A remény rabjai: lehetséges új emberként szabadulni a börtönből?

Míg a mediáció – vagy másképp fogalmazva közvetítői eljárás – kevésbé súlyos esetekben arra ad lehetőséget, hogy a bűnelkövető ügyét a büntetőeljárás keretein kívül rendezze, addig az elítéltek a mediáción túl is bizonyíthatják: jó útra tértek, megbánták bűneiket. Ennek jeléül rendben tarthatnak például közterületeket, gondozhatják óvodák kertjét. Vannak, akik karácsonykor ajándékcsomagokat állíthatnak össze. Persze ezt nem teheti meg egyszerre mind a 18 ezer fogvatartott, hiszen mindennek biztonsági kockázata is van, a fegyházasokat nem engedhetik ki akárhogy és akármikor. Az ugyanakkor félsiker, ha az elítéltek családi, baráti kapcsolatai megmaradnak. A legnagyobb probléma ugyanis az, hogy könnyen visszaesnek azok, akik háttér nélkül szabadulnak, és munkahelyük sincs. Emiatt kell egy modern kori büntetés-végrehajtási intézetnek gondot fordítania arra, hogy az elítéltek szabadulásuk után jól boldogulhassanak. Ennek egyik eszköze a fogvatartottak foglalkoztatása.

Csak munka legyen

„Nem újdonság, hogy Magyarországon munkakötelezettség van a börtönben, mert az mindig is volt. Viszont nem mindig ez a fő feladat, hiszen van, akinek még általános iskolába kell járnia, vagy a középfokú oktatásba kell bekapcsolódnia” – mondja dr. Kabódi Csaba, az ELTE Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék docense. Bár erre is van példa, a börtönökben szakmunkásképzésre ritkán van lehetőség, mert az eszközigényes, jellemzőbbek az OKJ-s tanfolyamok. Nem sokan, de vannak, akik felsőfokú tanulmányokat is folytatnak olyan területeken, ahol az elhelyezkedés nem igényel büntetlen előéletet.

Kabódi Csaba találkozott például olyan elítélttel is, aki zenei képzésben vett részt, majd szabadulása után munkát is annak megfelelően vállalt. Tud olyan elítéltről is, aki Szegeden töltötte eredetileg életfogytig tartó szabadságvesztését, amikor az akkori börtönparancsnok irodalmi-művészeti kört indított. Erre külső vendégeket, művészeket is meghívtak, az elítélt pedig ezeken ismerte meg későbbi feleségét. Szabadulása után házasodtak össze, a férfi pedig azóta kántorként dolgozik, boldog családi életet él. Persze ezek egyedi esetek, de vannak ilyen jellegű, pozitív példák is.

Beszáll az egyház is

A büntetés-végrehajtási intézetekben vannak egyházi hátterű programok is. Ilyen például a cursillo, ami egy háromnapos, élményszerű, a keresztény hit alapjairól szóló, tanúságtételből és előadásokból álló tanfolyam. Ilyesmire Egerben, Sopronkőhidán is van lehetőség. Vannak a börtönökben úgynevezett APAC-részlegek is, amelyek egyfajta keresztény közösségként működnek. „Az ilyen programok nagyon előnyösek, a csatlakozók visszaesési arányszámai összehasonlíthatatlanul jobbak a többiekénél. Viszont APAC-körlet csak néhány intézetben van – először Vácon indult ilyen –, a tagok száma pedig maximum 100-150 fő lehet, ami elenyésző aránya az összes elítéltnek. Ők azt vállalják, hogy bűnmentes életet élnek, a rabtársak, a börtönszemélyzet és a külső társadalom felé csak szeretettel fordulnak. Reggelente közös imát tartanak, délután bibliaórát” – mondja Kabódi Csaba.

Kép

A Fresnes börtön felújított focipályája. Nanterre, Franciaország, 2015. Kép: Profimedia - Red Dot

Megemlíti, hogy amikor a büntetés-végrehajtás és büntetőeljárás tantárgyakhoz kapcsolódóan hallgatókkal kerestek föl börtönöket, mindig az APAC-körletek voltak azok, ahol rend volt és tisztaság, az elítéltek figyeltek a környezetükre, nem dohányoztak, kedvesek voltak. Ilyen jellegű vállalásukat ellentételezték az intézetek jobb elhelyezési körülményekkel, lehettek például szőnyegeik, tarthattak virágokat, nyitva lehetett a zárkaajtajuk. Tag persze nem mindenki lehet az ilyen körletekben, klasszikusan csak azok csatlakozhatnak, akiknek már csak három évet kell a börtönben tölteniük, és akiknél a reintegrációs tiszt is javasolja ezt. Ha pedig valaki nem odaillő módon viselkedik, távoznia kell a körletből.

Számítanak az igények

Drogprevenciós részleg talán minden börtönben van, szerepük pedig nagyon fontos. Tagjai egyrészt vállalják, hogy olyan programon vesznek részt, ami segíti megelőzni a későbbi visszaesést. Vannak pszichoszociális körletek is, ahol a mentális defektusokkal küzdők kaphatnak segítséget, és szenior részlegek is, ahol az idősek problémáival foglalkoznak jobban. Budapesten kísérleti jelleggel olyan börtönkörlet is van, ahol a szexuális bűncselekmények elkövetői kapnak pszichés segítséget annak érdekében, hogy szabaduláskor ne essenek vissza. Léteznek a börtönökben anya-gyerek részlegek is, ahol egyéves korukig maradhatnak a kicsik. Ezeken a helyeken a családtagok a babákat hetente látogathatják, a mamákat havonta, egy év után pedig válaszút elé kerül az anya: ha a család vállalja, a pici kerülhet hozzájuk, ha nem, akkor marad az állami gondozás. Vannak első bűntényes körletek is, ahová a kisebb súlyú, nem erőszakos első bűncselekmények elkövetői kerülhetnek.

Kabódi Csaba kiemeli, hogy ezeket a való életben nehéz megtölteni, mert a gyakorlatban azok, akik kisebb bűncselekményeket követnek el, nem feltétlenül kerülnek rács mögé. A botladozók úgymond el sem jutnak a börtön kapujáig: a statisztikák szerint százból csak tizenkét bűncselekmény elkövetőjére vár ez a sors, a többiek megússzák nélküle. A börtönökben gyakorlat az is, hogy aki jól viselkedik, jutalmakat kap, enyhébb fokozatba kerülhet. Arra például 1993 óta lehetőség van, hogy az elítélt az intézményen kívül is vállalhasson munkát. Ez azt jelenti, hogy a hét öt napján felügyelet nélkül bemehet a munkahelyére, ahonnan a börtönbe kell visszatérnie. Ezt persze csak büntetés-végrehajtási bíró engedélyezheti szigorú előfeltételek alapján. Hasonló engedmény lehet az, hogy az elítélt látogatóival is kimehet a városba havonta legfeljebb négyszer. Az összes alkalmat általában nem szokták megadni, de kedvezményeket azért sokan kapnak. Ez is segíti, hogy a fogvatartott családjától, barátaitól ne szakadjon el.

Viszont ezeket a lehetőségeket csak az elítéltek elenyésző hányada érdemli ki, a túlnyomó többségnek keményen kell küzdenie azért, hogy szabadulása után újra el tudjon indulni, legyen talaj a talpa alatt. Akinek ez nem sikerül, könnyen visszajut a rács mögé.

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. augusztusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>