A szenvedélyes hídépítő – beszélgetés dr. Fazekas Rita mediátorral

– A 2018-as Házasság Hete egyik arcaként, Zámbori Soma színművész feleségeként léptél ki a reflektorfénybe. Hogyan élted meg a számodra szokatlan nyilvánosságot?

– Több mint fél év telt el a Házasság Hete óta, most már „madártávlatból” tudunk visszanézni arra az időszakra. Mindketten nagyon élveztük, mert olyan volt, mint egy folyamatos randevúzás, amely során újra és újra felelevenítettük közös múltunkat – persze sokat nevettünk, mert bizonyos dolgokra másként emlékszünk. Rengeteg médiafelkérésünk volt, az interjúk során kívülről kellett ránéznünk a kapcsolatunkra 20 év együttlét és 18 év házasság után. Somát annyira megérintette a szenvedélyem, amellyel az összes interjúban a munkámról beszéltem, hogy elhatározta: ő is elvégez egy ilyen képzést. Azóta a színészet mellett ő is mediátor lett, és képzeld, már vannak olyan párok, akiket együtt mediálunk, és kiderült: nagyon jól működünk együtt!

– Ha elvégzünk egy tanfolyamot, máris mediálhatunk?

– Egy jó képzés megadja az alapot: a háttértudást, az elveket, kereteket, módszereket és technikákat. Az azonban, hogy mindez készségszintre emelkedjen, ahhoz ilyen szemléletű emberek társaságában eltöltött hosszú idő, számos elolvasott cikk, könyv, konferencia és persze – egy tapasztalt mediátorral folytatott konzultáció lehetősége mellett – elkezdett gyakorlat kérdése. Részt veszek a Közép-Európai Mediációs Intézet (KEMI) nevű szakmai civil szervezet munkájában, annak egyik alelnöke is vagyok. 2012 óta csak ezzel foglalkozom, ekkortól szüneteltetem ügyvédi tevékenységemet. Maga a szakma valóban egyre népszerűbb, de még mindig nincs benne a köztudatban – azok tudatában, akik konfliktushelyzetük okán igénybe vehetnék.

– Mit csinál egy mediátor?

– Dr. Németh Zoltán, a KEMI elnöke találta azt a szemléletes megfogalmazást, hogy a mediátor hidakat épít azok között az emberek között, akik harcolnak és küzdenek egymással. Olyan felekről van szó, akik már vagy még nem tudnak egymással kommunikálni, jellemzően azért, mert annyira sok sérelem halmozódott fel bennük, mégsem a bíróságot választják, hogy az döntsön helyettük. A mediátor ezzel a hídépítéssel tulajdonképpen békít is, hiszen a cél a közös pontok megtalálásán keresztül végeredményben egy írásbeli egyezség létrejötte a felek között. E folyamat során a mediátor egyensúlyt tart fenn, közvetít, támogat.

– Kinek az oldalán áll a mediátor?

– A közvetítői törvény szerint a mediátornak pártatlannak és semlegesnek kell lennie. Ezzel szemben egyre többen vagyunk olyan mediátorok, akik úgy fogalmazunk: a mediátor mindkét irányba pártos. Ez azt jelenti, hogy mediátorként mindkét felet támogatom, mindkettőre odafigyelek. Az első közös alkalmat mindig azzal kezdjük, hogy lefektetjük a „játékszabályokat”, amelyek után mindig visszakérdezünk: el tudják-e fogadni azokat.

– Melyek a mediáció „játékszabályai”?

– A mediációban való részvétel önkéntes. A felek bármikor dönthetnek úgy, hogy felállnak és elmennek. Bármikor kérhetnek szünetet, és van lehetőségük különtárgyalásra is, amikor csak egyikükkel beszélgetünk, így kimondhatnak olyasmit bizalmasan nekünk, amit a másik előtt nem akarnak vagy mernek. Ezzel szorosan összefüggő alapelvünk a titoktartás. Mindig megkérdezem, hogy mi az, ami a négyszemközt elhangzottakból bevihető az együttes ülésre.

Zámbori Soma és Dr. Fazekas Rita - Kép: Viviennaomi Photography/Family magazin

Nem feladatunk, hogy a felek között döntsünk. Segítenünk kell nekik, hogy egymást végighallgassák anélkül, hogy a másik szavába vágnának – és meg is hallják, amit a másik mondani akar. Nem nézzük azt, kinek van igaza, itt nem is ez a kérdés – ez a bíróságra tartozik, bár az meg nem igazságot, hanem jogot szolgáltat, és a kettő nem mindig fedi egymást. Elmondjuk nekik, hogy a mediáció során sokkal több lehetőségük van, mint egy hivatalos –bírósági, gyámhatósági vagy közjegyzői – eljárásban, hiszen ott a jogok és kötelezettségek mentén folyik a tárgyalás, nálunk pedig a szükségletek, érzelmek majd pedig érdekek mentén; emiatt sokkal több megoldási alternatíva merülhet fel. Ezek a közlések felszabadítóan hatnak a felekre; szinte hallani, ahogy megkönnyebbülnek.

– Miért fontos figyelni az érzelmekre?

– A felek gyakran azzal jönnek hozzánk, hogy meg akarnak állapodni, de amíg érzelmi gátak, elakadások vannak bennük, addig nem tudnak megállapodni sem. Ezt persze nem ismerik el, mégis belekötnek mindenbe, cikizik egymást, vagy folyamatosan ironizálnak – vérmérséklettől és személyiségtől függően. Ezeket igyekszünk feloldani bennük, mert akadályozzák a megállapodáshoz vezető gondolkodást. Ez a legszebb, egyúttal a legnehezebb az egész folyamatban. További nehézség lehet, amikor megrekednek a saját álláspontjuk szajkózásában. És ami még nagyon nehéz volt kezdetben számomra: nem szabad tanácsot adni. Nekik a saját megoldásaikra kell rájönniük, ebben kell segítenünk őket. Kulcs a bizalmi légkör megteremtése.

– Mi lehet ennek az akadálya?

– Például az előítélet, előfeltevés. Férfi ügyfelek azt gondolhatják, ha a mediátor nő, ráadásul gyerekei is vannak, akkor biztosan a feleségük mellé fog állni, tehát nem lesz pártatlan. Ritkán, de előfordul, hogy egyedül is mediálok, de a női-férfi párosnak, az ún. komediációnak nagyobb ereje van: az egyensúly látványosabban fenntartható, és egymást is segítjük a mediátortársammal.

– Hogyan éritek el, hogy a felek kommunikációja is támogató legyen?

– A felek bármit elmondhatnak, de megkérjük őket, hogy egymás minősítése helyett én-közlésekben próbáljanak meg beszélni, és arról, ők mit szeretnének a jövőben, és ne arról, a másik mit ne csináljon. Ez rengeteget változtat a párbeszéd minőségén. Volt olyan pár, aki azt mondta, nagyon szeretnék, ha hazamennék velük, hogy ott legyek és erre figyelmeztessem őket, amikor beszélnek egymással. Fontos tudni, hogy az erőszakmentes kommunikáció az érzelmi intelligencia része, tehát tanulható.

– Meddig tart egy mediáció, és pontosan mi a célja?

– Jellemzően három-négy közös megbeszélésre szükség van ahhoz, hogy mindent részleteiben át-és meg tudjunk beszélni és a megállapodást ki tudjuk dolgozni. Előfordult egyszer, hogy sikerült megállapodni már az első alkalom után, mert a felek gyakorlatilag kész megállapodással jöttek. A másik véglet, amikor a felek nem akarnak elmenni, mert jól érzik magukat nálunk.

– Hogy néz ki egy ilyen megállapodás?

– Attól függ, hogy mi a mediáció célja. Lehet egy kötött, jogi megfogalmazású szöveg, amelyet a bíróság majd jóváhagy. Itt jól tudom hasznosítani a jogász végzettségemet. De lehet a megállapodás a két fél személyes megegyezése: vállalásokat, akár magatartási szabályokat tartalmazhat, amelyeket egymásnak kell betartaniuk. Azt tapasztalom, hogy ha akár banálisnak tűnő magatartási formákat is rögzítünk írásban (például „vállalom, hogy hetente leviszem a szemetet”, „vállalom, hogy naponta kétszer elviszem sétálni a kutyát”), akkor nagyobb az esélye, hogy egymás felé azokat gyakorolják, és hogy hosszú távon is szokásukká váljon. Olyan is történt már, hogy nem jutottunk el a megállapodásig, ha a feleknek még túl frissek és mélyek a sérelmei, vagy ha már túl mély lövészárkokban állnak harckészültségben egymással szemben.

– A mediáció miben különbözik a terápiától?

– Ez egy rövid távú, megoldásközpontú eszköz, azaz a cél a konkrét konfliktus feloldása, megállapodás létrejötte; a viselkedés és a kapcsolat pozitív irányú megváltozása pedig általában „csak” következmény. A terápia mélyebbre megy és ezért általában hosszú ideig tart. A mediátornak ki kell tudnia mondani, ha úgy látja, (már) nem ő tud segíteni.

Hálás vagyok, mert a mediáció révén számos olyan eszközt ismertem meg és készséget mélyítettem el, amit a három gyermekem, férjem, szüleim, testvéreim és barátaim körében is alkalmazni tudok. Ez az, amit szemléletnek neveztem korábban. Fontosnak tartom minél kisebb korban megtanítani a gyermekeknek, hogyan beszéljenek egymással, hogyan fogalmazzanak meg kritikát, mi módon kezeljék a konfliktusaikat. Ezért is szoktunk iskolai közösségekbe járni Magyar Erika mediátor kollégámmal – aki szupervízorom és jó barátnőm is egyben. Többször tartottunk osztályfőnöki órát ötödikesek és hatodikosok számára, közösségépítési és konfliktusmegelőzési céllal.