„Amikor a tünetek fellépnek, a méhnyakrák már előrébb jár, mint gondoljuk” – interjú dr. Bánhidy Ferenc szülész-nőgyógyásszal
Évente közel négyszáz nő hal meg méhnyakrákban hazánkban, miközben korai felismeréssel a betegség gyógyítható lenne. „Ha valaki beoltatja magát HPV ellen, és tudatosan évente egyszer elmegy rákszűrésre, akkor azért ki lehet mondani, hogy a ritka, nagyon súlyos daganattípusokon és a ritka orvosi elnézéseken kívül méhnyakrákban nem lehet meghalni” – hangsúlyozza Prof. dr. Bánhidy Ferenc szülész-nőgyógyász, onkológus. A Semmelweis Egyetem általános rektorhelyettesével a hibás diagnózisok okairól és az országos szűrésbehívó rendszerről is beszélgettünk.
Tíz évvel ezelőtt Magyarországon több mint 400 nő halt meg évente méhnyakrákban. Hogyan változott a helyzet 2014 óta?
Sajnos nagyon hasonlók, mondhatni változatlanok az adatok, 350 körüli a jelenlegi halálozási átlag, ami nagyon szomorú Magyarországra nézve. Ennek körülbelül háromszorosa az évente felismert új esetszám, azaz nagyjából 1300 betegről beszélhetünk. Kelet-Közép Európa a daganatos betegségek arányában mindig az első helyeken szokott állni, gondoljunk akár a tüdő- vagy a vastagbélrákra. Ez igaz a méhnyakrákra is. Természetesen nem lehet ezt összehasonlítani Ázsiával, Közép-vagy Dél-Amerikával, ahol jelentősen magasabbak a számok, hiszen ott az egészségügy és a promiszkuitás máshogy működik.
A nyugat-európai fejlett régióhoz, illetve a skandináv országokhoz viszonyítva azonban jóval magasabb a halálozási arány.
Ez nem azzal magyarázható, hogy az orvosok nem képesek a betegség gyógyítására, hanem a felismerés ideje az előrehaladott méhnyakrákokra összpontosul, nem a korai stádiumra, ami operálható, kezelhető, ezáltal az élet megmenthető lenne.
Vagyis nehéz a méhnyakrák felismerése?
Nem. Egy normál nőgyógyászati vizsgálat alkalmával felismerhető. Nem a felismeréssel – bár természetesen előfordulhat, hogy elnéznek valamit a nőgyógyászok vagy a citológusok –, hanem a rákszűrési hajlandósággal van a probléma.
Azért lehet hallani olyan megtörtént eseteket, hogy egy tumort méhszájsebnek néznek, vagy azt mondja a nőgyógyász egy fiatal, húszas-harmincas éveiben járó páciensnek, hogy „maga még túl fiatal ahhoz, hogy rákos legyen”.
Természetesen ennek van valóságalapja. Bontsuk ketté a helyzetet. Valóban előfordul, hogy egy téves diagnózist követően a beteg megnyugszik, és mire ismét orvoshoz megy, a betegség már olyan előrehaladott állapotban van, hogy a kezelés nagyon radikális kell, hogy legyen, vagy sikertelen. A rossz helyről levett minta megtévesztheti a citológusokat, mert ilyenkor a mintában nincs benne a daganatos szövetszaporulat. Előfordul, hogy magát a levett rákszűrést hibásan értékelik.
Tudni kell, hogy amit ember végez, az sosem százszázalékos. A rákszűrésnek is van tévedési tartománya, amit most már lehet kompenzálni HPV-szűréssel vagy más olyan daganatos megjelenést bemutató biokémiai markerekkel, amik segítik, hogy a precizitás és a szenzitivitás közelítsen a 100 százalékhoz. De azért ettől még messze vagyunk. Viszont úgy gondolom, hogy a halálozási arányt ezek az esetek elenyésző számban emelik.
A fő ok az, hogy a hölgyek elhanyagolják az ingyenes rákszűrési lehetőséget. Megkapják a behívót, de nem mennek el.
A másik kérdés, amit felvetett, hogy túl fiatal valaki. A nőgyógyászvilág gondolkodása szerint kérdéses, hogy a húszas éveik elején járó nőknél a rákszűrést el kell-e végezni. Náluk annak az esélye, hogy méhnyakrákjuk legyen, elenyésző. De fordítsuk meg kicsit a kérdést!
