Rezilienciával a nehézségek ellen – Történetek a lelki alkalmazkodóképességről

Mindannyian másképp küzdünk meg életünk negatív történéseivel, ezt bizonyos mértékben a beállítódásunk határozza meg. De vajon mit jelent, hogy valaki képes rugalmasan alkalmazkodni a különféle nehéz helyzetekhez? Ha az ember körülnéz a családjában, a baráti és ismeretségi körében, könnyen megmondhatja az egyes személyekről, mi jellemzi a problémamegoldó készségüket. Hányszor jegyezzük meg a következőket: „őt nem kell félteni, olyan jól túllendül mindig a problémákon”, „neki ez meg se kottyan, seperc alatt túl lesz rajta”, netán ellenkezőleg: „ezt biztosan sok idő lesz megemésztenie, amilyen nehezen veszi az akadályokat”.

reziliencia
Kép: Pexels / Andrea Piacquadio

Ismerős gondolatok? Amikor elkezdtem a témával foglalkozni, szép sorban jelentek meg lelki szemeim előtt az emberek a közeli környezetemből, és hozzájuk képzeltem a megküzdési szokásaikat. Egyszerűen természetesnek hatott, hogy aki gördülékenyen átvészeli élete komplikált helyzeteit, az veleszületett adottsággal van megáldva. Aztán beszélgetni kezdtem Balkuné Szűcs Emese klinikai szakpszichológussal, és kiderült, nem teljesen így van ez.

„A reziliencia, más néven pszichés rugalmasság vagy rugalmas ellenálló képesség nem velünk született dolog, nem köthető genetikához, intelligenciaszinthez vagy személyiségtípushoz, inkább egy szerzett sajátosság, ebből kifolyólag fejleszthető.

A lényege abban rejlik, hogy mennyi idő alatt nyerjük vissza az eredeti állapotunkat, ha valamilyen stressz vagy trauma hatására kibillenünk a normál kerékvágásból, megváltozik a viselkedésünk és a pszichés körülményeink.

A reziliens személynek ez viszonylag hamar sikerül” – foglalja össze a szakértő.

Milyen a lelkileg rugalmas ember?

Röviden: jól alkalmazkodó. Ha hosszabban akarnánk kifejteni, azt mondhatnánk, hogy a rugalmas személynek van egy kifejezetten a problémára irányuló megküzdési képessége, ami nem jelenti azt, hogy pillanatok alatt rendbe jön lelkileg a veszteségek után. Át- és megéli a nehézségeket, sőt erre megfelelő mennyiségű időt is hagy magának, eredményesebb ugyanakkor a negatív élmények feldolgozásában. Jó az önismerete, tisztában van a jellemvonásaival, amelyek segítségére vannak a mielőbbi talpra állásban.

Pozitív gondolkodás és énhatékonyság jellemzi, hisz önmagában, és nem hagyja, hogy az aktuális gondok a mélybe rántsák.

„A rezilienciát eredetileg olyan gyerekeknél írták le, akik rossz környezetből, hátrányos helyzetből indultak, és a látszólag meghatározott életútjuk ellenére, a negatív mintákon átlépve képesek voltak kiemelkedni a mérgező közegből” – magyarázza a pszichológus. „Ezek a fiatalok sokfajta viselkedésmódot magukba tudtak integrálni, több irányból szívták be a tapasztalatokat, észrevettek más mintákat, nem csak azt az egyet, amit a saját családjukban, környezetükben láttak. Sikerült elsajátítaniuk jobban működő sémákat, amiket beleépítettek a személyiségükbe, ezzel változtattak a sorsukon, úgy, mint a következő esetben.”

Prostituáltjelöltből kiegyensúlyozott felnőtt

„Egy időben gyermekotthonban dolgoztam, ahol klubot szerveztünk olyan többnyire cigánylányoknak, akiket azért emeltek ki a családjukból, mert börtönviselt, prostituált, drogfüggő, alkoholista, bántalmazó, elhanyagoló szüleik voltak – meséli Balkuné Szűcs Emese. – Szerettük volna kiszakítani őket abból a sorsból, ami rájuk várt, és felszámolni a megbetegítő sémáikat. Szerénytelen vállalkozás volt, sok kudarcélménnyel, kivéve egy lányt. Dzsenifer édesapja prostituáltakat futtatott, az volt a terve, hogy amikor a lánya betölti a 18-at, hazaviszi, és kitanítja őt is a szakmára. A fiatal azonban nagyon ügyesen alkalmazkodott, és kötődési minták nélkül is remekül kapcsolódott az intézményen belül dolgozó személyekhez, így hozzánk is.

Fantasztikus módon el tudta sajátítani azokat a viselkedésmintákat és gondolkodási folyamatokat, amiket tőlünk tapasztalt a pszichoterápiás szemléletű csoportokban.

Dzsenifer lett az egyik olyan személy, akinek sikerült megugrania azt a szintet, amit kezdetben célul tűztünk ki. A lány története jól alakult, súlyos traumái ellenére szép és kiegyensúlyozott életet alakított ki magának, ami azért valósulhatott meg, mert nyitott volt, és elfogadta a segítségünket, amiért végtelen hálát is mutatott.”

A lelki rugalmasság fejleszthető

Mindannyian szeretnénk rugalmasak lenni az élet dolgaiban – a jó hír, hogy befektetett energiával ez elérhető. Az első és legfontosabb lépés efelé észrevenni magunkon, ha nem működünk olyan jól, mint szeretnénk. Közelebb kell kerülnünk a belső világunkhoz, majd megfogalmazni, miért lehetnek hiányosságaink a problémamegoldó képességünket illetően. Fontos ezen az úton a pozitív önértékelés is, amely megkönnyíti a küzdelmes folyamatokat.

Kép
reziliencia
Kép: Pexels / Darina Belonogova

A szakértő szerint szükséges az önbizalmat és az önhatékonyságot is fejleszteni, valamint megfigyelni magunkat.

Kifejezetten negatívan állunk életünk különféle helyzeteihez? Folyton azt érezzük, bele fogunk bukni a ránk váró kihívásokba? Amennyiben igen a válasz, érdemes ezzel valamit kezdeni, például külső szaksegítséget igénybe venni, akárcsak az alábbi történet szereplője.

Kiközösítésből elismerés

„Egyszer kapcsolatba kerültem egy jó közegből származó 18 éves fiúval, aki a barátaival ment bulizni, amikor hirtelen történt vele valami, és kínosan kezdett viselkedni. A többiek értetlenül álltak az amúgy népszerű Barnabás viselkedése előtt, kiközösítették, levegőnek nézték – kezdi a történetet a pszichológus. – A fiú lehetetlen helyzetben találta magát, amin mielőbb szeretett volna változtatni. Ő és a családja nagyon gyorsan reagáltak, orvoshoz fordultak, és kiderült, egy rövid epilepsziás roham okozta a kellemetlenségeket. Korábban ez a probléma nem volt ismeretes számukra, így azonnal pszichológushoz fordultak, mert tudni akarták, milyen pszichés tényezők állnak a betegség hátterében. Amikor Barnabás részletesen megismerte a működési zavar természetét, tartott egy kiselőadást a társainak, amiben elmagyarázta, az epilepszia bizonyos esetekben teljes kontrollvesztéssel jár. Ekkor mindenki megértette, mi történt az ominózus estén, a fiú státusza pedig pillanatok alatt visszaállt a közösségben. Ez a hozzáállás, azt gondolom, erős reziliens személyiségre vall, amiben jól látszik a pozitivitás, a talpraesettség és a célravezető problémamegoldó képesség. A gimnazista viszonylag gyorsan túljutott a helyzeten, mert cselekedett, hatékony volt, hatékonynak is gondolta magát, hiszen elérte, hogy lehetőséget kapjon a magyarázatadásra. Nem süllyedt bele a reményvesztettségbe, nem sértődött meg, mert segítséget kérni, felvette a kesztyűt, és rendezte a dolgokat.”

„Nagyon fontos a hit: minden körülmények között hinni magunkban, a saját erőnkben és abban, hogy túljuthatunk a nehézségeken, miközben nem gondoljuk sebezhetetlennek, érinthetetlennek sem magunkat.”

 – mondja a szakember.

A megfelelő megküzdés azért is fontos, mert ha ez nem történik meg bármely veszteség kapcsán, akkor a következő veszteségélményhez a korábbi tapasztalat is hozzáadódik, ami még inkább lehúz, és hátráltatja majd a továbblépést. Ha viszont szembeszállunk vele, magasabb szinten jöhetünk ki a helyzetből, és ez legközelebb is segíthet. A rezilienciában való fejlődés azt is jelenti, hogy hajlandóak vagyunk szembenézni a gondokkal, és a képességeinket figyelembe véve bízunk a továbbjutásban, a sikerben.

Ajánljuk: ha szeretnétek még jobban megérteni a reziliencia jelenségét, nézzétek meg a 2003-as „Hajléktalanul a Harvardon” című, Liz Murray igaz történetét feldolgozó filmet, amelyben a lelki alkalmazkodóképesség magas fokával ismerkedhettek meg.

 

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti