: a karantén tényleg az introvertáltak paradicsoma.
Az én drága férjem két teljes délutánt töltött a tanulás tervezésének előkészítésével(!). Külön kütyüjeink vannak azoknak a tananyagoknak a tárolására, amelyeket az évek során vásárolt vagy kapott például azért, mert megvett egy másik online kurzust. Amerikai oktatóvideókból tanult gitározni és zongorázni még kamaszként, programozást is tanult így, szóval van tapasztalata az ilyesmivel.
Hosszas mérlegelés után úgy döntött, új rendszerezést kíván a karantén: hátrasorolta a hangszeres anyagokat és a programozás-fejlesztés témát is, így került elő a saját fejlesztésű mobiljáték, amely néhány éve félkészen áll (természetesen biztonsági mentések egész sorával). Szóval életem szerelme két hete programozza a játékot (a home office-ban végzett munkája mellett), amely már majdnem kész – ez idő alatt kizárólag a grafikus sráccal egyeztetett online, aki különböző karaktereket és háttereket készít.
Szerény becslésem szerint még legalább három hétnek el kell telnie ahhoz, hogy elkezdje hiányolni például a havonta esedékes találkozót a barátaival. Ha megtartják online, akkor ennél is több ideig fogja bírni.
Boldog lehet az a házasság, ahol a felek szokáskövető appokat használnak, így a szabadidő nem telik el facebookozással.
A fentiek ellenére a férjem szeretetnyelve a minőségi idő. Így történhetett, hogy az elmúlt négy hétben két nagy beszélgetésünk is volt az új munkahelyéről, meghallgattuk a hangoskönyvet, amelyet még a két évvel ezelőtti Könyvfesztiválon vettünk, és megnéztünk három filmet a listánkról (mondtam már, hogy a férjemnek számtalan terve és listája van?).
Boldog lehet az a házasság, ahol a pénz és a bútorrendelés témája nem tabu.
Talán nem meglepő, hogy van egy elég profi appunk a pénzköltés követésére is, így minden hónap elején kapok egy értesítést a telefonomra, hogy megérkeztek a grafikonok – így pontosan láthatom, hogy a pénzünk mekkora részét költöttük rezsire, gyógyszerre, élelmiszerre. Amikor azonban felvetettem, hogy ebben a helyzetben böngészhetnénk valamelyik bútoráruház weboldalát, és rendelhetnénk néhány dolgot (nem bútort, inkább kiegészítőket), amelyet még nem sikerült beszerezni a már nem is annyira új lakásunkba, a férjem finoman szólva is meglepődött. Nem is a pénz és a minimalizmus miatt, egyszerűen nem értette, hogy a most kapott értékes időt miért akarom olyan „tárgyakra” pazarolni, mint a lakás. Nagyjából egy héttel a beköltözés után felszerelte a projektort és a hangfalakat a tökéletes filmélmény érdekében – a lakás az ő számára azóta otthonos és kész. Büszke vagyok arra, hogy sikerült értelmes kompromisszumot kötni, és arra is, hogy a figyelmeztetésnek eleget téve nem zsúfoltam tele a pici lakást mindenféle porfogóval.
Boldog lehet az a házasság, ahol a felek home-office idején is képesek az együttműködésre.
Már hatodik hete dolgozunk itthon, egyre többet tanulunk magunkról és egymásról. Két napja történt, hogy épp számokat másoltam be egy táblázatba, ami ugye mechanikus munka, úgyhogy lelkesen énekeltem egy Disney-dalt közben. Egyszer csak hallom, pittyeg a Messenger, a férjem ír a másik szobából: ha lehet, ne énekeljek, mert épp a főnökével videotelefonál.
Hát, itt tartunk. Nem tudjuk, mikor ér véget ez a kényszerű bezártság, úgyhogy továbbra is tervezünk és listákat írunk, mert az segít.
A fenti tulajdongások kapcsán: természetesen nem gondolom, hogy kétféle ember lenne a világon, introvertált és extrovertált, ez is egy skála, amelynek valamelyik pontján helyezkedünk el mindannyian. Annyi bizonyos, hogy a férjem közelebb van az introvertált végéhez, mint én. Ugyanakkor életem párja kilátásba helyezte, hogy a cikkemre revansként megírja majd a sztorit arról, amikor egyszer három napig minden társas kapcsolatot mellőzve elemeztem a tinifilmek szerelemképét. Én nem hiszem, hogy a szerkesztő egy ilyen válasz-cikket engedélyezne.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>