A solymász lányától a tőrvívóig – Női bajnokok és olimpikonok
1263. Magyar Királyság. V. István királyunk leánya, Mária és egy solymász leánya, Jolánta versenyt futnak és ugornak. Jolánta nyer, az uralkodótól bársonyt és posztót kap nyereményként. Nehéz elképzelni, de mindez megtörtént: régóta teremnek babérok a női sportolóinknak.
Mária egyébként egy róla szóló 15. századi angol románc szerint solymászatban, vadászatban és a korabeli labdajátékokban is jeleskedett, egy másik Mária pedig, aki Nagy Lajos leányaként 1382-től 1395-ig magyar királynő is volt, lovasversenyeken vett részt.
Mátyás király udvarában egyébként a birkózás, a labdajáték és a sakkozás volt a népszerű, a 16-17. században pedig a súlylökés elődjének számító kővel dobás, a magasugrás és a hegyi kirándulás. A pozsonyi várban (más európai várakhoz hasonlóan) külön labdaház volt, ahol céllövölde, öklelő- és lovaglópálya várta a mozogni vágyókat. Emellett megjelent a sporttörténet, amelynek figyelme a 17. században már az ókori olimpiák felé irányult.
Egyesült női erők
A nők akkor is kipróbálhatták magukat bizonyos sportágakban, amikor a testedzés még csak a nemesek időtöltése volt, s ez a hagyomány a rendszeres, egyesületi sportolás 19. századi megjelenésekor sem szakadt meg.
1843-ban például Csáky Rozália saját úszóiskolát működtet, a század hatvanas éveiben csónakversenyen, agyaggalamb-lövészetben és pisztolylövő versenyben is indulnak női versenyzők, illetve egyesületi keretek között korcsolyáznak. Sztraka Norberttől kardvívást tanulnak, a győri Magvassy Mihálytól pedig tornaleckéket vesznek Pesten.
Hugonnai Vilma egyik németről fordított, nőknek szóló egészségkönyvében kifejezetten ajánlja is a gimnasztikát azoknak a hölgyeknek, akik gyenge izomzatúak és nem végeznek fizikai munkát. 1868-ban pedig bevezetik az elemi iskolában a lányoknak is kötelező testnevelésórát, s mivel a tanítóképzőben szintén előírás lesz ez, 1881-ben megjelennek az első női testnevelők.
Siker is van: 1894-ben az első magyar teniszbajnokságot egy nő, gróf Pálffy Karolina nyerte.
Ezen sportokon kívül néhányan kipróbálják magukat az úszásban és a hegyi gyalogtúrákban – mindkettőt művelte például Hrabovszky Júlia (1858-1946), aki Herkulesfürdő és a Tátra gyakori vendége volt. És említhetnénk Egenhoffer Terézt (1855–1940) is, aki nemcsak egyike volt az első síelőknek, de éveken át gondnoka a tátrai Téry-menedékháznak, és személyesen vitte fel Magyarország legmagasabb pontjára, a Gerlachfalvi-csúcsra a millenniumi emléktáblát.
Az olimpián
Az olimpiai játékok modern kori felélesztésén dolgozó Coubertin báró úgy vélte, ezen az eseményen a nőknek ugyanaz a szerep juthat csak, amely egykor a régi lovagi tornákon: megkoszorúzhatják a győzteseket. (Ugyanakkor azt nem ellenezte, hogy a nők sportoljanak.)
A női versenyzők részvételére mégsem kellett sokat várni, már a második, 1900. évi nyári játékokon elindulhattak. Magyar versenyzők viszont csak 1924-ben jutottak ki először az olimpiára: Péteryné Váradi Ilona teniszező (17. lett), Molnár Ella úszónő (a 200 méteres mellúszás második előfutamáig jutott), illetve Tary Gizella tőrvívó, aki a pontszerző hatodik helyen végzett.
Tary Gizella 1884-ben november 19-én született Szolnokon, tízgyermekes családba, így 11 éves korában már apja asztalosműhelyében dolgozik. Kilenc évvel később Rákosi Szidi iskolájában tanulja a színészmesterséget, és itt ismerkedik meg a vívással Lovass Gyula jóvoltából. Később Fodor Károly vívóintézetének tanulója, 1909-ben pedig el is éri első nagy sikerét: megnyeri a Pozsonyban megrendezett első magyar női tőrvívóbajnokságot. Ezután hosszú szünet következik és csupán az 1924-es olimpia előtti hónapokban lép újra pástra: Italo Stanelli mester készíti fel. Itt látta őt Syposs Zoltán, aki azt írta Taryról: „[…] a tehetség, a rutin és ötletesség játékos tobzódásával, pusztán a vívás élvezetéből, a sport művészetéért forgatva fegyverét, vagy amikor groteszk-tréfásan vívóink ismert mozdulatait parodizálta.” Később Gizella is évtizedekig tanított vívást, a sport mellett pedig írt: az olimpia évében mutatták be például Mátkaság c. darabját Pécsett, egyfelvonásosait műsorra tűzték a fővárosi kabarékban. Budapesten hunyt el 1960-ban.
Niké kegyeltjei
Tary Gizella sikere után a következő, 1928-as amszterdami játékokon ismét pontszerzők lettek női versenyzőink (ekkor már 16-an voltak): a tornászok a negyedik, Dan˙Margit tőrvívó pedig hatodik helyen végzett.
Az első érmet – meglepő módon – nem nyári, hanem az 1932-es téli olimpián nyerte meg magyar sportolónő.
Mivel a verseny Lake Placidben volt, sokáig az indulás is kérdéses volt, de bemutatókból és társadalmi gyűjtésből végül sikerült összeszednie a Rotter Emília-Szollás László műkorcsolya párosnak az utazáshoz szükséges költségeket. A zsűri a sok akrobatikus elem miatt lepontozta a kűrt, de még így is övék lett a bronzérem.
Rotter Emília az 1936-os téli olimpián szintén nyert egy bronzot – ezenkívül négyszeres világbajnok, világbajnoki 2., Európa-bajnok, kétszeres Európa-bajnoki 2. helyezett és hatszoros magyar bajnok volt.
Fél évvel az 1932-es Lake Placid-i siker után egyébként a nyári olimpián is meglett a női érem. Gerevich Aladár felesége, Bogen-Bogáti Erna szerzett bronzot tőrvívásban. A következő, berlini olimpiáról pedig már 10 sportolónő hozott érmet – összesen 19 magyar nő indult ekkor –, ráadásul ebből kettő már arany volt: Elek Ilona tőrvívásban, Csák Ibolya pedig magasugrásban lett első.
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>