A társasjátékok reneszánszát éljük – de mire is jó ez nekünk?

Nem túlzás azt mondani, hogy a társasjátékok reneszánszát éljük, szinte minden boltban, webshopban újabb és újabb ismeretlen, ínycsiklandozó társasjátékokba botlunk, nem beszélve a már megvásárolt, bevált társasjátékok egyre-másra megjelenő kiegészítőiről. Amikor ezt a cikket elterveztem, akkor úgy gondoltam, majd írok a társasjátékok fejlesztő hatásairól. Aztán arra jutottam, hogy ez annyira egyértelmű – de azért hadd mondjak el hozzá egy rövid történetet.

Kezdő pedagógus voltam, már osztályfőnök, amikor bejelentkezett hozzám egy édesanya, rendkívül fontos problémával. Aggódtam, mert a hangjából komoly problémára következtettem, és gyorsan megszerveztük a találkozót. A helyzethez méltó komolysággal foglalt helyet velem szemben.

– Margaréta mostanában nem szeret iskolába járni. Ezt minden reggel el is mondja, és csak nagy nehézségek árán tudom rávenni, hogy átlépje az iskola kapuját.

– Mi lehet Margarétával? – kérdeztem megdöbbenve. – Itt az osztályban semmiféle problémát nem látok, mosolygós, jókedvű.

– Igen. De sajnos nem szokott nyerni a társasjátékban.

– Hát, ez előfordul! – tártam szét a kezem, és továbbra is vártam a súlyos problémát.

– Ön nem érti. Nagyon ritkán szokott. Leginkább nem szokott – nyomta meg édesanya a szavakat egyenként.

– Ne haragudjon, nem értem. Ez egy közösség, a társasjátékban pedig a szerencse, ügyesség, logika, sok minden belejátszik abba, hogy ki lesz a nyertes a végén.

– Nos, hát mi úgy játszunk otthon, hogy Margaréta mindig nyer. Ezt szokta meg – nyomta meg ismét az édesanya a szavakat, és várakozóan nézett rám.

Nehéz volt összeszednem magamat, de elmagyaráztam neki, hogy itt bizony nem Margaréta az egyetlen gyerek, és bizony a játék megnyeréséhez az iskolában nem elég az, hogy valaki a legkisebb vagy az egyetlen gyerek a családban. Ahogyan az életben sem elég.

Így fejleszti, tanítja, erre készíti fel egy társasjáték a gyerekeket, felnőtteket, vagy akár az idősebbeket is. Alkalmat ad arra, hogy örökérvényű, fontos szabályokat tanuljunk meg, tanítsunk meg gyermekeinknek az életről kicsiben, igazi tét, felelősség nélkül.

S míg a mi generációnk a régi, főként kompetitív társasjátékokból leginkább azt tanulta meg, hogy hogyan győzzük le a másikat, hogyan tanuljunk meg méltósággal veszíteni, vagy hogyan hozzunk jó vagy jobb döntéseket elkövetett hibáinkból okulva, a mai gyerekek mindezeken túl a társasjátékok legújabb formáival, a kooperatív játékokkal megtanulnak együttműködni, megtapasztalhatják a másikon segítés, a csapatmunka örömét is.

Örülünk az őszi szünetnek, és készülünk rá: kirándulásokkal és sok-sok társasjátékozással. Ezen a héten, a békés családi délutánokon nálunk biztosan elő fog kerülni a Catan, a Bohnanza és a Tiltott sivatag nevű társasjáték. És, ha már én elárultam, nagyon kíváncsian várom: ti melyik játékokat tervezitek körbeülni az elkövetkező időkben?