A trambulin az új bicikli? – Egyre több gyerek kerül kórházba trambulinbaleset miatt

„Rokonunk kislánya 4 évesen simán csak ugrált, és elesés nélkül egyszer csak felordított fájdalmában. Egyszerűen az ugrálás közben visszacsapó erőtől hosszában végigrepedt a lábszárcsontja.”

„Szerintem ne is focizzon, mert ha arcon találják, akkor betörik az orra. A biciklivel meg elesik. A görkorival is eltöri a lábát. És az utcán se sétáljon, mert Buksi kutya megharapja.”

„Pedig lassan minden óvodában alapfelszerelés... Van, ahol az udvaron, de van a csoportszobákban is!”

„Az egyik legjobb lépés volt, hogy megvettük anno a trambulint. Nagyon szeretjük, és jót tesz a gyerekeknek.”

Ilyen és hasonló kommentek érkeztek a Bethesda Gyermekkórház közösségi oldalára, amikor a közelmúltban arra hívták fel a figyelmet, hogy Magyarországon is jelentősen növekedett a trambulinos gyermekbalesetek száma az elmúlt években, és fontos lenne néhány alapszabályt betartani a sérülések elkerülése érdekében.

Nem játék, hanem akrobatikus sportszer

A trambulin alapvetően akrobatikus sportszer, amit először 1936-ban George Nissen vezetett be a köztudatba. Az amerikai tornász volt az, aki kifejlesztette a modern trambulint, és a trambulinozást világszerte sport- és szabadidős tevékenységgé tette. Az 1950-es évek óta egyre népszerűbbé váltak a trambulinok, leginkább Észak-Amerikában, Európában és Ausztráliában. Az Egyesült Államokban már a ‘90-es évek végén évente félmillió trambulint adtak el otthoni felhasználásra.

Ahogy az eszközök egyre elterjedtebbé váltak, úgy nőtt a trambulinbalesetek száma is. A ’90-es évek elejétől, 1999-re drámaian megnőtt, 98 százalékkal emelkedett a sérülések száma.

Évente százezren kerültek kórházba trambulin-baleset következtében, ez pedig azóta nagy valószínűséggel megsokszorozódott. 

Olyan gyakori, mint a biciklibaleset

„A tavasztól őszig tartó időszakban, amikor már van lehetőség kinti időtöltésre, az emberek otthon, a kertekben felállítják a trambulinokat. Ilyenkor a mindennapi gyermektraumatológiai ügyeletekben napi szinten találkozunk trambulinbalesetben megsérült gyermekekkel. Jóval gyakrabban, mint öt-tíz évvel ezelőtt” – mondja megkeresésünkre dr. Bóta Balázs gyermeksebész.

A legtöbben végtagsérülésekkel kerülnek a Bethesda Kórház Gyermeksebészeti Ambulanciájára. Sok esetben az ugrálás során nem megfelelően érkeznek, vagy több gyerek együtt ugrálva egymásnak ütközik, esetleg egymásra esik. Könnyen kibicsaklik a gyerekek lába, vagy úgy esnek el, hogy a karjuk maguk alá szorul.

„Sokszor súlyos csukló-, alkar-, könyök-, lábszártöréseket szenvednek, ezek akár nagy elmozdulással is járhatnak. Ilyenkor mindig (akár nagyobb feltárásos) műtétre van szükség.

Egy nagy elmozdulással járó végtagsérülés a megfelelő műtéti ellátás után több hónapos rehabilitációt, gyógytornát igényel, a teljes végtagi funkció visszanyerése akár egy-két évig is eltarthat.

Az is előfordulhat sajnos, hogy néhány fokos tengelyeltérés, tartós mozgáskorlátozottság marad vissza, amely akár egy egész életre kihathat” – magyarázza a gyermektraumatológus.

„Ha belegondolunk, kerékpárt szinte az összes gyerek használ, és sokan el is esnek vele. Az utóbbi években közel ugyanilyen gyakorisággal találkozunk trambulinos balesettel, holott bicikli szinte minden háztartásban van, de trambulin azért (még) nem. Ez azt jelzi, hogy a trambulin sokkal veszélyesebb, nagyobb kockázattal vezet balesethez, mint a kerékpár” – szemlélteti a szakorvos.

„Viszont a kerékpározásnál is gondot jelent a védőruházat hiánya, nagyon kevesen hordanak például bukósisakot. A legtöbb szülő sajnos nem gondolja végig, hogy a beton keményebb a gyermekek fejénél” – teszi hozzá.

Hatéves kor alatt nem szabadna használni

„Az is nehezíti a helyzetet, hogy a trambulin használata, szerepe nincsen jól meghatározva. Kicsit olyan, mint az elektromos roller a KRESZ-ben. Utóbbival is sok baleset történik sajnos, és még nincs megfelelően szabályozva” – vélekedik dr. Bóta Balázs. „A sérülések kockázata nagy, ezzel nincsenek tisztában az emberek, és a gyártó sem” – szögezi le.

Hogyan lehet mégis körültekintően használni? Hat éven aluliaknak a nagyméretű trambulinok használata semmiképp nem javasolt. Ne engedjük őket alá sem, mert ott is megsérülhetnek, ha valaki rajta ugrál. (Amerikában például az egészségügyi biztosító nem fizet, ha hat éven aluli gyerek sérül meg a trambulinon, mert tisztában vannak vele, hogy nagy a sérülések kockázata.) Nagyobb gyermeket is mindig csak (szülői) felügyelet mellett engedjünk trambulinozni!

Egyszerre mindig csak egy gyermek tartózkodjon a trambulinban, és csak védőhálós, védőszivacsos, megfelelően karbantartott trambulint használjanak!

„Kisgyerekeknek egyrészt sokkal gyengébb még a csontozatuk, másrészt a kordinációs képességeik, az idegrendszerük sem érett arra, hogy egy nagyobb ugrásnál megfelelően tudjanak érkezni. Még egy felnőtt is könnyen el tud esni egy trambulinon. Nagy erők hatnak, ezt fontos tudni. A teljes testsúlyunkkal instabil talajra érkezünk, ez okozza a súlyos baleseteket” – magyarázza a gyermeksebész.

A trambulinnak természetesen előnyei is vannak – nem hiába vásárolják őket egyre többen –, hiszen például a gyerek jól le tudja vezetni általa az energiáját. Megfelelő életkorú gyerekeknél szóba jöhet a trambulinozás sportként is. Sőt, neurológusok azt is felvetik, hogy a motoros fejlődésüket (például mozgáskoordináció, agyi funkciók) is segítheti e tevékenység. A klasszikus, nagy sportszerekhez képest a játszótéren lévő kisméretű, földbe süllyesztett trambulinok más megítélés alá esnek.

„Nem arról van szó, hogy mindentől tiltani kell a gyerekeket, de a szülők többsége nem gondol bele, amíg nem történik meg a baj, hogy az ő gyereke megsérülhet. A legtöbbször azt mondják, hogy az én gyerekemmel nem történhet baj” – jegyzi meg az orvos.

Kisgyerekektől a tinédzserekig

„A leggyakrabban a 8-10 éves korosztály tagjai érkeznek trambulinos sérüléssel hozzánk. Sokszor hoznak a szülők hat év alatti gyermekeket is hasonló sérüléssel. 16- 17 éves serdülőket is látunk el, náluk inkább az a jellemző, hogy nem megfelelően, például háló nélkül használják, nem húzzák be a cipzárt, labdát visznek bele, vagy többen ugrálnak egyszerre” – mondja a szakorvos.

„Nemrég egy 12 éves fiút műtöttem, aki többedmagával ugrált a trambulinon. Olyan rosszul érkezett, hogy mindkét könyökét eltörte, az egyiknél a csont nagyon elmozdult, ezért műteni kellett. Ez 2-3 napos kórházi tartózkodást igényel, majd kétoldali felső gipsz legalább 4-6 hétig, és csak utána kezdődhet a rehabilitáció, majd jöhet a fémek kivétele újabb műtéttel. Legalább fél év, amíg ezt az egyszeri esést teljesen kiheveri. Utána is kérdéses, a könyökfunkció mennyi idő alatt tud teljesen helyreállni. Előfordulhat, hogy nem fogja tudni úgy használni a súlyosabban sérült könyökét, mint a kevésbé sérültet” – mesél egy betegéről.

Eközben olyan eszköz is létezik, amelyiknek egyáltalán nincs védőhálója, emiatt a használói kizuhanhatnak belőle a földre. Ebből még súlyosabb balesetek, koponya-, sőt agysérülés is bekövetkezhet. Évente sajnos egy-két ilyen eset is előfordul a Bethesdában.