A boldog gyerekkor csak egy mítosz? – Értjük a gyerekeinket?
Az utóbbi évtizedben megjelenő vizsgálatokból pontosan tudjuk, hogy a gyerekek egynegyede érintett valamilyen mentális betegségben. Egyre nő az önpusztító magatartású fiatalkorúak száma, elég csak a droghasználatra, az alkoholra, a dohányzásra, az internetfüggőségre, az egyéb kockázatkereső magatartásra gondolni. Dr. Pászthy Bea egyetemi tanár, gyermekorvos, gyermekpszichiáter szerint a probléma nagyon sokrétű.
– Mi a szerepe a mentális betegségek kialakulásában a családnak, amelyben a személyiség fejlődni kezd?
– A gyermek számára a család a legfontosabb szociális közeg, ami segíti a testi, lelki, szellemi fejlődését, biztonságot ad, támogatja a gyermek szárnypróbálgatásait, és segíti az érett, rugalmas, kreatív személyiség kialakulását. Csakhogy a fogyasztói társadalmak felnőttjei elég komoly krízisben vannak. A család válsága mérhető: minden második házasság válással végződik, a gyerekek több mint egyharmada családon kívül születik, a népesség fogyása miatt évente eltűnik Magyarországról közel negyvenezer ember. Az öregedő társadalom demográfiai krízise elképesztő terhet ró majd a mai gyermekekre, amikor azok felnőttkorba lépnek. A jóléti társadalmak a demográfiai válságon túl azonban morális válsággal is küzdenek.
Fogyasztói értékrend, individualizmus, önzőség, énközpontúság, materiális mohóság és a közösségi értékek erodálódása jellemző napjaink jóléti társadalmaira. A kapcsolatok elértéktelenednek, kevésbé bízunk egymásban. Mindez bizony komoly terhet ró a családokra, és végső soron a gyermekekre. Ha meggyengül a család, ha rozoga, ingatag lesz a fészek, hogyan is tudna onnan a gyermek szárnyra kelni, világfelfedezésre indulni? Ha egy gyerek nem kap elég tartást, szellemi muníciót, lelki stabilitást a családjától, könnyen válik ideológiák, addikciók rabjává, naphosszat lóg az interneten, próbál kapcsolódni a világgal, s közben rettenetesen magányos.
A család és a gyermek fogyasztási igényeit a szülők sokszor erőn felül igyekeznek kielégíteni, ezért a sok túlmunka miatt sokszor fizikailag is elérhetetlenek a gyerekek számára. Ilyenkor jön az, hogy a szeretet kifejezése és az elmaradt együttlétek kompenzálása anyagi javakkal történik, a szülők könnyebben nyomnak pénzt a gyerek markába egy újabb márkás cipőre, mintsem beszélgessenek vele a konyhaasztalnál.
A gyermekkori mentális betegségek emelkedő száma összefügg a boldogtalansági rátával, a széteső családokkal, a megtartásra képtelen közösségekkel.
– Pedig a gyerekkor mellett sokszor használjuk a boldog jelzőt. Ezek a jóléti társadalmakban sem feltétlenül összetartozó fogalmak?
– Egy friss felmérés szerint a gyerekek negyede nem tartja magát boldognak, pedig pont ebben a korban kéne felhőtlenül élvezniük az életet. Egyharmaduk gyakran fáradt, feszült és pszichoszomatikus tünetekről (fejfájás, hasfájás, evészavar) panaszkodik. Az előbb említett vizsgálatból tudjuk, hogy a 16 évesek egynegyede már kipróbált valamilyen kábítószert, minden harmadik rendszeresen dohányzik, emelkedik az alkoholfogyasztás ebben az életkorban. Európai összehasonlításban a magyar középiskolások korán kezdik a szexuális életet, s nagyrészt felelőtlenül, védekezés nélkül, gyakran alkohol hatása alatt.
A 15 éves fiatalok nagy része találkozott már pornográf tartalommal. Ne legyenek illúzióink: keresztény értelmiségi családokban is.
Fontos, hogy erről merjünk és tudjunk beszélni a gyerekekkel, hisz ezek a félelmetes, ismeretlen tartalmak szorongást okoznak a gyerekeknek, és szélsőségesen elhangolhatják az egészséges pszichoszexuális fejlődést, megnehezítik a másik nemhez fűződő érzelmi, szerelmi kapcsolat kialakulását.
A gyerekek a neten rátalálnak öngyilkosságra buzdító vagy politikai, faji és etnikai gyűlölködésre sarkalló oldalakra, az anorexiát és a koplalást támogató oldalakra, és a szülőknek fogalmunk sincs minderről. Aggódva kérdezzük még a kamasz gyerekeinktől is, hogy felvette-e a sapkáját, sálját, amikor elmegy otthonról, de arról, hogy mit néz a neten, fogalmunk sincs.
– Talán emellett leginkább a drogtól és az erőszaktól féltjük őket. De miért vannak fokozottabb veszélynek kitéve, mint korábban?
– A világ első „globális” nemzedéke az 1995–2010 között született Z generáció. Ők briliáns módon kezelik a digitális technológiát, és már kialakult a digitális személyiségük is. Teljesen mások online, mint offline üzemmódban. Hozzászoktak ahhoz, hogy állandóan kapcsolatban vannak egymással, és azonnal elérnek mindent a világhálón, kielégítődnek a vágyaik. Egy gombnyomásra az egész osztályt be lehet vonni egy beszélgetésbe, sőt, egy-egy videoblogban többezer fiatalt meg lehet szólítani.
A fiatalok jó része ahelyett, hogy ott maradna suli után dumálni a többiekkel, rögtön hazamegy, kinyitja a gépét, és chatel.
A fizikai találkozás, egy valódi beszélgetés egész más érzés, hisz a szavak mögötti metakommunikáció is sok információt hordoz két ember viszonyáról. A gyerekek védtelenek a kortárs bántalmazással szemben is, az online térben elkövetett „cyberbullying” nem hagy bűnjelet: kék foltokat, sebeket, zúzott csontokat, viszont egy életre töri össze az áldozat lelkét. 2016-ban 13 gyermek halt meg öngyilkosság következtében, egy részük éppen a szociális médiaoldalakon elszenvedett kortársbántalmazás miatt vetett önkezével véget életének.
Míg a Z generáció a legjobban a hálózaton keresztül tud kommunikálni, az igazi élő kapcsolataiban sete‑suta, a valódi térben zárkózott, szorongó. Mivel a társas készségei nem fejlődtek ki, ha buli van, drogot vagy alkoholt kell fogyasztania az ellazuláshoz. Ezért jelennek meg a partidrogok mindenhol: a legjobb iskolák táboraiban vagy osztálybulijaiban is. Ha nincs társas készség, nem lesznek képesek arra sem, hogy életre szóló párkapcsolatot alakítsanak ki. Fiatalok, jóképűek, de nem udvarolnak, nincsenek barátaik, motiválatlanok a társas kapcsolatokban.
Mamahotelben rekedt, fiatal felnőttek lesznek belőlük, akik nem mernek nekilendülni az életnek, nem mernek szárnyra kelni és új utakat felfedezni. Az individualista, önző létezésnek frusztráció, agresszió, depresszió, szociális fóbia, szorongás a következménye.
– Mi lehet az oka az erős online jelenlétnek a fiatalok körében?
– A gyerek beszélgetni szeretne, visszajelzést vár, szomjazza a pozitív üzeneteket, amit, ha a környezetétől nem kap meg, megszerzi az internet szociális közegében. Ül egy levegőtlen szobában, maga mögé tesz egy posztert, és készít egy szelfit, hogy vonzóvá tegye magát mások számára. Ma sok gyerek azért megy el valahova, hogy posztolhassa. Ezzel azt akarja megmutatni, mennyire értékes ember, milyen izgalmas környezetben él. Az online személyiségével az online térben villog, valójában pedig magányosan szorong.
Descartes még azt mondta: „Gondolkodom, tehát vagyok”, a mai generáció úgy gondolja: „Megosztok, tehát vagyok”.
Nem úgy gyűjt önbizalom-erősítő visszacsatolást, hogy szemtől szemben beszélget, nézi a másik arcát, és leszűri, hogy tetszik-e vagy sem – hanem reagálásra kényszerít másokat a posztjaival, fotóival. Így az egész kamaszkor átmegy lájkvadászatba, ez adja a megerősítést.
De ha nem jön a lájk, a kamasz boldogtalan lesz. Egyre nagyobb ostobaságokat, egyre bizarrabb képeket és gondolatokat oszt meg, hogy elérje mások ingerküszöbét.
A folyamatos külső megerősítésre és állandó visszajelzésre vágyakozás a külsőkontrollos személyiségfejlődés irányába hat, s ez nem jó. Az érett felnőtt személyiség belülről vezérelt, vagyis aktívan képes befolyásolni életét, felelősséget vállal tetteiért, független, kreatív és önszabályozó. Ahogy József Attila fogalmazta: „Az én vezérem bensőmből vezérel”.
A magány oldására legjobb gyógyír az aktív részvétel a közösségekben. Az iskolán túli foglalkozások, a zenekar, az énekkar, a színjátszó és sportközösségek valódi terápiaként működnek. Itt a gyerekek egymás között lehetnek, ami a személyiségfejlődésük szempontjából kulcsfontosságú, hisz valós személyek jelentik a viszonyítási alapot.
Ezek a közösségi élmények szükségesek az egészséges személyiség kialakulásához, a testi és lelki egészség megőrzéséhez. Csak az tud később egészséges családot alapítani és megtartani, akinek vannak gyermekkori tapasztalatai jól működő családról, közösségről.
A család egy folyamatosan változó, dinamikus egység. Hol jobb, hol rosszabb pillanatokkal. De nem fogyasztási termék. Ha nem működik, nem lehet csak úgy eldobni, mint egy javíthatatlan hűtőgépet. A családban az időnként előforduló válságok a megújulás lehetőségét rejtik magukban. Ha a szülők küzdenek egymásért, a házasságukért, a család egységéért, és nem kilépnek, „off-olnak”, mint amikor a számítógépes játékban valami nem sikerül, az életre szóló példa lehet a gyerekeknek.
A cikk a Képmás magazin 2018. áprilisi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>