Az intimkehelytől a „szabad vérzésig” – Alternatív menstruációs körkép

Stigmatizált természetesség

Napjaink egészség- és környezettudatos diskurzusában egyre gyakrabban merül fel az összetevők vizsgálata az étkezés, a különböző tisztálkodószerek és kozmetikumok kapcsán. Bár sokan egyre tudatosabbak vagyunk abban, hogy mit kenünk a bőrünkre vagy épp mit viszünk a szervezetünkbe, ám a menstruációs kellékek kapcsán valahogy ritkán gondolunk erre a szempontra. Vajon miért? Talán nem érdekel minket, hogy milyen, esetlegesen káros anyagok érintkeznek a nőiségünket elsődlegesen meghatározó területtel? Vagy inkább ez esetben is a havi vérzést évezredek óta körüllengő taburól van szó?

A női test és lét természetes velejáróit, így a menstruációt is érintő stigmatizálás feloldását célozta 2018-ban a Libresse többszörösen díjnyertes, „Viva La Vulva” elnevezésű kampánya.

Bár a cég elsősorban az eldobható betétek és tamponok gyártásáért felel, a cél egyértelműen kedvez az alternatív megoldásokon gondolkodóknak is: hiszen minél inkább nyitottak vagyunk a saját testünk megismerésére – és ezáltal bátrabban tájékozódunk és beszélünk is róla –, annál nagyobb valószínűséggel találunk olyan menstruációs eszközöket, melyek több szempontból is ideálisabbak a „hagyományosnál”.

Jó a testnek, a Földnek és a pénztárcának

Meglepő lehet, de az eldobható betétek és tamponok alternatíváit elsősorban egészségügyi és nem környezetvédelmi szempontok miatt választja egyre több nő. Ugyanis az 1950-es évektől (nálunk inkább a rendszerváltás után) felfutó, és ma már szinte egyeduralkodónak tekinthető, egyszerhasználatos menstruációs eszközök összetevői több szempontból is kérdéseket vetnek fel. A WVE (Women’s Voices for Earth) 2014-es kutatása során például kiderült, hogy a nagy népszerűségnek örvendő Always betétekben olyan káros kemikáliák (pl. klórmetán vagy aceton) találhatók, amelyek a felszabadulása felelőssé tehető a rákos megbetegedések és a meddőség kialakulásáért.

Azok a mesterséges anyagok, amik ezeknek a termékeknek a szagnyelő és folyadékzáró funkcióit növelik, sok esetben leválthatók természetes alternatívákra. Ha valaki nagyon ódzkodik a mosható menstruációs eszközök használatától, még mindig kipróbálhat olyan betéteket és tamponokat, amik parfüm-, klór- és adalékmentesen készülnek. Ezek pont ugyanannyira jók, mint a reklámkampányokkal jócskán népszerűsített „nagyok” darabjai. Az pedig csak további pluszt jelent az egészségügyi kockázat csökkentése mellett, ha a Földnek is kedvezünk.

Egy nő átlagosan 40 éven át, havonta 5 napig, az egész életére vetítve 2400 napig menstruál – és ehhez körülbelül 12.000 tampont és betétet használ el. Az eldobható, jelentős részben műanyagot tartalmazó termékeket nézve ez iszonyú hulladékmennyiséget jelent (kb. 100 kg), ami ráadásul közel 500 év alatt bomlik csak le.

Ráadásul a tamponokat és a betéteket klórozással fehérítik, az utóbbiakban lévő zselé pedig jellemzően kőolajszármazék. Így már az előállításuk sem környezetbarát. A piros betűs napok zöldebbé tételének tehát egyéni szinten is hatalmas hatása van – érdemes tehát megfontolni a többször használható, mosható és fertőtleníthető alternatívák kipróbálását.

Ezeknek általában van egy nagyobb beruházási költségük (egy intimkehely ára 6-12.000 Ft, egy mosható betét vagy menstruációs bugyi készleté pedig 20-40.000 Ft). Viszont – mivel hosszú éveken keresztül használjuk őket – visszahozzák az árukat, sőt, sokszorosan megtérülnek.

Ez már csak azért is fontos szempont lehet, mert az egész világon hazánkban az egyik legmagasabb a női higiéniai termékek adója. Így minden hónapban 1.000-4.000 forint szükségszerű kiadást jelent az a megkerülhetetlen fizikai jelenség, ami minden nemzőképes korban lévő nőt érint.

Kép

Kép: Freepik

Ez az összeg talán nem tűnik soknak (és a görcsoldó készítmények árát még nem is vettük hozzá), de a magyar nők körülbelül 30%-át érintheti az ún. menstruációs szegénység: ezért sokan az olcsóbb, de kényelmetlenebb vattát használják, de akadnak olyanok is, akik emiatt hiányoznak az iskolából, munkahelyről. A hosszútávon használható eszközök elérhetővé tétele így akár rajtuk is segíthetne - egy megfelelően kezelt intimkehely ugyanis 10 évig is használható.

Az intimkehely és a mensi-bugyi

Az eldobható menstruációs termékekhez hasonlóan a környezetbarát alternatíváknak is megvan a betét- és tamponhelyettesítő megfelelője.

Külföldön már évekkel ezelőtt, Budapesten tavaly nyílt meg az első bolt, ami kizárólag a menstruációhoz kapcsolódó alternatív megoldásokra és termékekre fókuszál.

A mosható betét a zöld életmód felfutásával éli új virágkorát, de az igazság az, hogy már a dédanyáink is ezt használták. Annak idején ezeket főként gyapjúból készítették, méghozzá saját maguknak, varrókörök alkalmával. A mai mosható betétek viszont pamutból és egy vízzáró rétegből (pl. a búvárruhák anyagából) készülnek, kellemes tapintásúak, és mivel nem tartalmaznak kemikáliákat, a bőrt sem irritálják.  Mosható betétből érdemes először egyet-egyet beszerezni, és ha bevált a fazon, akár többre is beruházni. Ezt a több évig újra- és újrahasználható alternatívát ugyanúgy az alsóneműre kell applikálni, mint az eldobhatós verziót, a tisztítása pedig roppant egyszerű. Én például használat után átöblítem, beszappanozom, majd magasabb, fertőtlenítő fokozaton, extra folttisztító sóval mosom a gyerek mosható pelenkáival együtt.

Egy másik környezetbarát alternatíva a menstruációs bugyi, ami főleg a kényelmi tényező miatt válik egyre népszerűbbé. Akár 50 ml folyadékot (3 tamponnyit) is magába tud szívni úgy, hogy száraz marad a külső, bőrrel érintkező rétege. Így ritkán kell őket cserélni, és mivel fazonra valóban tényleg olyanok, mint egy hétköznapi alsónemű, a lehető legkevesebb macerát jelentik a menstruáció alatt.

Az intimkehely használatát tekintve inkább a tamponokra hasonlít, ugyanis a hüvelybe kell felhelyezni. Szükséges némi gyakorlatot szerezni vele, de a hozzánk passzoló méret és forma akár 12 órát is kibír szivárgás nélkül. Ettől még érdemes néhány óránként elmosni (irodai munkához nem feltétlenül ideális választás), a nap végén pedig kifőzni, vagy a hozzá tartozó sterilizálóban fertőtleníteni. Az intimkehely sem egy újdonsült találmány, hiszen az első darabokat az 1930-as években készítették. Azonban a tamponokkal ellentétben ezekkel sosem hozták összefüggésbe a toxikus sokk szindrómát. Ezt a ritka, de akár végzetes kimenetelű betegséget ugyanis a menstruációs vérben felszaporodó baktériumok okozzák, ami az intimkelyhek esetében azért sem lehetséges, mert a bennük felgyűlt vér nem érintkezik a hüvely falával.

Kép

Kép: Freepik

Az intimkehely viszont nem csupán az egészségügyi kockázat minimalizálása miatt vonzó alternatíva. Az alternatív menstruációs eszközök közül ez az egyik leggazdaságosabb, hiszen 6-10.000 Ft kiadás után akár 10 évig is kiszolgál.

Egy intimkehelyhasználatot célzó, 1500 nő bevonásával készült kutatásban a résztvevők 93%-a arról számolt be, hogy aktívabbnak érezte magát a menstruációja alatt, 42%-a pedig többet kezdett sportolni. A kehelyhasználat ráadásul kedvezően hatott az alvásukra és a szexuális életükre is.

Lehetséges-e az eszköz nélküli menstruáció?

A leginkább gazdaságos és környezetbarát megoldás természetesen az lenne, ha a menstruáció idején egyáltalán nem kellene eszközöket használnunk. Talán megdöbbentő, de ilyen irányban is vannak törekvések és megoldások. A „free bleeding” vagyis a „szabad vérzés” mozgalmat elsősorban a tamponok miatt bekövetkező toxikus sokk szindróma hívta életre az 1970-es években, de nagy vihart kavaró gyakorlatként az ezredforduló után bukkant fel. Főként társadalmi vitát célzó „technika” lényege, hogy a nők nem használnak semmilyen eszközt a vér felfogására és így a menstruáció elrejtésére. (Kiran Gandhi elektronikus zenész, dobos és aktivista például 2015-ben így futotta le a London Marathon-t, ezzel is felhívva a figyelmet a női ciklus stigmatizálására, illetve a menstruációs szegénységre.)

Az eszközmentes menstruációnak talán egy kevésbé felkavaró és a társadalom által is tolerált változata az, amit itthon Árokszállási Edit képvisel: arra buzdít minden nőt, hogy forduljon bizalommal a saját teste felé, hangolódjon rá és kommunikáljon vele. Módszere gyakorlatilag erre és a záróizmok edzettségére, tudatos uralására épül – így ugyanis el tudja érni, hogy a menstruációja alatt egy ideig benntartja, majd tudatosan kiengedi a vért, de a folyamatban inkább az utóbbi, azaz az elengedés a fontos. Ha úgy tetszik, időnként „kijár a WC-re menstruálni”, ugyanúgy, mint ahogy pisilni szoktunk. Így hét éve nem használ már semmilyen segédeszközt, a piros betűs napok pedig rövidebbek és kevésbé megterhelők. Annak pedig, hogy a medencefenéki izmok edzettsége mennyire kulcsfontosságú a nők életében, már egy külön cikket is szenteltünk – ha ez a menstruációban (illetve a menstruációs szegénységben) is segítségünkre lehet, az csak a hab a tortán.