Az aranyhajtó – Hölle Martin fogathajtásban világelső, neki pedig a lovai az elsők
Ha Hölle Martin unokája évtizedek múlva majd megkérdezi, hogy „és te, nagypapa, mit csináltál 22 évesen?”, ő a lehető legtermészetesebben válaszolhatja: „ötszörös világbajnok voltam”. Sőt, ha nem lenne olyan szerény, amilyen, még azt is hozzátehetné: „2019-ben a fogathajtás négy világrekordja is a nevemhez kötődött”. Hat évvel ezelőtt ugyanis Martin mindössze 16 esztendősen minden idők legifjabb pónifogathajtó világbajnoka lett, majd 2017-ben, húszévesen a sportág történetének legfiatalabb nagylovas fogathajtó világbajnokává is vált, egyéniben és csapatban egyaránt. Idén szeptemberben pedig húzóembere volt annak a magyar válogatottnak (társai: ifj. Dobrovitz József és Osztertág Kristóf), amely a németországi Drebkauban – újabb csúcsot döntve – zsinórban negyedszer hozta el az egyéni és a csapat vb-címet. Ennyi már szinte gombócból is elég, ám rekordból még nem: Martin a kettesfogathajtás díjhajtás versenyszámának pontcsúcsát is jegyzi…
„Magamnak nem könnyű megfelelni, de a mostani világbajnokság első két napja még nekem is tetszett” – kezdi az értékelést a fiatal klasszis dupla világbajnoki címe megvédése után. Egy fogathajtó verseny első nap a díjhajtással indul, amelyben a versenyzők bemutatják fogatukat a bíróknak, akik a hajtó, a segédhajtó, a lovak és a kocsi megjelenését figyelik, a járásmód szabályosságát, a lovak tartását, mozgásuk összehangoltságát, a hajtó stílusát és fogat feletti uralmát pontozzák. A versenyszám a közelmúltban óriásit fejlődött, a nemzetközi mezőny évről évre tökéletesedik. Ebből a mezőnyből tudott Martin most úgy kiemelkedni, hogy csupán 32 hibapontot vontak le tőle, míg a szám második helyezettjétől 37-et. Ezzel majdnem be is állította az ugyancsak idén, egy magyarországi versenyen elért 31 pontos világrekordját.
„Ha jól kezdesz, a következő két nap könnyebb, hiszen a három nap három versenyszámából áll össze a végső sorrend. És egy vébén egyetlen ponttal elmaradni a világcsúcstól elég jó kezdés…”
Maraton nehezített pályán
Ugorjunk a második napra és a második versenyszámra: a maratonhajtásra! Ez a nézőknek igen látványos küzdelem a lovak állóképességét és a hajtók ügyességét is próbára teszi. A pálya több szakasza természetes terepakadályokat – víz, emelkedő, lejtő, éles fordulók – tartalmaz, amelyek között meghatározott sorrendben és idő alatt kell áthaladni. Az időtúllépés másodpercenként hibapontokat jelent. Minden versenyen más a pálya felépítése, eltérnek az akadályok. A hajtók előző nap pályabejáráson készülhetnek fel a feladatra. „A drebkaui maratonpálya hihetetlenül feküdt a lovaimnak – árulja el Martin –, mivel jó sok szűk akadály volt, és ők nagyon gyorsan fordulnak. Vagy például magas dombok, amelyekre imádnak felrohanni! Érvényesült a stílusunk, így nekem is nagy élmény volt hajtani. A harmadik napról ugyanezt sajnos már nem mondhatom el…”
De mielőtt rátérnénk, rögzítsük, hogy Martin ezt a versenyszámot is a legjobbként zárta – több mint 80 indulóból!
Hajmeresztő hajrá
A harmadik napot így bő 15 pontos előnnyel várta, ez az akadályhajtás előtt tetemesnek számít. Az akadályhajtás során bólyapárok (sejbák) között kell áthajtani úgy, hogy a sejbákra helyezett labdák le ne essenek. Az akadályokat vízbehajtás, dobogó és más elemek nehezítik. A sejbákról lelökött labdákért és a megadott alapidő túllépéséért is hibapontok járnak. A mezőny vége kezdi a hajtást, és utoljára kerülnek sorra az összetettben élen állók. Drebkauban ezért Martin hajtott utolsóként, azzal a teherrel, hogy a verseny második helyezettje nem gyűjtött hibapontot előtte. „Ennek a számnak ezúttal az volt az élmény-része, amikor véget ért” – vallja be. – Pedig nem voltam ideges, de amint behajtottunk a pályára, valami félresiklott, és a bizonytalanságomat a lovak is megérezték. Szerencsére az első két nap pontelőnye így is kitartott, azaz – bosszantóan magas – 14 és fél hibaponttal is a dobogó legfelső fokára futottam be.”
