„Az otthonápolás nehéz, de különleges élmény, új képességeket és a szeretet mélységét adhatja”

Ilona osztályos munkája közben piros szívecskés mintájú tunikát visel, amit magának varratott. Ha egy baleset elszenvedése után éppen kábán kezdünk visszatérni az életbe, lehetséges, hogy az ő arcát látjuk majd meg először, és a homályos környezetből a ruháján táncoló piros szívek fognak először értelmes képpé összeállni.

 – Ilona, te a negyven év alatt számos alkalommal szembesültél azzal a helyzettel, hogy egy család kénytelen megtudni: a hozzátartozójuk életét sikerült megmenteni, de a korábbi életminőségét nem tudjátok neki visszaadni. Komoly döntéseket kell meghozni néha pár nap alatt, miközben egy olyan világban kell az embernek kiismernie magát, amely addig teljesen ismeretlen volt számára.

– Először is tisztázzuk, mi az ápolás, és mi a gondozás, mert ennek tudatában kell gondolkodni. Ez két külön szakma is, hiba lehet az is, ha „túlgondoztatjuk” a betegünket, ez fölösleges pénzkidobás is. Olyanhoz ne fogadjunk ápolónőt, akit elég gondozni.

– Hol húznád meg a határt?

– A gondozó például a gyógyszerszedésben segít, de a gyógyszerek hatásaiban ő nem kompetens. Nem tud arról dönteni, hogy a magas vérnyomásos beteg bevegye-e a vérnyomáscsökkentőjét, amikor éppen alacsonyabb értéket mérnek.

A gondozó segít az önellátásban, bevásárol, gyógyszereket vált ki, rendezi a környezetet, mosdat, mozgásban-mozgatásban is segít, az ápoló viszont ismeri a szondát, infúziót, injekciót, tehát komoly szaktudása van a betegség természetéről és kezeléséről.

– Mit tapasztaltál, mi fut át az első pillanatokban a hozzátartozók fejében? A család számára váratlan és óriási dilemma lehet, hogyan oldják meg a tartósan beteg szülő, nagyszülő életét, hogyan biztosítsák az ellátását. Teljesen át kell szervezni az addigi időbeosztást, szinte az egész életet, és dönteni kell arról is, hogy intézetbe adják-e a beteget, vagy vállalják az otthonápolással járó hatalmas terhet és felelősséget.

– Sőt, nem ritka az a felállás sem, hogy a beteg a problémájára rehabilitációs ellátást kaphat, de arra heteket, hónapokat kell várni, és a kórház addig hazaadja az illetőt. Az intenzív osztályon mindig szükség van szabad ágyra, tehát a nem életveszélyes állapotban lévőket kiadjuk, és nem minden esetben másik osztályra kerülnek. Érdemes erre a helyzetre gondolatban felkészülni.

– Te milyen tanácsot adnál erre az időszakra?

– A kórházban töltött időszak kitolására szerintem ma már nincs lehetőség. Viszont amíg az intenzív gyógyítás folyik, máris kezdhetjük az aggódásunkat, a jövőre vonatkozó kétségeinket félretenni, és inkább tettekbe forgatni a félelmeinket. Ilyenkor lehetőség nyílik arra, hogy a legkülönbözőbb ápolási feladatokban működjünk együtt az ápolókkal, vállaljunk át tőlük feladatokat, és közben, amit csak tudunk, lessünk el tőlük. Hogyan mozgatják a beteget? Hogyan mosnak hajat egy ágyban fekvő betegnek? Milyen technikájuk van az etetésben? Mire jó egy szívószál, a csőrös csésze, hogy használják az ágytálat? Olyan ez, mint egy workshop, ahol technikákat, praktikákat tanulhatunk. A felügyelet, a felolvasás, a zenehallgatásban való segítség is átvállalható, és a beteg kéréseinek tolmácsolása is hatalmas segítség lehet. Ha a hozzátartozók és a személyzet együttműködik, minden feszültség a minimálisra csökkenhet köztük, és otthonosabban mozoghatunk a nehéz terepen.  Legyünk óvatosak az eszméletlen vagy kába beteg fölött elhangzó párbeszédeket illetően, hiszen ez az állapot kicsit hasonlít a hipnózisra, minden közlés szuggesztió, önbeteljesítő jóslat lehet.

