Bari shej: kinyílik a világ a roma származású lányok számára is

Három éve indult a program, amely ma már közel száz településen működik, 260–280 mentoruk pedig 1300–1400 roma lányt segít. Erősné Balogh Szilvia az Oktatási Hivatalnál képzi a szakembereket, Nagyecseden pedig szakmai vezetője a kezdeményezésnek. A roma asszony hamarosan harmadik diplomáját szerzi, így a lehető legjobb példa a fiataloknak. „A mi településünkön a program tizenöt lánnyal indult 2015-ben, majd a számuk tovább bővült: ma már harminc lányunk és hat mentorunk van. Magam is öt lánnyal foglalkozom, és már ott tartunk, hogy ketten le is vizsgáztak szakmunkásképzőben. Ők tizennyolc évesek, így a programból kikerültek, de érettségit adó esti gimnáziumba még beírattam őket. Hozzám nőttek, szeretnek, önkéntesként továbbra is maradnak mellettem” – mondja Szilvia.

Mindig kell segítség

Megesik, hogy a mentorokat igazán nehéz helyzetekbe is bevonják. „Az egyik lányom – aki idén májusban lett 18 éves, és épp a szakmunkásképzőt fejezte volna be – teherbe esett. Olyan viszonyban voltunk, hogy ezt velem is megosztotta, megkérdezte, mit tegyen. Mondtam neki, hogy ebben a kérdésben nem szeretnék állást foglalni, hiszen az ő életükről van szó. Azt tanácsoltam neki, hogy mindezt beszélje meg a szüleivel, akik tudtak is a barátjáról. Arról viszont biztosítottam, hogy amíg erre van lehetőségem, támogatni fogom” – meséli Szilvia. A lány idén februárban szült, a mentorprogramra az utolsó hétig járt.

„Amikor bement a kórházba, föl is hívott, és megosztotta velem, hogy hamarosan érkezik a kicsi. Utána egy hónapig nem jött, de a kapcsolatot tartottuk. Közben a szakmunkásképző elutasította, hogy ebben az évben levizsgázhasson, mert azt gondolták, a baba miatt képtelen lenne bejárni. Viszont meg tudtam győzni az intézmény vezetését és a mentortanárát arról, hogy engedjék tovább, hiszen mindig jó tanuló volt, ők is nagyon szerették. Mellette maradtam én is, ösztönöztem arra, hogy ne adja föl a tanulást.

Végül sikerült levizsgáznia négyes eredménnyel, így befejezte a szakmunkásképzőt. A gyereke most féléves, de ő már beiratkozott egy gimnáziumba is. Nekem ez jelenti a sikert.”

Központban a család

A lányok mentorálása mindig az egyéni fejlesztési tervek elkészítésével kezdődik, amihez felmérik, melyik fiatalnak milyen hiányossága van. A mentorok találkoznak a szülőkkel is, és amikor velük beszélnek, kiderülnek azok a konfliktusok és problémák, amelyek nyomasztják őket. Ezeket szintén kezelni próbálják. „Most olyan családom is van, ahol olyan jó kapcsolat alakult ki, hogy az apukában is megfogalmazódott: ő is tanulna. Ez régen is célja volt, de nem adódott rá lehetősége: szülei nagyon szegények, hátrányos helyzetűek voltak, nem tudták ezt biztosítani. Most, hogy a lányai beiratkoztak az esti gimnáziumba, maga is elgondolkodott a lehetőségen. Negyven év körüli, régen osztálytársak voltunk, tegnap pedig föl is hívott. Mondta nekem: Szilvi, emlékszel, én is jó tanuló voltam, csak lemaradtam tőletek. Folytatni szeretném a tanulmányaimat. Én pedig mondtam neki: Semmi akadálya, beíratlak téged is!”

Tanulni mindenáron

Szilvia mostani mentoráltjai közül hárman középiskolások, ketten felső tagozatos általános iskolások. Előbbiek Vásárosnaményba járnak, velük csak szombatonként találkozik, de Facebookon és telefonon folyamatosan tartja velük a kapcsolatot: bármikor felhívhatják, ha problémájuk van. Ha kell, egyeztet a szülőkkel is. Beszélgetésünk előtti napon épp az egyik tanárral konzultált amiatt, mert egyik lánya iskolát vált: rájött, a választott szakma nem neki való, inkább gimnáziumba járna. Nagyecsedre iratkozott be, Szilvia ebben is segített neki. Magát a mentorprogramot mindig szombatonként tartják, mert a lányok akkor vannak otthon.

„Az egyik héten Meséd program van, a másikon sima csoportfoglalkozás. Ez utóbbi három témára fókuszál: a prevencióra, a családi nőszerepekre, illetve az áldozattá válás megakadályozására. A foglalkozás részeként beszélünk a roma kultúráról, az identitásról, a cigány nyelvről és gasztronómiáról is” – mondja Szilvia.

A program két éve alatt összesen 44 csoportfoglalkozást tartanak, külsős szakértők bevonásával. Szoktak hívni védőnőt, de vannak olyan kollégák is, akik az áldozattá válás megelőzésében jártasak. Ez fontos, mert segít elkerülni, hogy a lányokat manipulálják, megfélemlítsék, rájuk telepedjenek, prostitúcióra kényszerítsék. Ennek lépéseit fontos időben felismerni. „A településünkre hazaérkezett egy lány, aki prostituáltként dolgozik, és megpróbálta behálózni két lányunkat. Győzködte őket, mennyire jó lesz nekik, ha táncosnak állnak Ausztriában vagy Hollandiában. Szerencsére felismertük a helyzetet, beavattuk a családjukat is, így időben tudtunk nekik segíteni.” Annak érdekében, hogy a lányok az ilyen szituációkat hamar átlássák, kisfilmeket is szoktak vetíteni.

Kellenek a jó példák

A Bari shej családi szerepeket tárgyaló foglalkozásaira szintén gyakran hívnak külső előadókat, ami azért fontos, hogy a lányok ne csak a mentorokkal találkozzanak, hanem másoktól is tanuljanak. „Volt például vendég Furugh Switzer kanadai-perzsa szociológus-tanár, a Meséd‑program ötletgazdája. Szoktunk hívni olyan roma asszonyokat is, akik minták lehetnek – legyenek akár egyszerű háziasszonyok is –, mert családcentrikusak, jól főznek. Volt vendég Balogh Mariann óvodapedagógus is, aki a településen él, és aki szintén remek példa a fiatal lányok előtt. Jött már hozzánk olyan szakkollégiumos fiú is, aki a szomszédos településről származik. Őt azért hívtam meg, hogy a lányok láthassák, milyen elegáns férfivá vált egy olyan gyerek, akit korábban ők is ismertek. Hogy teljesen más lett a viselkedése és az attitűdje, hogy a tanulással csak előnyére változott” – emeli ki Szilvia. A csoportfoglalkozások mellett vannak kiscsoportos mentorfoglalkozások is, amelyen a lányok közti kohézió kialakítása is cél.

A szintén kéthetente zajló Meséd‑módszerrel a lányok emocionális értékeit, önbizalmát és személyiséget próbálják erősíteni, általa sokféle témát fel tudnak dolgozni. Az egyik alkalommal például a lány vett részt rajta, utána az édesanyja, majd pedig ketten közösen. A foglalkozáson megismerhették egymás belső értékeit, érzékenyíthették őket egymásra. Ennek köszönhetően könnyebben le tudták zárni azokat a konfliktusokat, amelyek a mindennapokban adódtak.

Túl az otthonon

A Bari shej program mentoráltjainak kirándulásokat is szerveznek, ami azt a célt szolgálja, hogy változzon a szemléletük, táguljon a látókörük. Szilvia lányai voltak például Budapesten, ahol láthatták, hogy kell a metrón viselkedni, a mozgólépcsőn lemenni. Jártak színházban is, ami hatalmas élményt jelentett számukra. Ezek természetes dolgok azoknak, akik abban a közegben nőttek föl, de messze nem közismertek olyan fiatalok számára, akik egy vidéki kisváros szegénynegyedében születtek.

Volt például olyan kislány, aki Budapesten megkérdezte, külföldön vannak-e.

Szilvia szervezett látogatást Hajdúböszörménybe is. „A roma szakkollégiumba vittem el őket, hogy ha diplomát szeretnének, lássák, hogyan néz ki egy egyetem. Vannak a lányaim közt olyanok, akik már most tudják, hogy óvónők akarnak lenni vagy tanárok. Az egyik kislány gyerekorvos szeretne lenni” – meséli.

Volt olyan egyhetes táboruk is, ami tematikus napokból állt, része volt az identitáserősítés és a konfliktuskezelés, de tartottak kreatív foglalkozásokat is. Szerveztek már rendezvényeket és családi napokat, sportnapot, amelyre más településről hívták meg a Bari shej programosokat. Ennek célja az volt, hogy a kezdeményezés hálózatban is működhessen, a mentorok átvehessék egymás jó gyakorlatait, a lányok pedig megismerkedhessenek egymással.  

Hatalmas segítség a Meséd
A Meséd‑program nemcsak a Bari shej részeként fut, hanem önállóan is: ez a mélyszegénységben élők és hátrányos helyzetűek egyik legjobb módszere, komplex fejlesztő foglalkozás. Jellemzően olyan asszonyok mennek el rá, akiknek gyerekük van. Ők közösen olvasnak fel tanmeséket a barátságról vagy a szeretetről, azután – facilitátor közreműködésével – megbeszélik a mese üzenetét. A programon 15 asszony vesz részt, köztük alakulnak ki jó diskurzusok. Mindehhez személyiségfejlesztő tréning is társul. A foglalkozást hetente egyszer tartják kilenc hónapon keresztül. Van olyan, aki ezalatt írni is megtanul, az olvasási képesség pedig mindig sokat fejlődik. A módszer segít abban is, hogy a könyvek olyan otthonokba is eljuthassanak, amelyekbe amúgy talán sosem. A mesekönyveket mindenki megkapja, hazaviheti, hogy a gyerekeinek is felolvashassa, megbeszélhesse velük.

A cikk a Képmás magazin 2018. novemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>