A fül böjtje
Beethoven némaságban „hallgatta” végig élete legnagyobb tapsviharát a IX. szimfónia bemutatóján. Nem hallotta és nem látta, mert siket volt, és az előadás végén a közönségnek háttal a kottalapokat forgatta. Egy hölgy ment oda, hátramutatott, és csak akkor hajolt meg a mester. Ez a fül kényszerű böjtje volt: már nem juthatott el hozzá hang, a siker. Volt olyan idős barátom, aki azt mondta: jobb is, hogy nem hallok már mindent. Nincs is rá szükség. Az ember második gyermekkorára leegyszerűsödik.
Kép: Unsplash
Azonban ez a folyamat csak akkor lehet gyümölcsöző, ha életünk delén is különbséget tudunk tenni a hangok között. Pontosabban, nem a decibelek mértéke szerint értékeljük azokat. A zaj korszakában különösen éles kérdés, vajon kihalljuk-e a csendes jeleket az autók zajából.
Egyszer gyerekekkel végeztem el a következő kísérletet: Megkértem őket, hogy ordibáljanak, lehetőleg a saját nevüket mondják minél hangosabban. Én elöl állva egy bibliai mondatot mondtam halkan.
Persze csak azok tudták utána visszamondani a mondatot, akik az első sorokban ültek, és tudtak a számról olvasni. Az az ordibálás, amely csupán az egyes emberek önérvényesítéséről szól, nem ad teret semmi másnak. Nincs más út, mint a lemondásé.
Urbán Gyula fogalmazta meg így:
Isten beszéde a csend, a többi csak fordítás.
Ez a verse:
Istenes vers
Lehet, hogy az a rigó titka,
Hogy ez a kert is csak kalitka.
Szállhatnék én is más csillagra,
De ott is hullnék csillagporba.
Hamu és por, és mindörökre;
Bezárva tart az Isten ökle.
Csak csendből készült fordítást
Fog föl e szív, s rigósírást.
A fül böjtje az, amikor a hangokban megnyilvánuló különböző fordításokat visszafordítjuk a csend nyelvére.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