– Mit tehetünk, ha a szerettünk még a kórházban van, de szeretnénk számára több kényelmet, gondoskodást nyújtani?

– Kevesen tudják, de a betegjogi törvény értelmében a tartós ápolást biztosító intézményben saját ápolónőt is fogadhatunk a beteg mellé, aki csak vele foglalkozik.

Őt mi alkalmazzuk, nekünk is kell megfizetnünk, és az elfoglalt nővérek mellett segíthet ő is az ágyazásban, a tisztába tételben, ágytálazásban, etetésben, a kiszáradás és a felfekvés megelőzésében. Hátrány, hogy konfliktusba kerülhet az intézményi személyzettel, például azon, hogy a fogadott nővér is használja a kórház eszközeit. Erre fel kell készülnünk. A jó kommunikáció itt is feszültségcsökkentő.

– Végül eljön a pillanat, hogy döntenünk kell: intézetbe adjuk, vagy otthon ápoljuk a betegünket.

– Kétségbeesett időszak ez, amikor összevissza cikáznak a gondolatok a hozzátartozók fejében. Hogy tudom megetetni őt egy gégemetszés után? Hogyan tudjuk leszívni a váladékot? Nem lesz-e neki jobb egy olyan intézetben, ahol értenek a szakápoláshoz? Biztonságos-e számára, ha velünk marad? Ha valaki sokat van a betegágynál, nem ijed meg annyira, sok trükköt el lehet lesni.

– Ha elképzelünk egy átlagos kétgyerekes családot, ahol például két közalkalmazotti bér a jövedelem, amiért mindkét felnőtt nyolc órát dolgozik, azaz munkaidőben távol van az otthonától, ők milyen választás előtt állnak, ha a nagymama például egy kis családi házban élt egyedül, és mostantól ápolásra-gondozásra szorul?

– Kézenfekvőnek tűnhet akár az is, hogy az állam gondoskodjék a betegről, ám én azt tapasztaltam, hogy a tartós ápolást nyújtó intézetek nem kínálnak erre jó megoldást. Az ápolási osztályokat ma már nem hívjuk elfekvőnek, de bárhogy változik is a név, ezek szerény költségvetésű, kevés szakképzett ápolót foglalkoztató, alacsony eszközszinttel rendelkező osztályok. 30-40 betegre jut itt sokszor egy ápoló…

– Hogyan segíthetjük a hozzátartozónkat, ha tartós ápolásra az idősotthonos keretet választjuk?

– Töltsünk vele minél több időt, akár többen, felváltva is, így nem szakad el a valóságtól, és képviselni tudja az érdekeit az ellátó személyzet felé.

– Választhatunk természetesen magánintézményt is.

– Ezek általában olyan idősek otthonában vannak, ahol van fekvőbeteg részleg is. Itt szakképzett betegápolók dolgoznak, és az orvos is elérhető. Hátrány viszont, hogy sokaknak ez elérhetetlen áron van, több millió forint lehet a „beugró”, és még ezen felül havidíj is van, ami meghaladhatja az átlagkeresetet. Mellette még ott a lelkiismeret-furdalás, hogy cserbenhagytuk, idegenekre bíztuk a beteget. Ha mégis így alakult, látogassuk minél gyakrabban!

– Mi vár ránk, ha nem tudjuk nyugodt szívvel intézetbe adni a hozzátartozónkat? Hogyan szervezzük át az életünket, hogyan gondolkodjunk pénzben, esetleg mennyire fenyegeti az otthonápolót a kiégés veszélye?

– Ha így döntünk, a zárójelentéssel el kell mennünk a beteg háziorvosához, és vele megbeszélni a továbbiakat. A háziorvos tudja eldönteni, hogy ápolásra vagy gondozásra lesz-e szükség. Az önkormányzat biztosít a zárójelentés alapján gondozónőt, ha ápolóra van szükség, azt a háziorvos írja ki. Az is fontos lehet, hogy az orvosi zárójelentés mellett a kórházból való távozáskor készül egy ápolási zárójelentés is, ezt kérjük el távozáskor. Információkat tartalmazhat a szükséges ápolás elemeiről, ez nekünk is kiindulópontként szolgálhat. A házi segítségnyújtás keretében kijövő gondozónő napi egy-két órát vállal át, ugyanígy a területi ápolónő is, tehát ezek segítségek, de nem teljes megoldások.

– Az otthoni ellátás választása kellő elszántságot igényel. Mit kell átgondolnunk?

