Apokalipszis most – Martin Sheen

Martin Sheen ugyanis – ma így mondanánk – szociálisan rendkívül érzékeny. Első sztrájkját 14 éves korába szervezte, amikor az Ohio állambeli Dayton egyik exkluzív magán golfklubjában labdaszedőként, úgynevezett „caddy”-ként dolgozott. „Ocsmányul beszéltek előttünk, kisfiúk előtt, és megengedhetetlen módon viselkedtek olyanok, akik egyébként a közösségünk prominens személyiségei voltak”, magyarázza Sheen, hogy miért szűntette be a labdaszedést. Az esetért természetesen kirúgták az állásából – majd visszavették. „Kiváló munkát végeztem, én voltam a legjobb, és nem akartak elveszíteni.”

Megszületik Martin Sheen

A szülei sem akarták elveszíteni a rendkívüli igazságérzékkel megáldott és éles eszű kis Ramónt, ezért ellenezték, amikor azzal az ötlettel állt elő, hogy színész szeretne lenni. Mindkét szülője mélyen hívő katolikus volt. Édesanyja Írországból, édesapja Spanyolországból vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol megismerkedtek, összeházasodtak, 10 gyerekük született – kilenc fiú és egy kislány –, akik közül Ramón a hetedik a sorban. A szülőknek nem sok bizalma volt a színészmesterségben, de fiukat nem tudták eltántorítani elhatározásától. A legenda szerint Sheen szándékosan elrontotta a Daytoni Egyetemen a felvételi vizsgát, hogy színi tanulmányokat folytathasson.

Egy paptól titokban kapott pénzen jutott el New Yorkba, ahol az egész életét meghatározó találkozás várt rá: megismerkedett Dorothy Day-jel, a társadalmi igazságosság legendás katolikus élharcosával. Az elvetett mag termékeny talajra hullott Sheen szívében, aki belépett a Day által alapított Catholic Worker Movement-be, és egy életre elkötelezte magát a szociális ügyek mellett.

 Közben azért a színészettel is próbálkozott, társulatot alapított, és reménykedett, hogy valaki egyszer majd felfedezi. Eleinte nem sok reménnyel kecsegtették. „Amikor felhívtam valakit telefonon akár munka ügyben, akár albérletet keresve, és bemondtam a nevemet, hogy Ramón Estévez, egyből éreztem a vonal túlsó felén az elbizonytalanodást. És amikor odamentem a találkozóra, addigra már valahogy rendre betöltötték az állást vagy kiadták az albérletet. Ekkor találtam ki Martin Sheen-t. Azt gondoltam, megpróbálom így, hátha jobban fog menni. Sokkal jobban ment minden, és mielőtt észbe kaphattam volna, már ezen a néven váltam ismertté, és akkor már késő volt. Hivatalosan most is Estéveznek hívnak, ez áll az útlevelemben és a jogosítványomban. De az egyik legnagyobb bánatom, hogy a művészvilágban nem tartottam meg ezt a nevet, amit a szüleimtől kaptam. Tudom, hogy apámnak nagyon rosszul esett.” A művésznevét Sheen két embertől kölcsönözte – az egyik Robert Dale Martin, a CBS castingosa, aki először osztott rá komolyabb szerepet, a másik a nagyhatású teleevangelista, Fulton J. Sheen püspök.

A Félelem Egyházából a Szeretet Egyházába

 Az események 1967-től kezdenek begyorsulni, Sheen egyre több felkérést kap mozifilmekre, tévéfilmekre és sorozatokra egyaránt. Emlékezetes alakításai közé tartozik az 1970-ben forgatott A 22-es csapdája, vagy a három évvel későbbi Sivár vidék (Badlands), amelyet az egyik legjobb filmjének tart. Ám szülei aggodalma nem bizonyult alaptalannak, Hollywood Sheent is beszippantotta, a népszerűség mellett az alkohol és a kábítószer is a fejébe szállt. Így forgatta le 1979-ben az Apokalipszis most című filmet, ami igazán meghozta neki a világhírt és az elismertséget.

