A férfi, akinek 34 szilvás gombócot vágott a fejéhez a felesége – Ki védi meg a férfiakat?

Még mindig kering a baráti körömben az a családi történet, amelynek főszereplője egy végtelenül kedves, harmonikus házaspár, akiknél hosszú évtizedekig egyetlen hangos szó sem esett soha. Egyszer azonban a férfi a szilvás gombócot túl keménynek találta egy vasárnapi ebéd során, és ennek hangot is adott. A galambszelíd nő lelkében a váltó átkattant: – Kemény, azt mondod? – és egyenként a férfi fejéhez vágta a gombócokat. Harmincnégy darabot.

férfiarc
Képünk illusztráció - Forrás: Pixabay

Amikor a történet előkerül, mindig nevetés kíséri a végkifejletet, különösen akkor, amikor kiderül, hogy utána mindkét szereplő visszaült az asztalhoz, és további évtizedeket éltek le szeretetben és jámbor csöndességben. Az eseménysort ők nem emlegetik, úgy tekintenek rá, mint egy elakadt liftre, ami végül mégis tovább ment. Az eset sokaknak megmosolyogtató: „kardos a menyecske, és milyen kívánatos, amikor mérges…”

A bántalmazás a leginkább láthatatlanságba burkolódzó jelenség a társadalmi problémák közül, de ezen belül is titkok, hitetlenkedés és szégyen övezi, amennyiben a bántalmazott fél férfi.  

A bántalmazás kifejezésre többnyire egy vékony, lelkileg összetört, pánikkal és szorongással küzdő nő képe jelenik meg a szemünk előtt, aki lesütött szemmel dörzsölgeti fájó könyökét, és könnyekkel küszködve keresi a szavakat. Gyakori az áldozatok segítésével foglalkozó szervezetek megnyilvánulásaiban is, hogy a „bántalmazó” kifejezést a férfi szinonimájaként használják, és a társadalmi kampányfilmek mindegyikében férfi a bántalmazó fél. Ha bántalmazott férfiról hallunk, a fejünkben létező évezredes hiedelem miatt hajlamosak vagyunk megvetést vagy nevetségességet kötni az esethez.

Pedig a bántalmazás olyan választott viselkedésforma, amelynek hátterében nem az izomerő vagy a testtömeg áll. A bántalmazás a fizikai erőszakon kívül még rengeteg műfajban nyilvánulhat meg, amelyeknek mozgatórugója nem az ütőképesség, nem a vázizomzat… A bántalmazás fegyvere, ami napról napra reggelente újra betöltődik, nem az ököl, vagy a pisztoly, hanem maga az agy.

A bántalmazó fegyvere valójában a hibásan működő agya, sérült programja – és az női fejben ugyanúgy tanyát verhet, a viselkedés nem kötődik az Y-kromoszómához. 

Ha agresszióról, győzni akarásról van szó, jellemző az esetekre, hogy hosszú távon a több hajtóerővel rendelkező fél győz, ez nem függ nemi hovatartozástól. A gondolati háttér itt azt jelenti, hogy a kapcsolati erőszaktevő fejében az a meggyőződés a mozgatórugó, amely szerint minden emberi viszonyulás csak alá- és fölérendeltség lehet, tehát minden viszony hatalmi játszma, amelyben győzni kell. Gyermekkori élmények alakíthatnak ki egy ilyen gondolkodási modellt, később a saját döntések mentén alakul a személyiség – minden erőszak melletti döntés tovább torzíthatja a viselkedést.

A bántalmazás természetrajzának ismerete fontos ahhoz, hogy átlássuk, a férfi is lehet bántalmazott, és sokan közülük azok is. A családon belüli erőszak típusait a magyar jogszabály a fizikai erőszakon kívül az elhanyagolásban, lelki bántalmazásban, a nemi erőszakban és a gazdasági visszaélésben határozza meg. A bántalmazás összes típusának célja a másik fél fölötti hatalomszerzés és a kontroll gyakorlása. A bántalmazási formák többnyire együtt vagy egymást váltva jelennek meg, keverednek egymással.

Azt is fontos látnunk, hogy a bántalmazott férfiak egy része maga is bántalmazó, és ez igaz a nőkre is, a családon belüli bántalmazás sok esetben kölcsönös, viszont a férfiak ezeket az eseteket a lehető legritkább esetben jelentik a hatóságnak.

Az OKRI 2005-ös kutatása szerint ahová bántalmazás miatt kimegy egy rendőr, ott már a megelőző két évben 85 % -os valószínűséggel járt, és a bántalmazott-bántalmazói szerepek közben többnyire cserélődnek, váltakoznak.

A női erőszakosság általában nem a konkrét fizikai agressziót használja a játszmában, hanem kifinomultabb, kevésbé látható módon dolgozik, és inkább lelki nyomokat hagy. Az érzelmi bántalmazás és az elhanyagolás terén a nők sem maradnak le a férfiaktól: amennyi férfi vonul vissza estérő-estére a garázsba, vagy temetkezik minden hétvégén a munkába, ugyanannyi nő is kivonul a közös érzelmi térből. A férfi sportműsorokat néz, vagy tehetetlenné és megközelíthetetlenné teszi magát alkohol segítségével, a nők viszont indokolatlan vásárlásba menekülnek, kifosztják a bankszámlát, zsémbeskednek, és férfiak és nők pedig egyforma gyakorisággal tartanak fenn szeretői kapcsolatokat. A passzív agresszió csatornáin át lassan elszivároghat a kapcsolat eredeti öröme is…