– Pontosan tudnunk kell, hogy milyen szükségletet kell ellátnunk.

Mérlegelni kell, hogy igényel-e a betegünk 24 órás felügyeletet, mert például éjszaka elkóborol, vagy segítség kell számára a lakásban való közlekedéshez, netán éjszaka is tisztába kell tenni. Ilyenkor ápoló vagy szociális gondozó segítsége kell éjszakára.

Ha a napi tisztálkodásban, étkezésben kell segíteni, az szociális gondozó segítségével megoldható, ha viszont infúzió, szonda, katéter vagy sztóma van, akkor ápolóra van szükség. A társadalombiztosítás terhére az orvos tud kiírni otthoni szakápolást, de a szakápoló csak a beavatkozások idejére látogatja a beteget.

– Minden más az otthonápoló családtag feladata…

– Inkább családtagok. Lennie kell természetesen egy bázis ápolónak a családból, de ez úgy tud jól működni, ha az egész család a segítségére van. Támogatni kell a bázis ápolót abban, hogy regenerálódni tudjon, legyen lehetősége énidőre, ne csak ügyeket intézni járhasson el otthonról. Ez egy olyan felelősség, amelyről nem tudjuk, hogy meddig tart… A kiégés veszélye igen nagy. Ha valaki otthon marad a beteggel, fel kell adnia a karrierjét, és bár ápolási díj illeti meg, az nem annyi, mint a fizetés. Egy kétgyerekes család esetében azt mondhatom, hogy vagy kiesik egy fizetés, mert az anya otthon marad a nagymamával, vagy a fizetés a munkaidő idejére felvett ápoló fizetésére megy el. Érdemes csak annyi időre és olyan feladatokra ápolót fogadni, amennyi tényleg szükséges, az ápolónő ne főzzön vagy takarítson, felesleges kiadás ezekre képzett ápolónőt fizetni.

– Milyen eszközökről kell gondoskodnunk?

– Érdemes egy speciális betegágyat beszerezni, amelynek állítható a támlája, lehet használtan is. Olyan helyről érdemes, ahonnan házhoz szállítják. Fel kell mérni, hogy a lakás mennyire akadálymentes, főleg a lépcsők, küszöbök, illetve a kádba való belépés mennyire megoldott. Az üvegezett ajtó, billenő bútorok veszélyesek lehetnek. Szükség lehet csúszásgátlókra, WC-magasítóra, kapaszkodók beszerelésére vagy járókeretre, szobavécé vagy ágytál, pelenkák és gumilepedő, az evést és ivást megkönnyítő eszközök (pl. szívószál) beszerzésére.

– Előfordult veled, hogy a hozzátartozók megkértek, hogy kísérd tovább a beteget, és légy segítségükre az otthonápolásban?

– Sokszor megkértek, és volt, hogy vállaltam is. Van, akihez még mindig járok.

A kórházi nővérek tudnak segíteni abban, hogy hogyan induljunk neki az ápolásnak, őket érdemes megkérdezni. Ha nem is tudják vállalni az otthoni tennivalókat, van tudásuk arról, honnan szerezhetünk jó és megfizethető segítséget.

Kép

Magyar Ilona, ápoló – Fotó: Fejér Martin

– Az otthonápolásról szóló döntés komoly vállalás. Ez a helyzet mindenképpen veszteséges számunkra? Mindenképp egy szomorú és kilátástalan időszak kezdődik az életünkben?

– Valóban embert próbáló kötöttség az otthonápolás, ám gyönyörű érzelmi kihívás is. A beteg számára óriási lehetőség az, hogy a biztonságot nyújtó otthonában, a rutint nyújtó környezetében maradhat. Intézmény erre soha nem képes! Az otthonápolás egy különleges szellemi élmény, új képességeket fedezhetünk fel magunkban, és a szeretet olyan mélységét, amelyet még sosem éltünk meg… Addig nem ismert, mély bizalmi kapcsolatot alakíthatunk ki a beteggel, választ kaphatunk régóta érlelt kérdéseinkre, nagyobb mélységben ismerhetjük meg a múltat és a családi döntések hátterét. Megerősödhet a szeretet, és út nyílhat a megbocsátás, a kegyelem számára. Mindannyian gondoskodásra szorulunk életünk egyes időszakaiban, ezt érdemes megértenünk.