A forgatás azonban nem ment simán, Sheen infarktust kapott, és kétségessé vált, hogy tudja-e folytatni a filmet. Az egyik bátyja állt be helyette az olyan jelenetekhez, ahol nem közelről vette a kamera. Nem lehetett tudni, hogy egyáltalán visszatérhet-e. Néhány hét kényszerpihenő után mégis folytatni tudta a forgatást. Ám ezalatt az idő alatt valami megváltozott benne.

„A megtérésem itt kezdődött a Fülöp-szigeteken, a betegségem után. Újra elkezdtem templomba járni, annyira féltem, hogy meg fogok halni. Aztán megint nem mentem egy jó ideig. Igazából akkor nyílt meg először a szemem, amikor Indiában forgattuk a Gandhit. Aztán 1981-ben Párizsban elolvastam a Karamazov testvéreket. Terrence Malick adta a kezembe (a Sivár vidék rendezője, a szerk.) Nem tudtam letenni. Miután befejeztem, elmentem egy paphoz, akinek azt mondtam, hogy szeretnék hazatalálni. Rám nézett, és az volt a tekintetében, hogy „akkor a legjobb helyre jöttél!" Másnapra visszahívott, én meggyóntam neki minden rosszat, amit addig tettem, és sírtam. Egy olyan Egyházba tértem vissza, ami már más volt. Amit elhagytam, az a Félelem Egyháza volt, és ahová visszatértem, az a Szeretet Egyháza lett.”

El Camino 

Ilyen hazatérés a „Vándorút" című film is, ami apa és fia, Sheen és legidősebb gyermeke, Emilio Estévez alkotása, és az apa–fiú viszonyról szól. A történet dióhéjban annyi, hogy a fiú, Daniel elindul az El Caminón, de útközben meghal, édesapja, Tom pedig utána megy, hogy befejezze a megkezdett zarándoklatot Santiago de Compostelába. Az ötlet már 2003-ban megszületett Sheenben, amikor kis szünetet tartott a nálunk is sikerrel játszott „Az elnök emberei" című sorozat forgatása közben. „Én és az elsőszülött unokám, Taylor, Emilio fia, aki akkoriban nálam dolgozott, valamint Matt Clark barátom felkerekedtünk, és átruccantunk Spanyolországba. Azon töprengtünk, vajon lesz-e elég időnk végigjárni a Caminót, és amikor kiderült, hogy nem lesz, autót béreltünk, hogy legalább belekóstolhassunk egy kicsit anélkül, hogy rohannunk kellene. Az úton, Burgos közelében ismerkedett meg Taylor a későbbi feleségével, Juliával egy zarándokházban. Első pillantásra egymásba szerettek, és néhány évvel később össze is házasodtak.” Hazatérve Sheen győzködni kezdte színész/filmrendező fiát, hogy csináljanak egy filmet a Caminóról, de Emilio eleinte ellenállt, végül azonban beadta a derekát, és megszületett a „Vándorút". „Igazi, ódivatú történetmesélés folyik a filmben, valódi cselekménnyel és karakterekkel, akik változnak, alakulnak és magukkal ragadják a nézőket is. Valódi emberek, akik útra kelnek, és mi végig kísérjük őket”, mondja Sheen. „Ez a film a személyes ügyünk lett. Azt hittem, hogy az „Elnök emberei" után már nem fogok tudni semmi olyat csinálni, amiben ennyi örömöm lesz, és akkor jött a „Vándorút". Ez a legszemélyesebb munkám, amit valaha csináltam. Arról szól, azt az üzenetet hordozza, hogy bár biztosan rengeteg fájdalom, bánat és veszteség szomoríthatja sokaknak a szívét, de az élet csak most kezdődik. Használjuk fel minden megtörtségünket és szenvedésünket, hogy egy mélyebb és átfogóbb értelemre találjunk az életünkben. Fogadjuk el a fájdalmat, és ne fordítsunk hátat azoknak, akik ugyanúgy szenvednek, mint mi.”

Fürdőt a szeméttelepre

Sheen valóban elmondhatja magáról, hogy nem fordít hátat a szenvedőknek. „Nincs egyetlen nagy ügyem, amiért küzdenék, nekem lelkiismeretem van. És úgy érzem, hogy személyesen is meg kell jelennem bizonyos helyeken, hogy a béke és az igazságosság kérdéseire felhívjam a figyelmet. Igazából a Szentlélekre hárítom a felelősséget, Ő vezet, hogy hova menjek és hol legyek az elnyomottak képviselője, a kisemmizettek szószólója. Néha nagy árat kell fizetnem ezért.

Ugyanakkor rendkívül felszabadító érzés is egyben, mert minden letartóztatásban, amiben részem volt, megnyugodhatott a lelkiismeretem, hogy megtettem mindent, amit tudtam, és azt erőszakmentesen tettem, örömmel és emberséggel.

Sosem tudom előre, hogy hova fogok menni, és azt sem, hogy mit fogok csinálni. Két dologban viszont bizonyos vagyok: az egyik, hogy imádkozni fogok, a másik pedig, hogy bármit is teszek, azt erőszak nélkül fogom tenni. Ez az alapelvem, és ennek köszönhetem, hogy rengetegszer letartóztattak ugyan, de börtönbe egyszer sem kellett mennem. Persze, lehet, hogy ez sem marad így örökké, majd meglátjuk. Nem szeretnék börtönbe kerülni, és arra sem vágyom, hogy újra letartóztassanak, de igyekszem nyitott maradni, hogy ki tudjak állni, ha szenvedésre és igazságtalanságra kell felhívni a figyelmet.”

Sheen tűntetett már a békéért, a földművesek jogaiért, a fegyverkezés ellen, de legtöbbet talán a szegénység, a szegények kizsákmányolása és megalázása ellen. És abszolút nincsenek illúziói a saját társadalmát illetően sem. „Az Egyesült Államok lakossága a világ népességének hat százalékát teszi ki. Bár a mi társadalmunk a világ összes népét és kultúráját reprezentálja, ez mégis mindössze hat százalék. Ugyanakkor a világ össztermelésének az 59 százalékát mi használjuk fel. A maradék 41 százalékon osztozik a világ lakosságának 94 százaléka. ”

A nyomor az erőszak legrosszabb formája – ez a gondolat eredetileg Gandhitól származik, de Sheen is teljesen magáévá tette. Úgy véli, hogy a harmadik világ országaiban található elképesztő nyomorért a fejlett országoknak egyszer még nagyon súlyos árat kell fizetniük.

„A nyugati világ úgy tűnteti fel a kényelmet, biztonságot és jólétet, mintha ez lenne a mindenütt jelenlévő valóság. De a teljes igazsághoz azt is meg kellene mutatni, hogy hány boldog és elégedett ember található ma a nyugati kultúrákban. Mi küzdünk a legkomolyabb kábítószer-problémával. Nálunk a legmagasabb a válások és a gyermekbántalmazások aránya. Ebben az országban a legnagyobb a gyermekpornó-ipar. Nagyon sok a fiatalkorú bűnelkövető, rengeteg a fegyveres erőszak, és a széthulló családokban is egyre gyakoribbak az erőszakos cselekmények. Ez mind azt mutatja, hogy mennyire zavarodottak és magunkba-fordultak lettünk. Nem tudunk törődni más emberek bajával, mert annyira el vagyunk foglalva a saját nyűgeinkkel, amelyeknek mi magunk vagyunk az okai. Ám ha valaki megtapasztalja, hogy milyen méreteket ölt a szegénység a harmadik világban, ez az élmény mindörökre megváltoztatja – már ha egyáltalán maradt még benne bármi nyitottság. Ugyanahhoz az emberiséghez tartozunk, és úgy vagyunk megteremtve, hogy együttérzünk azokkal, akiknek fájdalmuk van. Lehetetlen, hogy valaki megőrizze az emberségét, és közben egyáltalán ne érintse meg az, amit a harmadik világban lát.” Sheen számára élete egyik legmegrázóbb élménye az volt, amikor a Fülöp-szigeteken eljutott Payatas grandiózus szeméttelepére, ahol ezrek élnek abból, hogy a rothadó szeméthegyek között élelmiszer és más használható vagy újrahasznosítható holmi után kutatnak. Egészen kis csecsemők és aggastyánok is naphosszat ebben a bűzben és mocsokban élnek és turkálnak, a többség a szeméttelepen is lakik. Sheen és barátai azon töprengtek, hogy miként lehetne ezeknek az embereknek valamit visszaadni a méltóságukból, és arra jutottak, hogy a legjobb az lesz, ha építenek nekik egy fürdőt. Az egész napos szemétben kutatás után a legnagyobb luxusérzést az nyújtja, ha az ember megmosakodhat. És megépítették a fürdőt, ami a szeméttelepen élő emberek legfontosabb közösségi színterévé vált. A fürdő lett az a pont, ami körül kikristályosodott egy közösség, amelyik aztán elkezdte megszervezni önmagát. Ez akkora siker volt, amiről Sheen álmodni sem mert.

Életpárti demokrata

Amik miatt sok kritika éri a sztárt, azok a politikai nézetei. Sheen megveszekedett demokrata párti, liberális demokratának vallja magát, őszintén csodálta Clinton elnököt, és Barack Obamát is támogatta. Teszi mindezt annak ellenére, hogy a közelgő amerikai elnökválasztásokra készülőben a demokrata konvenció újra és újra megerősíti a kiállását például az abortuszhoz való jog mellett. „Én egy életpárti demokrata vagyok”, mondja Sheen, aki eutanázia- illetve abortuszellenes nézeteit valóban soha nem is rejti véka alá. Keményen kampányolt például Washington államban az Initiative 1000 ellen, amelyik engedélyezni kívánta a halálos betegek orvosi közreműködéssel történő öngyilkosságát. Sok abortuszellenes tüntetésen is rész vett. Életpárti meggyőződését egy az RTÉ ír televíziónak a tavalyi év során adott interjújában foglalta össze.

Elmondta, hogy a felesége, Janet Templeton, akivel 1961 óta él házasságban, nemi erőszak következményeként fogant meg. És ha az édesanyja elvetette volna, vagy az Ohio-folyóba dobta volna születése után, ahogy ezt tervezte, akkor Janet ma nem létezne, ahogy négy gyerekük, Emilio, Ramon, Renée és Carlos – mind színészek – sem születtek volna meg.

A négy közül három apjuk eredeti nevét, az Estévezt vette fel, a negyediket, Carlost ma Charlie Sheenként ismeri a világ.

Az ír tévének adott interjújában Sheen azt is elárulta, hogy az első három unokája úgy született, hogy a szüleik nem voltak házasok, és a fiai „eleinte nem tudtak szívből örülni, de aztán nagyon megszerették a gyerekeiket. Mostanra már három felnőtt unokánk van – akik közül ketten már házasok –, és ők jelentik a legtöbb örömöt az életünkben.”

Névjegy: Ramón Antonio Gerardo Estévez néven született 1940. augusztus 3-án az Ohio állambeli Daytonban. Színészként összesen 232 filmben szerepelt, köztük olyanokban , mint a Sivár vidék, az Apokalipszis most, a Gandhi vagy a Vándorút. Feleségével, Janet Templetonnal 1961-óta élnek házasságban. Négy gyerekük – három fiú és egy lány – mind színészek. Sheen áll az élén annak a listának, amelyiken azok a filmsztárok szerepelnek, akik a legjobban megérdemelnék, mégsem kaptak soha egyetlen Oscar-jelölést sem.