A férfi identitás valójában sok támadásnak van kitéve mai világunkban. Elvárás, hogy a férfi legyen kenyérkereső, tartsa el a családot. A férfi szellemi értelemben vezesse a családot, mutasson utat. A férfi szexuálisan legyen aktív, biztosítsa a nő testi-lelki szükségleteinek kielégítését. A férfi önbizalma, magabiztossága e három pontban valójában nagyon is sérülékeny. Ha a nő folyamatosan megalázza a férfit („nem vagy jó semmire, életképtelen vagy, impotens vagy, nem tisztelnek a gyerekek sem, nem fogod őket látni, ha elmész”), ha gúnyos, bántó üzeneteket közvetít felé, akkor a férfi lelkileg hihetetlen gyorsan térdre rogyhat, érzelmileg megsemmisülhet, és ebből az állapotból már nagyon kevés áldozat tud újra talpra állni. A szavakkal bántalmazó nők vagy férfiak mintha ugyanabból a könyvből tanultak volna, tervszerűen rombolják a másik fél önbizalmát, amíg abból tehetetlen báb nem válik.

Kép
bántalmazó nők
Képünk illusztráció - Forás: Pexels/Cottonbro

A bántalmazott férfi esetében ugyanúgy, mint a női áldozatoknál, gyakran felmerül a kérdés: miért nem megy el? Ha férfi az áldozat, az is felmerül: miért nem üt vissza nagyobbat? Hiszen ő az erősebb!

A bántalmazott férfiak nagy része tagadja az áldozati szerepet. Inkább hiszi azt, hogy megérdemelte azt a pofont, vagy hogy valóban hibát követett el, valóban kicsi a teljesítménye és a terhelhetősége a valós elváráshoz képest, mint hogy beismerje bántalmazott mivoltát. Alig néhány esetben fordulnak jogorvoslatért, szinte kizárólag segítő beszélgetésekben vallanak színt, bár ezek metodikája is inkább női áldozatokra fókuszál. A családok átmeneti otthonai vagy a krízisszállók többnyire családokat és gyermeküket egyedül nevelő nőket fogadnak, a rendszer alig van felkészülve bántalmazott férfiak eseteire. Ha néha felbukkan egy-egy férfi a krízisszállón, összepusmognak mögötte. A hatóságok sok estben gyanakvóan fogadják a „megvert férfi legendáját”, és az amúgy is önbizalomhiányos férfi nem kockáztathat a maga számára további hitelvesztést.

A bántalmazó kapcsolatban élő férfi számára az erőt nyújtás mítoszának kényszere válik valójában a gyengeségévé, azért nem fedheti föl magát, mert akkor nemcsak a partnere, de a világ előtt is elveszíti erejének látszatát. A férfi maradásának és csöndben maradásának további oka lehet, hogy ugyanúgy, mint a nők esetében, nincsen hová mennie.

A férfi hajléktalanok kétharmada válás miatt veszíti el a lakhatását, ez a félelem sok férfit olyan kapcsolatokban is benne tart, ami az ajtók mögött valóságos pokol.

A férfi annak a tudásnak is birtokában lehet, hogy a nő bántalmazói személyiségéből eredő viselkedése nem áll meg a partnernél: ha a férfi kilép a kapcsolatból, védtelenül hagyja ott a gyerekeit, és a bíróság döntése nagyon sokféle lehet, a bántalmazást nehéz bizonyítani, a lelki nyomok röntgennel sem kimutathatóak. Szempont lehet az is, hogy a bántalmazott fél – legyen nő vagy férfi – egyfajta traumás kötődésben él, tehát a bántás ellenére szeretetet csakis a kínzójától és a közös gyerekektől remél.

A bántalmazói kapcsolat bonyolult lelki és hormonális spirál is. Az elnyomó fél ciklikus működése egy mézeshetekre emlékeztető időszakkal kezdődik, majd a feszültség növekedni kezd, amit az alárendelt fél előre megérez, és igyekszik viselkedését a növekvő félelméhez szabni, elkerülő technikákat alkalmazni. A feszültség végül mindenképpen kitör, és a bántalmazói viselkedés megvalósul, amit bocsánatkérés és ígéretek követnek. Bántalmazotti oldalról ebben a ciklusban stresszhormonok és kötődési hormonok termelődnek a körforgás állomásaitól függően, hirtelen éles váltásokkal. Ezek a hormonális fürdők függőséget okoznak, amelyről lejönni épp olyan nehéz és veszélyes, mint egy drogelvonó kúra. A férfi a hormonális hullámvasutat, amelytől függővé vált, csakis a partnerétől remélheti, hiányában teljes kiégés és depresszió következhet.

A férfi némelyik esetben egyszerűen azért nem védi meg magát, mert erős benne a tabu, hogy nem üt meg egy nőt. Nem üt, mert ő nem bántalmazó. Végtelenül nehéz helyzet áll elő, ha a férfi elkötelezett házas, erős benne az odaszánás, és a társa ezzel fizikailag is visszaél. Hasonlóan nehéz helyzet, ha bántalmazói lelki háttér mellett a nő a szexuális jogaival élni akar, és a férfi valójában lelki kényszer hatására engedelmeskedik a „kérésnek”, hagyja megtörténni a dolgot.

A helyzet végtelenül komplex, a törvényi szabályozástól remélni a teljes megoldást tévhit lenne. Nem az izomerő és nem az ököl, de nem is a becsmérlő mondatok vagy az érzelmi manipuláció ugyanis a probléma kiindulópontja, hanem a mögötte álló sérült személyiség, aki a viselkedést létrehozza.  

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a nap 24 órájában Magyarországról ingyenesen elérhető a következő telefonszámon és e-mail címen:
+36 80 20 55 20
[email protected]

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti