„Az iskolában is varrt, titokban” – Szigethy Istvánné Anda Erzsébet története

A höveji csipke eredetéről több variánst is számon tart a helyi emlékezet. Ezek közül a legmegbízhatóbb változat Nyikosné Szabó Borbálát nevezi meg a hímzés importőrének, aki a XIX. század közepén hozta be a faluba az egyedülálló varrási technikát, az úgynevezett pókozást. Az asszonyok lyukat vágtak az anyagon, tűvel körbe varrták, vékony, fehér cérnával csipkeszerű mintát formáltak, úgy szőtték be a lyukat, akár a pók. 
Hövej szegény falu hírében állt. Rossz, kavicsos földjei szűkösen vagy alig biztosították a megélhetést. A férfiak kénytelenek voltak az asszonyokra bízni a családfenntartását.

Míg más falvakban fonóba, guzsalyasba jártak a leányok, asszonyok, Hövejen a varrót látogatták. Kalákába tömörültek, és ellátták az egész Dunántúl jómódú gazdacsaládjait hófehér, varrott csipkéikkel, sőt még a szomszédos Ausztriába is szállítottak belőle.

Nem volt olyan vásár Kapuváron, ahol ne lettek volna höveji csipkevarró asszonyok. Tőlük stafírungozták ki leányaikat a város nagy gazdái, az ő hímzett főkötőikben díszelegtek vasárnaponként az asszonyok. A höveji szorgos kezek ritkán varrtak maguknak. Egy díszes csipkekendő elkészítésén a varró asszony az őszi termény betakarítástól egészen a tavaszi vetésig dolgozott. Kapuvár híres volt a gazdag ünnepi viseletéről. A höveji viselet azonban híján van minden díszítettségnek, és a csipkének is, mivel a szegény asszonyok nem a maguk örömére, hanem a megélhetésért varrtak. 
A dobrámát kiszolgált szita kérgéből készítették. Erre feszítették fel a patyolatot, lenbatiszt vagy organtin­anyagot. Akadt olyan boszorkányos ügyességű asszony, akinek nem volt szüksége előrajzolt mintákra sem. Az ilyenekről azt mondták a „kolléganői”, hogy levegőbe varrta a csipkét, míg mások papírra rajzolt mintákkal dolgoztak. A mintatervezésnél minden kezük ügyébe kerülő „ügyes eszközt” (pohár, gomb, fedő) felhasználtak. A höveji motívumokat a növényvilág ihlette. A magyar hímzőkultúrában egyedülálló höveji hímzés kétféle varró technikát ötvöz: a varrást és a hímzést. 

Csipkézett történelem 

A kommunista diktatúra évtizedeiben a höveji hímző asszonyok kénytelenek voltak betagozódni a budapesti Háziipari Export Szövetkezetbe. A párt még a csipketervezésbe és mintarajzolásba is beleszólt. Szigorúan Budapesten rajzolták elő az asszonyok számára a mintákat, majd nyomtatták ki azokat. Az asszonyok csak ezeket varr­hatták, mivel semmilyen más formavilágú csipkét nem vettek át tőlük. Sztálin 70. születésnapjára több méter hosszú terítőt kellett hímezniük. Annak ellenére, hogy a höveji csipke a brüsszeli világkiállításon aranyérmet kapott, és több rangos megmérettetésen is kiválóan szerepelt, sokáig méltatlanul elhallgatták, mintha nem lenne konkurense a brüsszeli csipkének.
 A legendás höveji csipkevarró asszonyok közül már csak kevesen élnek. Szigethy Istvánné Anda Erzsébet korán özvegységre jutott édesanyjától leste el ezt a tudományt. Az anya 12 éves volt, amikor a varróban az asszonyok rácsodálkoztak első hímzésére. Utána egyetlen napra sem tette le kezéből a tűt, egészen halála napjáig dolgozott. Már idős korában mesélte a lányának: „Mindig testből, lélekből varrtam. Az életemet tettem föl rá. Ebbe én örömömet, bánatomat, mindent belevarrtam. Hiába adott annyi bajt meg bánatot, mégis szeret az Isten. Csak az adhatott énnekem ekkora tehetséget. ” A lánya nem örökölte édesanyja hímzőtudományát, de a kreativitását, a kitartását és a népi iparművészet iránti szenvedélyét igen. 

Kép

Szigethy Erzsébet
Kép: Páczai Tamás

Csipkébe varrt boldogság és fájdalom 

Forró nyári délután érkezem a Fertő-parti kis faluba, Hegykőre. A levegőben gyógynövény illata száll. A templom lábánál míves fehérre festett ház guggol, a Csipkeház. „Szigethy Istvánné népi iparművész, höveji hímző állandó kiállítása” – hirdeti az emléktábla a takaros tájház falán. A legendás höveji hímző asszony leánya, Szigethy Erzsébet, a Csipkeház megálmodója, és az ő gyerekkori barátnője, Németh Alojzia néprajzos várnak rám. Tóth Emerencia textilrestaurátor, szakoktatóval hárman hozták létre ezt az országban egyedülálló gyűjteményt és a tájjellegű házat. A Csipkeház évszázados falai közé nem tud beszökni az elviselhetetlen forróság. „Kis család volt a mienk” – emlékszik vissza Erzsébet. „A testvéreim meghaltak, az öcsém már születésekor elment, a nővérem fiatalkorában, ketten maradtunk az édesanyámmal. Sokszor el­autóz­tam Hegykőn ezelőtt a romos ház előtt a templom mellett. Elhatároztam, hogy megveszem. Akkor még anyu is élt.

Senki nem hitt abban, hogy ez az évszázados házat fel lehet újítani, de én kitartottam, és idővel a férjem, a rokonaim és a barátaim is mellém álltak. Édesanyám miatt vágtam bele ebbe a projektbe, fel szerettem volna vidítani őt. Miután a nővéremet elvesztettük, nem varrt.” 

Az állandó gyűjtemény 205 höveji csipkéből áll, ezek mind Anda Erzsébet munkái, hármat kivéve, azokat az édesanyja készítette. Tóth Emerencia textilrestaurátornak jelentős szerepe van abban, hogy a padlásokról, hagyatékból előkerült sérült textilek megmenekültek az enyészettől, a Csipkeház installációja mögött pedig Németh Alojzia néprajzos tudása áll. Az állandó kiállítás A pólyától a szemfedélig címet viseli, az emberi élet főbb állomásain keresztül mutatja be a höveji csipkét mint a hétköznapok és az ünnepek állandó részét. 
Ez az állandó gyűjtemény a legintimebb tárlat, amit valaha láttam. Egy édesanya és a leányai szeretetteljes kapcsolatára épül. A kis jövevény csillagos hófehér pólyába érkezett, később gondos édesanyja kis inget, blúzt hímzett neki. A kiállításon a fiatalon elhunyt Radics Zsuzsanna (Erzsi néni első házasságából született lánya) höveji blúza is látható. Ebben a blúzban vette át jogi diplomáját, az édesanyja szíve minden büszkeségét belehímezte a textíliába. A másik különlegessége a kiállításnak Szigethy Erzsébet menyasszonyi ruhája. „Amikor anyu megtudta, hogy megházasodunk, fogta az összekuporgatott kis valutáját, vonatra ült, Bécsbe ment, mert csak ott lehetett minőségi organdit venni. Februárban jelentettem be, hogy megesküszünk, júliusban volt a nagy nap, az asszonyok kint sütöttek-főztek a garázsban, édesanyám meg még mindig varrta a ruhát” – emlékszik vissza. 

Csipkeszalag a fejfán 

Anda Erzsébet még gyermek volt, amikor édesapja vízbe fúlt. Kifigyelte a varróban, hogyan hímeznek az asszonyok, hogy özvegy édesanyjának segítsen. 12 éves volt, amikor közéjük ült. Méteres hóban járt iskolába, kora hajnalban, de szegénységük miatt nem tanulhatott tovább. Mondta is a tanító, kár ezért az eszes gyermekért. Napszámba járt, majd 18 évesen Csermajorba a tejüzembe ment dolgozni. Bármit dolgozott is, a hímzés mindig vele volt. Munka után azonnal hozzálátott. 
Első férjét nem sokkal kislányuk megszületése után veszette el. „Mi lesz a kisleánnyal, ha tanulni akar, ugyan miből finanszírozom majd?” – tépelődött. Ekkor határozta el, hogy kitanulja a bábaságot. Budapestre ment, és beiratkozott a Vámos Ilona Szülésznőképző Iskolába. Titokban ott is varrt; míg a tankönyvek felett görnyedt, a tűt és a hímző­rámát az ölébe rejtette. Mindenből jelesre vizsgázott. Két év alatt 25 gyermeket segített a világra. 
A fiatal özvegyre újra rátalált a szerelem, méghozzá motorral, Szigethy István személyében, aki felajánlotta, hogy elviszi őt Pannónia motorján Kapuvárra. A fuvarból szerelem lett, majd házasság. „Anyu már várandós volt velem, de még akkor is elment a szülő asszonyokhoz, bábáskodott, gondozta őket a gyermekágyon” – meséli Erzsébet. Anda Erzsébet harmadik gyermekét 7 hónapos terhessége idején elvesztette. Zsuzsa lánya 43 évesen halt meg, és nem sokkal utána halt meg az ura. „Élete során számtalanszor szembenézett a halállal, gyásszal, mégis sikerült felállnia. A Csipkeház újra felderítette, energiával töltötte el. A vendégkönyv volt a kedvence. Örömmel olvasta, mit írtak neki a látogatók. Nemcsak varrt, hanem tovább is adta a tudományát.” 
Amíg beszélgetünk, fiatal lány szalad be a Csipkeházba. Gyönyörű höveji blúzt visel. Büszkén újságolja Erzsébet­nek, hogy ő varrta, Erzsi néni tanította meg hímezni. „Anyunak nagyon nagy hite volt. Ő nem mulasztott el mindennap délután imádkozni. Nem volt szabad akkor zavarnom, amikor a rózsafüzért mondta. 2021-ben ment el, kilencvenéves volt. Máig nagyon fáj, hogy a Covid miatt nem mehettem be hozzá a kórházba. Nem tudtunk egymástól elbúcsúzni. Megnéztem, mielőtt lezárták a koporsóját. Soha nem felejtem el a munkába belegörbült ujjait. Mennyi csoda született ezek között az öreg, elfáradt ujjak között” – mondja Erzsébet, miközben megszólalnak a hegykői templom harangjai. 
Szigethy Istvánné Anda Erzsébet fejfáját vékony kis höveji csipkeszalag díszíti. A legendás csipkevarró asszony hagyta meg lányának, hogy ezt kösse majd a ­fejfára. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2022 novemberi számában jelent meg, fizesse elő a lapot ITT!