6 klasszikus karácsonyi film, ami különleges élményt ad

Karácsony előtt néhány nappal mindig egyre halványabban él bennem a remény, hogy az ünnepek alatt valami jó filmet tudok megnézni a tévében. Mert ha már láttuk idén is a Reszkessetek, betörők!-et, akkor még mindig van belőle másik kettő, és még egyikben sem játszott táncoló miniszterelnököt Hugh Grant. Mutatunk most néhány filmet, amit talán nem láttál, pedig emeli az ünnep fényét.

Saroküzlet

Saroküzlet (rendezte: Ernst Lubitsch, 1940)

Némileg tipikus, másként nézve inkább tragikus, hogy a hollywoodi hangosfilm hőskorának egyik kedvenc karácsonyi történetét két európai bevándorló hozta össze. A Metro-Goldwyn-Mayer adaptációjának eredeti művét Az illatszertár címmel ugyanis László Miklós írta 1937-ben. Egy évre rá New Yorkba emigrált, ahol hamar megvették a színdarab megfilmesítési jogait. A film kevesebb mint két év alatt el is készült. Parfümbolt helyett bőröndüzletben játszódik, minden más azonban maradt. Többek között a helyszín, Budapest és az üzlet két munkatársa, akik a valóságban nem kedvelik egymást, levelezés közben azonban egymásba szeretnek. A Berlinben született, az 1920-as években Hollywoodba távozó Ernst Lubitsch már tapasztalt rendezőként készítette ezt a filmet. Főszereplője pedig a korai korszak kedves párosa, Margaret Sullavan és James Stewart. Ez volt harmadik közös filmjük. Stewart később Hollywood fénylő csillaga lett.

A karácsonyeste véget érő történet az egymás mellett élő, de egymást fel nem ismerő szerelmesekkel mára irodalmi toposszá vált, ennek alapjait az 1930-as években tették le. A történet annyira sikeres volt, hogy a ’60-as években She Loves Me címen musicalként futott a Broadwayen, 1998-ban pedig egy ma is ismert népszerű romkom, A szerelem hálójában dolgozta fel ismét, Meg Ryan és Tom Hanks főszereplésével.

Fegyverszünet karácsonyra (rendezte: Christian Carion, 2005)

Hihetetlen, a csodával határos, mégis igaz történet, hogy az első világháború első karácsonyán a francia–német fronton a katonák három napra felhagytak a harcokkal, és együtt ünnepeltek. „Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim otthon lesznek” – mondta 1914-ben II. Vilmos német császár, és ez a mondat karácsonykor már bőven nem volt igaz. (A győztes jelző később sem, de ez egy másik kérdés.) Valószínűleg mind a francia, mind a német katonák úgy tervezték, az ünnepeket már otthon töltik. Talán ez okozta azt a nagyon is emberi reakciót, ami a háborúban oly példátlan tettre sarkallta őket.

A francia rendező filmjének talán legnagyobb dilemmája: meg lehet-e tagadni a parancsot az élet védelmében? Van-e törvénye és hatalma a szeretetnek a halál völgyében? A Fegyverszünet karácsonyra nagy siker volt, rendezője hasonlóan népszerű alkotást a későbbiekben sem tudott létrehozni. Főszerepeiben a német-francia Diane Kruger és a francia mozi egyik jelenlegi legnagyobb kedvence, Guillaume Canet játszik. A filmet 2006-ban az Amerikai Filmakadémia a legjobb idegennyelvű film Oscar-díjára is jelölte.

Táncos (rendezte: John Hancock, 1989)

A film főszereplője Jessica (Rebecca Harrell Tickell), egy michigani farmer kilencéves kislánya, aki egy megsebesült rénszarvasban felismerni véli a Mikulás egyik szánhúzó állatát. A sérültet ilyenkor lelövik, a kislány azonban mindent megtesz, hogy Táncost visszajuttassa a többiek közé. Talán elhunyt édesanyja emléke sarkallja arra, hogy visszaállítsa a régi, tökéletes világot.

Amerikai mikulásos-családos karácsonyi filmekkel Dunát (vagy inkább Mississippit) lehet rekeszteni, és elsőre ez sem tűnik kivételnek. Ez az alkotás azonban realitásával mutat különös perspektívát, ahol a gyermeki képzelet világa keveredik az élettel, ahol a felnőttek világa nem meseszerű. Ritka a komplex gyerekkarakter a családi, főleg karácsonyi filmekben, Jessica azonban uralja a történetet, és igazán melegséget tud adni a nézőnek.