Az összes ilyen szűrés arról is szól, hogy beleszámítják, mibe kerül a vizsgálat. Megéri-e elvégezni a vizsgálatot több százezer fiatalon, hogy egy beteget találjanak? A közgazdaságtudomány kapcsolódik az orvostudományhoz. Ha egy példát mondhatok: a 15–20 éves korosztályban nem szoktak emlőrákszűrést végezni, miközben nekem 23 éves volt a legfiatalabb páciensem, aki meghalt emlőrákban. De nem ez a jellemző. A fő csapásirány mindig annak a populációnak a szűrése, amelyik a leginkább érintett.
Milyen gyakran kellene méhnyakrákszűrésre járni?
A tudományos háttér két–három évet mond, abban az esetben – hangsúlyozom –, ha a vizsgálati markerek teljesen negatívak. Mire gondolok? A rákszűrés a levált sejtek mikroszkópos sejttani vizsgálatát jelenti. Ez a citológia, ehhez kapcsolódik a HPV (humán papillomavírus) teszt. Tudjuk, hogy a HPV okozza a méhnyakrákok 99 százalékát, ezt az ok-okozati összefüggést ma már nem lehet megkérdőjelezni.
A magánellátásban azt szoktuk javasolni, hogy évente történjen meg a teljes szűrés, ami kellő biztonságot tud adni.
Összességében az egy–két év közötti rákszűrésarányok lennének a legjobbak, úgy, ha ehhez mindig hozzá tudnánk tenni egy HPV-szűrést is, magyarul két lábon állna a vizsgálat.
Az állami ellátásban nem két lábon áll a szűrési rendszer? Tehát ha valaki behívót kap, és elmegy az állami rendelésre, nem így szűrik?
Most folyik az állami egészségügyi rendszer ezen irányú megreformálása, ami arról szól, hogy már a HPV-teszt is felvetődik gondolatként. Még nem született meg a döntés, de dolgoznak az egészségpolitikusok azon, hogy a HPV-teszt és a rákszűrés is megtörténhessen. Sok évvel ezelőtt Rómában volt egy nőgyógyászati világkongresszus, már ott azt javasolták, hogy a fejlődő országokban – mivel nincs orvos – HPV-alapú legyen a rákszűrés, mivel ezt az egészségügyi személyzet orvos nélkül is le tudja venni a hüvelyből PCR technikával. Ha a mintában nem található meg a HPV, akkor a méhnyakrák megléte is elenyésző. A HPV-tesztet igen, de a méhnyakrákszűrést nem tudja elvégezni képzetlen szakember. Ha a HPV-vel kezdünk, akkor lehet, hogy elég lenne csak azokat szűrni, akiknek a HPV-tesztjük pozitív, mert ők a veszélyeztetettek.
Amiről még nem beszéltünk, az a kolposzkópia, ez egy fénnyel rendelkező nagyító, amivel a méhszájat többszörös nagyításban meg tudjuk nézni. El tudjuk dönteni, hogy azok az eltérések, amik a méhszájon megtalálhatók, jelezhetnek-e rosszindulatú daganatot. A legjobb sorrendiség az lenne, ha a rendszeres szűrés HPV-teszttel kezdődne, majd ha az, ne adj’ Isten, pozitív, akkor citológiát és kolposzkópiát eszközölnénk.
Hogyan történik a méhnyakrák gyógyítása?
Stádiumfüggő. A 0. stádium azt jelenti, hogy már jelen vannak a daganatsejtek, de még nem invazívak, nem támadnak. Az 1-es, 2-es stádium elejéig műtéttel gyógyítjuk a tumort. A méhnyakat távolítjuk el (szükség esetén a méhet), és szóba jöhet a környéki nyirokcsomók eltávolítása is, hiszen ezek a daganatok a nyirokcsomókba adják az első áttétet.
Korai stádiumban a méhnyakrák több mint 90 százalékban gyógyítható, utána a terhesség, szülés sem kizárt.
Minél későbbi a stádium, annál rövidebb sajnos a túlélés. Később már nem végezhetnek műtétet a szakemberek, hanem sugárterápiával, illetve mellette infúzión adott úgynevezett kemo-irradiációval gyógyítjuk a pácienseket. Ezzel jelentősen javul a túlélés esélye. Negyedik stádiumból meggyógyulni sajnos már nem lehet, de az életminőségen lehet javítani úgynevezett palliatív ellátással.
Hogyan lehetne a rossz halálozási arányon javítani?
