A vízbe fulladás nem úgy néz ki, mint egy fulladás

Biztonsággal a víz felett, a kapitány karjaiban a kislány könnyekből kitörve kiáltott az apjáért.

Honnét ismerte fel a kapitány – 15 méteres távolságból – amit az apja és az anyja nem vett észre csupán háromról?

Valójában a fuldoklás nem egy heves, a víz csapkodásával és segítséghívással járó jelenet, amit sok ember gondol. A kapitány sok éves tapasztalatának és vízimentő tanulmányainak köszönhetően megtanulta felismerni a baj jeleit. Ellentétben az apukával, aki csupán a tévéből ismeri.

Ha sok időt töltünk vízen, víz környékén, tisztában kell lennünk azzal, hogy mivel jár az, ha valaki vízbe megy. Amíg a kislány a kapitány karjaiban nem sírt fel, addig egy hangot sem adott ki.

A fuldoklás majdnem mindig egy megtévesztően csendes esemény. Ellentétben a tévében látott hangos, drámai helyzettel.

Egy fuldokló nem csapkod, kiabál vagy kér segítséget. Hogy elképzeljük, milyen halk és drámamentes lehet egy fuldoklás, nézzünk meg egy amerikai felmérést. Az Egyesült Államokban a 15 év alatti gyermekeknél a véletlen balesetek között a fulladás a második leggyakoribb haláleset – a közúti balesetek mögött. Abból a 750 gyermekből, akik ez évben valószínűsíthetően vízbe fognak fulladni, 375 csupán 25 méteren belül lesz a szüleitől vagy más felnőttől. Az esetek 10 százalékában a felnőtt igazából végignézi az egészet, de nem tudja pontosan, mit is lát.

Néhány ritka helyzeten kívül a fuldokló emberek képtelenek segítséget hívni.

A légzőrendszer elsődleges szerepe a légzés, a beszéd csak másodlagos. Ha lélegezni alig képes, beszélni még kevésbé fog tudni.

A fuldokló szája hol a vízfelszín felett, hol alatta van. Legfeljebb kapkodni tudja a levegőt, de mivel nincs tartósan a víz felett, így nem tud megfelelően be- és kilélegezni és segítséget hívni.

A fuldokló ember nem integet segítségért. Az ösztönök miatt próbálja a testét és a fejét a vízfelszínen tartani a karok oldal irányba nyújtásával és evezésével. Nem tudja kontrollálni a kézmozdulatait: nem tud segítségért inteni, hadonászni, a mentésére siető ember felé vagy esetleg egy mentőeszközért nyúlni.

Az ösztönös fuldoklási reakció alatt az ember teste az elejétől a végéig függőleges marad. Körülbelül 20–60 másodpercig tud a fuldokló a felszínen küzdeni, mielőtt még elmerülne.

Ez persze nem azt jelenti, hogy aki segítségért kiált, és csapkodja a vizet, az nincs bajban. Nagy valószínűséggel víziszonya van. Ez nem mindig jelenik meg az ösztönös reakciókban, de ha mégis, nem tart sokáig, és ellentétben a valódi fuldoklókkal, ők tudnak a mentésben segíteni (közreműködésre képesek): meg tudják fogni a mentőkötelet, mentőgyűrűt, stb.

Ha valaki igazán fuldoklik, ezek a jelek árulkodnak róla:

• a fej víz alatt vagy a száj a vízfelszín környékén
• a fej hátradöntve, nyitott szájjal
• üres és üveges tekintet, nem képes fókuszálni
• csukott szemek
• a haja az arcára vagy a szemébe lóg
• nem használja a lábait
• hiperventillál vagy zihál
• próbál valamelyik irányba úszni, de nem igazán halad semerre
• próbál a hátára fordulni
• úgy mozog, mintha egy láthatatlan létrára próbálna felmászni

Szóval, ha a hajónk legénységének egy tagja a vízbe esik, és látszólag minden rendben, ne legyünk benne olyan biztosak! Néha a legáltalánosabb jelek sem mutatják azt, hogy valaki fuldoklik. Néha csak úgy néz ki, hogy tapossa a vizet, miközben a fedélzetet nézi. Biztosra akarsz menni? Kérdezd meg: „Minden rendben?” Ha tud válaszolni, valószínűleg igen. Ha üres, merev tekintettel „válaszol”, talán kevesebb, mint 30 másodperced van kimenteni.

Kedves szülők! A gyerekek a vízben hangosan játszanak. Ha elcsendesednek, ellenőrizni kell őket, mi is történt.

Eredeti cikk
Fordítás: Bagyó Nóri, szakmai lektor: Bagyó Sándor