Egy aktív gyerek kevésbé traumatizálódik a kórházban – Hogyan segíthet a szülő a betegágy mellett?
A betegség jelenlétét a szülők legtöbbször a gyermek viselkedésének megváltozásából érzékelik. Esetleg ingerlékenyebb, bújósabb, sírósabb, passzívabb, anyásabb, rosszkedvű, labilis hangulatú lesz. Amikor kiderül a betegség ténye – aszerint, hogy milyen a temperamentuma és korábbi tapasztalatai –, vagy megnyugszik, mert érthetővé vált a maga számára is viselkedésének szokatlansága, vagy feltörnek szorongásos fantáziái, félelmei. Ráadásul a kis beteg ápolóiként sokszor magunk is meggyengülünk lelkileg, fizikailag. Hogyan tudunk segíteni?
Nem vagy egyedül
Az orvossal, terápiás beavatkozásokkal fenyegetődző szülői attitűd megnehezítheti a gyermek ápolását, mert nem fog bízni kezelőiben, csak a fájdalmat okozó személyt látja bennük. Nehéz őt együttműködéshez megnyerni, és ez is hátráltatja a gyógyulását. Ma már, szerencsére, Magyarországon is elfogadott gyakorlat, hogy a szülő éjjel-nappal bent lehet gyermeke mellett a kórházban. Akár otthon, akár egészségügyi intézményben ápolják, gyógyítják a gyermeket, nagyon fontos számára, hogy ne szakadjon el a szeretteitől!
Saját állapotához, a gyógyulási esélyéhez való viszonyát jelentősen meghatározza szüleinek ezekhez való hozzáállása.
Az ő tudásuk és félelmük a betegségtől befolyásolja a gyermekük tudását és félelmeit. Őszintén, de nem ijesztve kell beszélni velük az állapotukról, a kezelés menetéről. „Most be kell mennünk a kórházba, mert ott jobban tudnak gyógyítani téged. Bent is kell aludnod, de apa veled marad éjszakára is.” A tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzését csökkenthetjük, ha a gyerek aktív közreműködését lehetővé tesszük a gyógyulásban. Például ő rázhatja fel a gyógyszerkeveréket, mielőtt kimérjük neki az adagolóba. A fájdalomtűrése is jobb, ha valamilyen szinten meghatározhatja a helyzetet. Például: „Melyik karodból vegyünk vért? Kiválaszthatod a tűt is.” A leszorítás, kiabálás csak pánikot vált ki a gyerekből, mert úgy érzi, a felnőtt is elvesztette kontrollját a helyzetben. A sírást meg kell engedni!
Nem csak a betegség létezik
Nagyon fontos, hogy a gyermeket ne kényszerítsük tétlenségre. Amennyire az állapota megengedi, próbáljuk megőrizni az aktivitását alkotó tevékenységgel. Lehet rajzolni, gyurmázni, rongybabát varrni, hímezni, titkosírást kitalálni, montázsokat készíteni.
Egy aktív gyermek sokkal kevésbé traumatizálódik!
Az alkotás nyomán megéli énerejének gyarapodását, bízni kezd a gyógyulásában, legyőzi betegségtudatát. Segíteni kell, hogy a korábbi kapcsolatai ne szakadjanak meg! Ha lehet látogatni, szervezzük meg, hogy egy-egy pajtása eljöjjön hozzá. Biztatni lehet a kicsiket rajzolásra, a nagyobbakat levélírásra, vállalva a közvetítő szerepét. Amikor sokáig szobába kényszerül, „tudósítsunk” neki a külvilágról. Az időjárásról, a szomszédban zajló építkezésről, a nemrég született kiscicákról stb. Fontos, hogy ne szűküljön be körülötte a világ, ne a betegség töltse ki minden gondolatát.
Nagyon súlyos betegségnél a gyermekek halálfélelmével is kell számolni. Nehéz téma ez, mert a felnőttek is tartanak tőle, igyekeznek minden módon kizárni a tudatukból. A gyermeknek azonban lehetőséget kell adni, hogy beszéljen, vagy kifejezze az őt nyomasztó gondolatokat.
Családi teher
A gyermek betegsége az egész családot érinti. Túl az állapota miatt érzett aggodalmon, komoly szervezőmunkát igényel a család működőképességének fenntartása. Természetesen a kis betegnek szüksége van az anyja minden figyelmére, megnyugtató jelenlétére, gondoskodó szeretetére, de a kisebb-nagyobb testvéreket is el kell látni, a munkahellyel is el kell fogadtatni a betegszabadság szükségességét. Az anya feladatait időlegesen át kell vállalni a családtagoknak. A beteg nyűgös, gyakran kell virrasztani mellette, a fizikai kimerültség elviselhetetlenségig fokozódhat.
A család minden tagját intenzív érzelmi, fizikai megterhelés éri, amikor súlyosan beteg gyermeket kell ápolni.
Az ő mentálhigiénés ellátásuk, megsegítésük nagyon fontos prevenciós feladat. Ez feladatot ad a tágabb családnak, de a kis beteggel foglalkozó szakembereknek is. Elsősorban az anyának kell időnként lehetőséget biztosítani a kikapcsolódásra, feltöltődésre. Fontos az is, hogy az apa ne záródjon ki a folyamatból, kapcsolata ne szakadjon meg a gyermekkel, a feleségével. A testvérek riadalmát, szülőhiányát is csillapítani szükséges. A többgenerációs, vagy intenzív rokoni kapcsolatban élő családok komoly segítséget nyújthatnak egymásnak. Vannak helyzetek azonban, amikor elkerülhetetlenné válik szakember segítsége. Természetesen a legfőbb cél a gyermek gyógyulása, de ne legyen ennek mellékhatása a család szétesése.
Az ágynyugalommal járó mozgáskorlátozottság, az önállóság átmeneti elvesztése a kiszolgáltatottság érzését vonja maga után. A gyermek, de gyakran a felnőtt beteg is ilyenkor regresszív (alacsonyabb fejlődési, viselkedési szint) állapotba kerül. Babusgatásra, kényeztető gondoskodásra vágyik. Rövidebb ideig tartó, egy-egy könnyebb lefutású – meghűlés, gyomorpanasz – betegség lezajlása nem morzsolja fel a család energiakészletét. Nehezebb a helyzet, ha a gyógyulási folyamat hosszú heteket, hónapokat vesz igénybe.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
