„Az első beszélgetés után elhatároztuk, soha, semmilyen körülmények között nem akarjuk egymást újra látni”
Fontos, hogy egymás mellett tudjanak növekedni, vallja Károlyi Lilla klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a Bethesda Gyermekkórház munkatársa és Toldy-Schedel Emil kardiológus, a Budapesti Szent Ferenc Kórház főigazgatója. Sokáig kérdés volt számukra, összekössék-e az életüket, ám ma már úgy érzik, nem véletlen, hogy egymásra találtak. Beszélgetésünk idején ünnepelték huszadik házassági évfordulójukat.
Az első találkozásotok után a hátatok közepére sem kívántátok a másikat…
Emil: Egyetemistaként jelentkeztem egy ösztöndíjprogramra, amelyet egy Amerikában élő magyar szemészprofesszor alapított magyarországi keresztény fiataloknak. A résztvevők Buffalóba utazhattak, előtte pedig találkozhattak olyanokkal, akik már teljesítették a programot. Így ismertem meg Lillát, a beszélgetésünk után viszont mindketten elhatároztuk, hogy soha, semmilyen körülmények között nem akarjuk egymást újra látni.
Lilla: Emil a témához nem kapcsolódó kérdéseket tett fel, én pedig jó pszichológusként igyekeztem nyitott válaszokat adni, de mindketten éreztük, hogy nem találjuk a közös hangot.
Emil: Úgy másfél évvel később újra találkoztunk. Épp egy tréningre tartottam, és előtte betértem egy üzletbe.
A sorban észrevettem egy csinos nőt, aki két kiflit akart venni, de nem találta a pénztárcáját. Odaléptem, hogy kisegítsem, és tudjunk haladni.
Ő illedelmesen megköszönte, majd elindultunk ugyanarra. Amikor megálltam egy ház előtt, elköszöntem, hogy megyek előadást tartani, mire azt felelte, neki is ide kell mennie, hogy meghallgasson egy előadást. Ekkor jöttünk rá, mi már ismerjük egymást.
Majd 2001-ben jött a Bátor Tábor Alapítvány.
Lilla: Én egyik alapítója voltam, míg Emil szakmai trénerünkként, majd a kuratórium tagjaként segítette. Ezt megelőzte egy néhány éves előkészítő fázis, szóval belegondolva, az alapítvány végigkísérte a kapcsolatunk alakulását.
A kezdeti ellenszenv után milyen közös pontokat fedeztetek fel a másikban?
Emil: Hívő családból jöttünk, de már serdülőként, fiatal felnőttként kerültünk közel Istenhez. Azonos értékrendet követtünk, illetve kerestünk, amelyet talán úgy tudnék a legjobban kifejezni, hogy szolgáló szeretet.
Lilla: Szeretünk olyan ügyekért dolgozni, mint a Bátor Tábor, nekem ott van még a gyermekhospice, vagy Emilnek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – ezek sokaknak idegen területek, minket viszont összekapcsoltak, és katalizálták az együttlétünket, mindez erős alapot jelentett.
Emil: Az is közös pont volt, hogy egyházi fenntartású kórházban dolgoztunk, és később az is kiderült, ugyanúgy több gyermekre vágyunk.
Mégis öt évet vártatok a házassággal.
Lilla: Engem elbizonytalanítottak a különbözőségeink.
Szerintem nem attól működik jól egy kapcsolat, ha hasonlítanak a felek, vagy ha nagyon eltérő a személyiségük, hanem hogy mennyi energiát tesznek bele, és ha valami adódik, abból mit tudnak kihozni.
Az interjú folytatása a Képmás magazin legfrissebb, novemberi számában olvasható.
Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben. A magazinra előfizethet itt.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Ötven felett „megérkeztek" – Egy nem mindennapi találkozás és megtérés története
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
