„Amikor a nagypapa punk volt...” – A nosztalgia pozitív hatásai
Nem hiába kerülnek elő a vacsoraasztalnál a szülők, nagyszülők régi történetei, fiatalkori emlékei. Ha a gyermekekkel őszintén, nyíltan tudunk beszélgetni a saját és az ő emlékeikről, az pozitív hatással lesz a mentális jóllétükre: csökkenti a szorongásukat, segíti az érzelmeik kifejezését, növeli az önbecsülésüket.
Ha evés, közös kirándulás vagy az ünnepek alatt nosztalgiázásra, fényképalbum nézegetésére kerül sor, minden alkalommal fontos lépést teszünk gyermekünk jólléte felé. A közös emlékezés segít abban, hogy a gyermekek a saját történetüket megismerjék, ezáltal személyiségüket, identitásukat meghatározzák.
Ilyenkor íródik a gyermek saját élettörténete, amely magában foglalja az ősök élettörténetét is.
A gyermekben kirajzolódik egy kép a múltról, szüleiről, nagyszüleiről, amelyből építkezhet, és minél többször beszélgetnek róla, annál koherensebbé válik az ő saját narratívája, a személyisége annál teljesebb lesz. Megismeri, hogy nincs egyedül a világban, hanem számtalan hasonló történet áll mögötte. Azok a gyermekek, akiknek a családja érzelmekben gazdag történeteket mesél el, magasabb önbecsülésről számolnak be, és nagyobb rugalmasságot mutatnak, amikor nehézségekkel kell szembenézniük.
A gyógyító emlékezés
Bár számtalan kutatás készült a témában, egy 2022-es tanulmány eredménye a hosszú távú pozitív hatást is alátámasztja. Claire Mitchell és Elaine Reese azt vizsgálták, hogy az édesanyákkal közös visszaemlékezések befolyásolják-e a gyermek társas-érzelmi készségeit. A hosszú távú vizsgálatban 115 anya–gyermek párost vizsgáltak, akiket 14 éven keresztül követtek nyomon. Az eredményeik azt mutatták, hogy azok a gyermekek, akiknek az édesanyja időt és teret engedett a beszélgetésre, közös emlékezésre, és segített a gyermeknek a saját emlékeit is előhívni, sokkal boldogabb tinédzserek lettek, mint akik ezt nem tapasztalták meg.
Azoknál a családoknál, ahol a nosztalgia fontos szerepet játszott, a gyerekek kevesebb szorongásos és depresszív tünetet mutattak, ráadásul saját élettörténetüket is sokkal koherensebben mesélték el, mint a másik csoport tagjai.
Más tanulmányok azt mutatták ki, hogy ahogyan a szülők beszélnek az emlékeikről, az hatással van a gyermekek emlékezőképességére is. Memóriafejlődésük szempontjából döntő fontosságú, hogy lehessen nosztalgiázni és a múltbéli eseményekről beszélgetni. A téma szakértője, Robyn Fivush azt mondja, az önéletrajzi emlékezet, vagyis saját életünk eseményeinek felidézése a társas interakciókban bontakozik ki, leginkább a szülőkkel való párbeszédek mentén alakul. A szülők minél hosszabban és részletesebben beszélik meg a gyermekkel az ő élményeit, annál pozitívabb hatások jelentkezhetnek a későbbiekben. Az ezt a fajta közös emlékezést megtapasztaló gyermekek jobban teljesítettek az elmeolvasási, érzelmi-megértési és az érzelemszabályozási feladatokban, de az emlékek közös feldolgozása a szövegértési, szókincs- és íráskészséget is fejleszti.
A rossz emlék is fontos emlék
A nosztalgiázás természetesen akkor is fontos, ha az adott emlék nem boldog, ha keserédes, például egy elhunytról szól.
Ha a család képes erről is beszélni és élményeket felidézni, ezzel megtanulja a gyermek, hogy a hozzájuk fűződő szeretetkapcsolat túléli a fizikai távolságot is. Mindez segít értékelni egymást és az életet.
Amennyiben negatív emlékekről beszélgetünk, például egy balesetről vagy betegségről, akkor a közös beszélgetés segíthet átdolgozni a nehéz érzéseket. Érdemes az emlékeket a gyermek korához illően elmesélni, de soha ne cenzúrázzunk, legyen hely és idő mindenről – a negatív élményekről is – beszélni.
Nosztalgiázni együtt jó
A közös családi emlékezések azért is hasznosak, mert ezáltal érezhetjük, hogy tartozunk valahova, a csoporthovatartozás érzése pedig erősíti az identitást. A „régi szép idők”, a gyermekkor felelevenítése visszarepít a gyermekkorba, előhozza az önfeledt éveket, amelynek nyugtató hatása van. Nem csoda, hogy ünnepekkor, amikor összegyűlik a rokonság, a nagycsalád apraja-nagyja, sokszor kerül előtérbe a múlt. Ezek jó alkalmak arra, hogy kapcsolódjunk egymáshoz, felidézzünk régi történeteket, ezáltal oldjuk a feszültséget és a magányt. Érezzük a valakihez tartozást.
De hogyan tudunk jól nosztalgiázni?
1. Beszéljünk gyakran a gyermekekkel a régi időkről, már egészen pici koruktól kezdve addig, amíg el nem érik a tinédzserkort! Ez segít abban, hogy megismerjék történetüket, fejlődjön emlékezetük, érezzék, hogy nincsenek egyedül.
2. Beszéljünk az emlékekhez tartozó pozitív és negatív érzelmeinkről! Adjunk időt és teret minden feljövő érzésnek! A biztonság érzését kapja a gyermek, ha megtapasztalja, hogy bármiről lehet beszélni, meghallgatják akkor is, ha valamiért rosszul érzi magát.
3. Legyen kölcsönös a beszélgetés, tehessen fel a gyermek kérdéseket, ossza meg ő is a saját emlékeit! A nosztalgia alapvetően társas interakciókban jön létre, kapcsolatainkat is teljesebbé téve.
4. A családi emlékezésben a gyermeket leginkább a váltakozó (oszcilláló) narratíva támogatja: ahogy a népmesékben is, történnek rossz dolgok a családban, de utána mindig történik valami jó is. Próbáljunk ehhez mérten mesélni!
A régi történetek közös feldolgozása és megosztása egymással felnőttnek és gyermeknek egyaránt segít abban, hogy érezzék: nincsenek egyedül.
Általa megismerhetők új történetek, eltérő nézőpontok, ami megerősíti bennük, hogy tartoznak valahova. Az emlékek megosztása jó hatással van a gyermekekre: önbecsülésük nő, és rugalmasabbak lesznek az érzelmileg megterhelő helyzetekben.
Felhasznált irodalom:
Mitchell C. & Reese E. (2022) – Growing Memories: Coaching Mothers in Elaborative Reminiscing with Toddlers Benefits Adolescents’ Turning‐Point Narratives and Wellbeing. Journal of Personality
Fivush R. (2011) – The development of autobiographical memory. Annual review of psychology
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>