Legénylakás (rendezte: Billy Wilder, 1960)

Egy évvel talán legnagyobb sikere, a Valaki forrón szereti után Billy Wilder ismét Jack Lemmonnal forgatott együtt. A korábbi road movie-t egy kevés helyszínen játszódó történet követi, ahol C.C. Baxter belvárosi garzonja játssza a főszerepet. A dolgos, tisztességes hivatalnok feletteseinek kapóra jön, hogy egy-egy afférra, hölgyekkel való találkozóra mindig kölcsönadja nekik a lakását. Ez persze idővel jót tesz Baxter előmenetelének is... Éppen karácsonykor találja lakásán azt a fiatal lányt (Shirley MacLaine), akibe ő is régóta reménytelenül szerelmes, és akit éppen az ő lakásán hagyott ott egy összeveszést követően mindkettejük főnöke. Komoly szívzörejek indulnak karácsonykor, heves ellentmondásba kerül a szív és az ész.

Kép

Legénylakás

A legénylakás, amely kitűnő színészi alakításainak és remek forgatókönyvének köszönhetően 5 Oscar-díjat is nyert, jó érzékkel mutatja meg a karácsony azon oldalát, amit nem jár át a bensőségesség és a szeretet. Szereplői magányosak vagy éppen a családi életükben van zűr. Az elidegenedett nagyvárosi világ lélekkeresése élénken jelenik meg a vásznon, az egyre duzzadó New York súlyos problémájaként.

Tokiói keresztapák (rendezte: Kon Szatosi, 2003)

A japán animáció az, amelynek soha nem lesz Disney-remake-je. Amíg Európában és Amerikában egyértelműen gyerekműfaj az animáció, Ázsiában sokkal inkább a különleges dolgok megvalósítására használják, éppen ezért számtalan műfaj sajátja. A Tokiói keresztapák például a klasszikus western-rendező, John Ford 1948-as Három keresztapa című filmjének tiszteletére készült, de távol áll a western műfajától, s még azt sem mondanám, hogy ne lehetne ajánlani több generációnak.

Tintás, Hana, Mijuki – három különös és egymástól is nagyon különböző tokiói hajléktalan, akik szenteste az utcán találnak egy elhagyott csecsemőt. Az éjszakai nagyváros mint egy óriás kirakó jelenik meg a filmben, és a képek mögött szolidan vagy nyilvánvalóbban meghúzódó emberi történetek ilyenkor, karácsonykor teljesednek ki.

Kon Szatosi a japán animáció tragikusan fiatalon elhunyt mestere. De amíg pályatársa, a szintén zseniális Mijazaki Hajao műveire (Chihiro Szellemországban, A vándorló palota) könnyebben rámondjuk, hogy gyerekfilm (miközben azok is komplex, felnőtteknek is szóló művek), Kon filmjei hátrányból indulnak. Nem elég a távol-keleti gondolkodás vagy a komor témaválasztás, egyszerűsített, már-már sematikus mozgásai első ránézésre nehezen befogadhatóak, de a több figyelem később megtérül. A Tokiói keresztapákat sem lehet félvállról venni; de aki rábízza magát, megismeri az egyik legjobb karácsonyi animációs filmet.

Az élet csodaszép (rendezte: Frank Capra, 1946)

Szubjektív szempontból összeállított listák esetén nehéz ilyet kijelenteni, de valószínűleg tényleg ez az 1946-os film minden idők legjobb karácsonyi mozija.

Főszereplője George Bailey (James Stewart), a helyi kisvárosi bank vezetője, akinek karácsony előtt feltorlódnak a gondjai, és úgy érzi, hiábavaló az élete. A legnehezebb időben azonban egy angyal száll a földre, hogy megmentsen egy életet. Clarence, az angyal (Henry Travers) pedig nem rest megmutatni, hova lett volna a kisváros George nélkül.

Kép

Az élet csodaszép

Frank Capra filmje talán a legjobbkor volt a legjobb helyen. Az olasz származású rendező, aki a világháborúban tudósító filmeket készített, a béke első évében visszatért a művészethez, és egy olyan művet hozott össze, amely nemcsak főszereplőjének, de mindenkinek reményt ad, aki megnézi. Az élet valóban szép, még ha oly sok veszteség is éri az embert. A film, amit Capra több interjúban is kedvencének nevezett, valóban életeket mentett. A világ legnagyobb filmes adatbázisában, az IMDb-ben több olvasói beszámoló ír arról, hogyan változtatta meg életét ez a film, amikor már úgy gondolta, egyáltalán nincs miért élni. És hát mikor legyenek csodák, ha nem karácsonykor?!

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti