A vallás se legyen tabu a párkapcsolatban!

Már általánosságban is elmondható, hogy minden olyan témakör, amiről nem szabad, vagy a pár tagjai nem képesek beszélgetni egymással, nemhogy nem erőforrás, inkább egymástól elválasztó falat képez köztük. Ezzel ellentétben minden közösen megélt vagy átbeszélt történés egy kapocs, összekötő erő, sőt, erőforrás, amire lehet alapozni – függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív hatású-e.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy mindent kötelező együtt csinálni, egymás nélkül egy lépést sem tehetnek a felek, hanem inkább azt, hogy a fontos történéseket, azok hatását és tapasztalatait osszák meg egymással, mert így tud erőforrássá válni.

A történtek megosztására való készség gyakran eltérő a két nemnél: a nők általában könnyebben és szívesebben osztanak meg történéseket és érzelmeket, mint a férfiak, sőt, már a fontosnak, megosztandónak ítélt események köre is eltérhet. Fontos, hogy a pár tagjai ismerjék mind a saját, mind a másik igényét a megosztással és meghallgatással kapcsolatban. A lelkiség témaköre amúgy sem számít könnyed témának, nehéz bevonni más szereplőt. Egy hétköznapi párkapcsolatban nem ezzel kezdi az ismerkedést a két fél, de később, a bizalom elmélyülésével jó, ha megpróbálják a másikat ebbe az intim témába is bevonni.

Mit jelent a lelkiség?

A lelkiség témaköre a házasságban, párkapcsolatban nem az, hogy a 9-es vagy a 10:30-as istentiszteletre jár-e a család, hogy az előesti mise látogatása elfogadható-e kizárólag kényelmi szempontból, tehát nem elsősorban a külsőségekről van szó – ahogy az egészséges vallásosság esetében sem –, hanem a két fél hozzáállásáról, ezek egymáshoz közelítéséről. A tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy minél nagyobb az egyezés a lelki síkon, annál nagyobb esélye van a harmonikus, boldog házasságnak.

Tehát nem a vallásosság mértéke – ha létezik egyáltalán ilyen – vagy elmélyültsége számít, hanem az egyezőség, az egyetértés!

A közösen megélt hit számít, legyen az bármilyen rítus és vallás szerinti. Ez adja az erőforrást, az összekötő kapcsot, ezért az összeillőséget érdemes a házassági döntés előtt kutatni és fejleszteni, közelíteni, megvizsgálni, hogy elfogadható-e egy életre.

Transzcendencia és hétköznapok

Azért is szükséges, hogy már a kapcsolat korai szakaszában előkerüljön a lelkiség témája, mert hiába kezelik egyszemélyes magánügyként a vallásosságot, párhuzamosan egymás mellett, ez csak addig fog működni, amíg egy gyermek meg nem jelenik a családban. Vele már muszáj dönteni, kinek a meggyőződése szerint, mi felé orientálják, hogyan neveljék őt.

Sajnos túl gyakran alkalmazott megoldás, hogy nem neveljük semmilyen módon, arra hivatkozva, hogy az befolyásolhatja a későbbi szabad választását, ezzel pedig egy lehetőségtől fosztjuk meg a gyermeket, hogy kialakuljon benne egy önálló tapasztalat, amelyhez tud viszonyulni később, felnőttként.

Ha mindenképp szeretne elfordulni a vallásgyakorlattól, mert mondjuk nem sikerült a szülőknek kívánatos példát adniuk, amit követne, még mindig „könnyebb” elfordulnia valamitől, nemet mondani egy megismert dologra, mint a nulláról kezdeni felnőttként.

A lelkiség szorosan összefügg más párkapcsolati tényezőkkel is, például az otthonról hozott mintáktól egyáltalán nem választható el. Az aktívan megélt hit gyakorlatilag az összes értékünkre hatással bír, meghatározó szerepe van döntéseinkre, teljes életvitelünkre – hiba lenne a jelentőségét félvállról venni egy házasság tervezésénél. Ahogy a hit adhat értelmet számos olyan élettörténésnek, amikre máshogyan nehezen találnánk magyarázatot – veszteségek, kudarcok, betegség –, úgy a házasságoknak is többletjelentést ad a hit: a nehezebb időszakokban is értelmet, célt nyújt, erőt ad a nehézségek legyőzésében. Nem érdemes kihagynunk tehát egy boldognak szánt kapcsolatból.