A Fehér farkastól a Csontváry-képregényig - Mit olvasson a család?
Nálunk a június és a december a könyvhónap, ennek köszönhetően lehet minden esztendőnk könyvév. Amit ilyenkor felhalmozunk, az kitart két-két évszakon keresztül. Mivel négytagú a család, nem indulhatunk el úgy, hogy apa, anya és a két óvodás nem választ valamit magának. Ezért is szerencsés előre felkészülni.
Nehéz feladat ez, hiszen részinformációk, első benyomások alapján kell döntenünk. Könnyű mellényúlni, ezért csakis olyan könyvet célzok meg, amiből olvashattam már részletet, vagy amit megbízható ismerősök ajánlottak. Így kevesebb az esélye annak, hogy a reklám, a marketing, a dizájn határozza meg a döntésemet. Erre azért is van égető szükség, mert idén is több mint 300 új kiadvány jelent meg a 90. Ünnepi Könyvhétre.
Anyakönyvek
Ha Tóth Krisztinának új kötete kerül piacra, akkor a feleségemnél mindig ő az első a listán.
Az írónő új könyvéről, a Fehér farkasról (Magvető Kiadó) ráadásul azt suttogják egymásnak az oktatók a szegedi bölcsészkar folyosóján, hogy „ez a nő ilyen jó könyvet még sosem írt”.
Bár évente elhangzik ez a szófordulat, most talán újra igazzá válik, hiszen a Tóth Krisztina-könyvek fokozódó érzelmi brutalitása mindig olyan katartikus erővel hat a feleségemre, hogy bizonyságot nyer: a mi családunkkal minden rendben van. Más ember vagy a nemzet nagy traumái mellett eltörpülnek a mindennapok piszlicsáré zökkenői. Azt hiszem, hogy a Tóth Krisztinát olvasó nők megtanulnak befelé sírni és kifelé jobban örülni. A férfiak pedig jobban megértik a befelé síró nőket.
A Fehér farkas mellett szükség van valami könnyed és különleges újdonságra is, hogy az ember megtanuljon befelé és kifelé egyaránt mosolyogni. Már akkor tudtam, hogy feleségem rajong a modern festészetért, amikor udvaroltam neki. Klimt-, Salvador Dali- és Csontváry-plakátok díszelegtek a szobájában (sehol egy Bravo- vagy IM-poszter), a pólóján, a telefonja és a számítógépe háttérképeként. A nappalink most is a szecessziót idézi, de Csontváryt közös megegyezéssel levettük a falról. Nyomasztott. Ebből adódóan sohasem hittem volna, hogy ennyire szeretném megajándékozni őt vele.
Kálmán Áron viszont olyan képregényt rajzolt és szerkesztett Kosztka Tivadar önéletrajza alapján (a könyv címe: Csontváry, Scolar Kiadó), ami műfajilag, ötlet szintjén és remélhetőleg megvalósításban is kiemelkedik a hagyományos biográfiák közül.
Már csak azért is megveszem neki, hogy én is elolvashassam.
Apakönyvek
Nekem nem könnyű könyvet választanom, mert szeretem a rendhagyó kísérleteket. Szeretem azt, ami nem divat, amit nem vesznek észre, ami feszegeti a határokat. Ezért is figyeltem fel Lackfi János Istennel történő beszélgetéseire a Facebookon, amelyek fontos kérdéseket tárnak elém a saját hitemmel kapcsolatban is. Mióta vallásos iskolában tanítok, nagyon hiányzott ez a kereszténységünkre rákérdező hang a kortárs megszólalások közül. Vagy csak nem jutott el eddig a fülemig?
Ezt pótolja most Lackfi János Van tüzed? – Istenes versek című kötete. Ezért biztosan útnak indulok a legnagyobb forróságban is.
Istenes verseket írni egy hitehagyott korban? Szenzáció! Főleg úgy, hogy ezen kívül Lackfinak négy kötete debütál a Könyvhéten. Talán ez a legárvább közülük, amit örökbe fogadnék.
Prózából általában olyat olvasok, ami igényesen szórakoztat (pl. Fehér Béla regényei), vagy ami szétrobbantja a prózáról alkotott hagyományos elképzelésemet - utóbbiba gyakran beletörik a bicskám.
Most mégis esélyt adok a vajdasági Patócs László Vezeti a népet (Forum Könyvkiadó) című kisregényének, amelynek a híre múlt héten jutott el hozzám.
Azt írta levében az egyik ismerősöm: olyan ez a könyv, mintha „egy képernyők pulzálásától elgyötört, vizuális és virtuális hazugságoktól telített szem süvítene végig a városon, akár az éjszakába vaktában kilőtt golyó, különösen az említett első ötven oldalon, de a későbbiekben tempót váltó, helyenként akciófilmes, máskor kémdrámákat idéző zsánerelemekbe torkolló szöveget is ennek a sodrása tartja meg medrében”. Meggyőzött.
Gyerekkönyvek
A legnehezebb gyerekkönyvet választani, mert kislányaink tudattalanját megpróbáljuk óvni mind a túláradó gonosztól, mind a megnyugtató csodáktól, mind pedig a stilizált hétköznapoktól. Szeretnénk, hogy a mese neveljen, a jelen problémáiról beszéljen.
Mészöly Ágnes A fiú, akit elvarázsolt a zene (Naphegy Kiadó) című könyve úgy mesél a tehetség kibontakoztatásáról, a művészet fontosságáról, hogy közben egy híres magyar életével ismerteti meg az 5-8 éves gyereket.
Hús-vér példaképeket, egykor élt, szorgalmukkal elismerést szerző hősöket mutathatunk így óvodásoknak, kisiskolásoknak, jelen esetben Bartók Bélát. Mészöly Ágnes mai nyelven varázsol mesehősöket híres magyarokból, akik nem fegyverrel vagy hatalommal, hanem a szellem erejével érvényesültek.
A szorgalmassá nevelés mellett a tudatossá formálás is fontos küldetés nálunk.
Ezért egészen biztosan beszerezzük Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter közös munkáját, amely Az Emberek Országa címmel jelenik meg a Pozsonyi Pagonynál.
2646-ba és egy olyan helyre kalauzolja el a gyerekeket a könyv, ahová a Harmadik Háború és a klímaváltozás után menekültek a túlélők. Mert valljuk be őszintén, ma a környezetszennyezés, a klímaváltozás az emberiség egyik legégetőbb problémája. A gyereket időben kell ráébreszteni arra, hogy ha felnőttként tovább pusztítja a Földet, akkor nem lesz itt nép vagy nemzet, nem lesz itt semmi. Mert nem lesz, ahol lehetne. Az Emberek Országa nálunk egyelőre egy fölső polcra kerül (talán a Csontváry-kép mellé), hiszen ehhez még nőni kell a gyerekeinknek.
A fenti hat friss könyvből válogatunk a családi nyaralásra, bár megeshet, hogy a tavalyi szüret termései kiszorítják majd őket az utazótáskából. Sebaj. Könyvet nem azért vásárolunk, hogy azonnal elolvassuk, hanem azért, mert most van itt az ideje. Aztán karácsonykor indul a következő kör.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>