Danival, a pónival indult minden
Az ilyen hajmeresztő hajrák veszélyét a jövőben még több munkával előzné meg az újhartyáni fiatalember, noha eddig sem volt lusta.
A lovakat még a nagypapája szerettette meg vele, majd a saját tanyájukra is vettek párat a szülei. Köztük Danit, a pónit, aki ma is megvan, már 23 éves.
Danival kezdődött minden, majd egy dabasi – és számos külföldi – pónifogathajtó versennyel folytatódott. „2013-ban világbajnok lettem póni-egyesfogattal a felnőttek között, s eljött az idő nagylovas fogatra váltani. Az akkori edzőm, Dobrovitz József bemutatott Mieke van Tergouw holland fogathajtó világbajnoknak és Claudio Fumagalli olasz versenyzőnek, akik átvették a felkészítésemet, azóta holland lovakkal dolgozunk. Az elmúlt években hétközben a Budapesti Corvinus Egyetem gazdálkodási és menedzsment szakát végeztem itthon – már csak a diplomamunkám van hátra –, hétvégén pedig Hollandiában edzettem többek közt Cheronnal, Diorral és Eppie-vel. Ők a három ló, akik a versenyeken a kettesfogatomat alkotják úgy, hogy az egyikük versenyszámonként cserélődik.”
Sok munka, sok gyümölcs
A fentiekből is látható, Martin családja milyen komoly anyagi erőforrásokat fektetett abba, hogy a fiú és a lovak a lehető legmagasabb szintű versenyfelkészítést kapják. Ezt Martin tervei szerint azzal fogja „visszaadni a közösbe”, hogy diplomáját a családi – főleg vendéglátással foglalkozó – vállalkozásban hasznosítja majd, ahol ugyanazt a profi szemléletet kamatoztatná, amit lovas fronton már sikerrel alkalmaz.
Alázat, sok munka és sok gyümölcs – ahogy ő fogalmaz röviden. Ez napi többórányi edzést követel meg a felkészülési időszakban, különösen nyáron.
Amikor az egyetem is szünetel, Martin folyamatosan Hollandiában tartózkodik. A siker záloga, hogy a lovai igényeire más lovasoknál is jobban figyel: az állatok állandó orvosi felügyelet alatt állnak, nem csak panasz esetén kapnak kezelést. Edzés után akkumulátoros masszázstakaróba bújtatják őket a megfelelő regenerálás érdekében. A versenyeket is egy futballcsapatnyi teammel járja: a lovak körüli összes teendőnek megvan a személyes felelőse.
„Szuper a csapat, nagyon erős a morál. Ilyen munkatársak között tényleg csak a versenyzéssel kell törődnöm. Nem vagyok szigorú főnök, de nincs is erre szükség, mert akik velem dolgoznak, pontosan tudják, mik a rigolyáim. Egyszer kellett átbeszélnünk őket, azóta minden úgy történik, ahogy kértem.
Ha valaki hangosan beszélne a lovakkal, netán megütné őket, annak bizonyosan az volna az utolsó munkanapja! Nekem az a mérvadó, velük ki hogyan bánik”
– jelenti ki Martin a korához képest szokatlan átgondoltsággal. De az egész kisugárzása érett, higgadt, magabiztos. Talán a lovakban is épp azzal ébreszt tiszteletet, amivel az emberekben. Ma sincs megállás: tovább képezi magát a Testnevelési Egyetemen, most kezdi a lovassport szakirányú edzőképzést, hogy megismerje a lovak anatómiáját. „Ha így még jobb lehetek, megtanulom, pontosan mi miért történik egy lónál” – indokol.
Vajon a négyesfogattal is próbálkozik?
S hogy mik még a tervei a közeljövőre? Továbbfejleszteni az akadályhajtást, és menni a megkezdett úton segédhajtóival: Pluzsár Emesével, ifj. Nagy Tiborral és Rimarcsik Zsolttal. 2021-ben Magyarország Európa-bajnokságot rendez négyesfogathajtásban, de az igen eltérő műfaj a kettesfogatokhoz képest, és nem csak abban különbözik, hogy kétszerannyi lovat kell irányítani. Váltani egyikről a másikra nem egyéves folyamat (igaz, addig még két év van, így akár el is lehet gondolkozni az új kihíváson). Szabadidejében Martin addig is szurkol a Barcelona focicsapatának, s barátnőjével tölti az időt. A házasságra vonatkozó kérdésen még mosolyog, de ha egyszer az unokáinak is szeretne mesélni a sikereiről, előbb-utóbb talán esküvői hintón is láthatjuk a bajnokot…
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>