A nők sokkal egészségtudatosabbak, mint a férfiak, ennek ellenére még nem eléggé. A vastagbéldaganatnál például a nők túlélési esélyei sokkal jobbak, mert sokkal előbb mennek orvoshoz. De visszatérve a méhnyakrákhoz, ha valaki a helyes táplálkozás, sportos életmód mellett fiatalkorában beoltatja magát a HPV ellen, akkor nagyon nagyot lépett előre. Utána, ha tudatosan évente egyszer elmegy rákszűrésre, akkor azért ki lehet mondani, hogy a ritka, nagyon súlyos daganattípusokon és a ritka orvosi elnézéseken kívül méhnyakrákban nem lehet meghalni.
Sajnos a szűrésbehívások hazánkban kútba esnek. Nemcsak a behívót kellene erőltetni, hanem ennek a kontrollját is. Mire gondolok? A munkahely fizeti a munkavállaló TB-jét, ami a közös kasszába megy.
Ha a munkaadó valahogy beépítené a rendszerbe, hogy az ő beosztottja rendszeresen vegyen részt szűrésen, az szerintem jó irány lenne.
Például a fegyveres testületeknél ez nem játék: rákszűrés, tüdőszűrés, laborvizsgálat nélkül senki nem kap egészségügyi alkalmasságit.
A méhnyakrák melyik korosztályt veszélyezteti leginkább?
A fiatalokat, mert náluk inkább jellemző a partnerek váltogatása. A HPV szexuális úton terjed, ha az egyik partner fertőzött. A 30–45 év közötti korosztály a leginkább érintett, de utána és előtte is előfordulhat a betegség. Hozzáteszem, egyetlen partnertől is el lehet kapni a HPV-t. Nekem is volt olyan páciensem – azért hozom fel, mert az ő esete nagyon szomorú, de nagyon tanulságos –, aki az élete során egyetlen férfival élt nemi életet, azzal is talán egyszer–kétszer. A férfi vélhetően nagyon rossz HPV-ket adott át neki, az ő immunrendszere pedig gyenge volt, és 35 évesen elvesztettük. Nem gondolta, hogy orvoshoz kell járni, előtte azért nem, mert érintetlen volt, utána meg panaszmentes és nem gyakori nemi életet élő nő.
Valóban tünetmentesen is jelen lehet a daganat?
Visszakérdeznék egy költői kérdéssel. Van olyan tünet, amit az ember nem vesz tünetnek? Van. Egy elhúzódó menstruáció, egy aktus utáni vérezgetés. Ha elfogadom ezt, akkor nem veszem tünetnek, pedig ezek igenis lehetnek a méhnyakrák tünetei. Amikor ezek a panaszok fellépnek, akkor a méhnyakrák már előrébb jár, mint gondoljuk. A korai időszakban a méhnyakrák tünetmentes. Ha már vannak panaszok, az már a korai időszak vége.
Beszéljünk még a HPV elleni oltásról, ami térítésmentes az iskolákban a 12 évet betöltött lányoknak. Ki oltassa be magát?
Egy szóval: mindenki.
Mindig a lányokról beszélünk, de nem kellene a fiúkat is oltani?
Dehogynem.
Ausztrália elsőként választotta azt az utat, hogy mind a lányokat, mind a fiúkat oltják.
Miért jó ez? A méhnyakrák előfordulási gyakoriságát csökkenti, ha a lányok 12–14 éves korban be vannak oltva. Az oltás nevéből adódóan megelőz, azaz nem hatékony arra a HPV-populációra, ami már beköltözött a méhnyak területére.
Ha a fiúk is be vannak oltva, akkor azok a HPV-k, amikkel még nem találkoztak, nem tudnak a szervezetükben megtapadni, és nincs lehetőségük arra, hogy a védekezésmentes szex következtében átadják azokat a partnerüknek. Vagyis csökkentik annak az esélyét, hogy a nőket megfertőzzék – akár oltva van az illető, akár nem. A hazai piacon elérhető HPV elleni oltás megpróbálja lefedni az egész palettáját azon HPV-típusoknak, amelyek a leggyakoribbak és legfertőzőbbek, ezek okozzák Európa-szerte a méhnyakrákos megbetegedések 90 százalékát.
Nem szabad elfelejteni, hogy a HPV számos más helyen tud támadni: a pénisztől az anális területeken át a szájüregig. Ha valaki elkapta a HPV-t az nem azt jelenti, hogy meg fog halni HPV okozta fertőzésben, lehet úgy élni, hogy kimutatható a szervezetben, de soha nem képez daganatot. Fontos cél, hogy minden 12–14 éves lányt és fiút oltsanak, így jelentősen csökken annak az esélye, hogy felnőttkorukban HPV által okozott betegséget kapjanak.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Miért járnak a férfiak kevésbé szűrővizsgálatokra? – Egy-két rászánt óra is életet menthet
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
