„Országot váltunk, nem hazát” – Egy diplomata és családja a világ körül

Egy külföldi munkavállalás, a vele járó kiköltözés, az országváltás az egész családot érintő óriási változás. Hogyan születik meg önöknél egy ilyen döntés?  

2015-ben a portugáliai kiküldetés előtt a férjemmel közösen hoztuk meg a döntést. Fontosnak tartottuk, hogy olyan kultúrájú országba mehessünk, ahol mindannyian biztonságosan tudunk integrálódni az új közegbe. Akármennyire szakmaorientált vagyok is, csak úgy tudom megfelelően végezni a munkám, ha teljesen nyugodt lehetek abból a szempontból, hogy a család többi tagja is megtalálja a helyét az új körülmények között. Anyaként mérlegelnem kellett, hogy az akkor ötéves kisfiam hogyan fogja kezelni ezt a változást.  

Szerencsére a saját tapasztalataimra támaszkodhattam ebben a kérdésben, mivel én ugyanebben az életkorban kétszer is váltottam országot és kultúrát.  

A mai napig emlékszem rá, hogyan életem ezt meg gyerekként, milyen nehézséggel járt, és mik voltak a pozitív hozadékai. Tudtam, hogy a kisfiam hasonló beállítottságú, mint én, és a jelleméből fakadóan meg tud majd birkózni a helyzettel. Szerencsére ez be is igazolódott, és most, hat évvel később, a kanadai pozíció felvetődése kapcsán már őt is bevontuk a döntéshozatalba.  

Hogyan boldogult a kezdeti időkben a portugál üzleti életben? Találkozott bármivel, amit szokatlannak talált?  

Nagyon élveztem, hogy a korábban felhalmozott elméleti és gyakorlati tudást a külpiacon tudom kamatoztatni. Nagy önállóságot kaptam a munkámban, és igyekeztem minél kézzelfoghatóbb eredményeket elérni. Fontos tudni, hogy Portugáliában az üzleti vezetők zöme férfi. Ugyanakkor, ha az ember lánya kellő felkészültséggel jelenik meg a tárgyaláson, kivívhatja a tárgyalópartnerek elismerését. Nem éreztem hátrányát annak, hogy nőként tárgyaltam, egyetlenegy dolgot viszont nagyon gyorsan meg kellett tanulnom. Az ember ne menjen Portugáliában üzleti tárgyalásra úgy, hogy nem tud a focis témákhoz hozzászólni. Az első időben az estéimet azzal töltöttem, hogy megtanultam, melyek a vezető csapatok Portugáliában, mit értek el a nemzetközi bajnokságokon és így tovább. Előfordult, hogy a bizalmat megalapozó téma az volt egy megbeszélésen, hogy milyen magyar vonatkozású futballtörténelmi kapcsolódások fedezhetők fel az országaink között.   

Mennyire különböznek egymástól a magyarok és a portugálok?  

Igazság szerint sokkal több hasonlóságot fedeztem fel, mint különbséget. Bár a két ország földrajzi pozíciója, partnerköre és gazdasági irányultságai jellemzően eltérnek, a népesség közel azonos, továbbá Portugália hazánkhoz hasonlóan számos történelmi viszontagságon ment keresztül.  

Úgy érzem, a portugálok lelki beállítódása hasonlít a miénkhez, jellemző rájuk a generációkon át öröklődő, pozitív értelemben vett szentimentális attitűd. 

Milyen nehézségek vetődtek fel a beilleszkedésben?  

A legnagyobb kihívással talán a kisfiam szembesült. Ő nagyon kommunikatív gyerek, aki megszokta, hogy a figyelem középpontjában áll, és bárkit levesz a lábáról a dumájával. Az új nyelvi közegbe kerülve ezt a képességét nem tudta használni, ami egyfelől igen frusztrálóan hatott rá, másfelől viszont hihetetlenül motiválta az idegen nyelv megtanulásában. Szerencsére a kezdeti hónapok után hamar felvette a fonalat, sikerült barátokat szereznie, akikkel jelenleg is tartja a kapcsolatot. Annak is nagyon örülünk, hogy Kanadába már folyékony angol, illetve portugál nyelvtudással érkezett meg. 

Kép

Kép: Horváthné Négyessy Katalin

A Portugáliában töltött évek alatt mennyire sikerült baráti kapcsolatokat kialakítani a helyiekkel?  

A portugálok kedvesek, barátságosak, és szeretnek társasági életet élni. A családok gyakran összejárnak, nagy születésnapi partikat tartanak, amik jó alkalmat kínálnak barátságok kialakítására. De ha az ember csak egy bizonyos időintervallumot tölt egy országban, és tudható, hogy néhány év múlva továbbáll, akkor ez hatással van a helyiekkel kialakított barátságok milyenségére, mélységére. A mi legszorosabb baráti körünk leginkább olyan emberekből tevődött össze, akik szintén külföldről érkeztek. Ez nem meglepő, hiszen ezek azok a családok, akik az életüknek hasonló stádiumában járnak, mint mi, hasonló problémákkal és örömökkel találkoznak.  

Hogyan kezelik a honvágyból fakadó lelki megterhelést?   

Amikor az ember országot vált – és fontos leszögezni, hogy nem hazát, mert éljünk bárhol, a hazánk Magyarország marad –, akkor honvágya van.  

A honvágy egyrészt az országhoz fűződik, amelyet az ember maga mögött hagy, még ha ideiglenesen is, másrészt a szeretteihez, a barátaihoz, sőt még akár bizonyos ételekhez, illatokhoz vagy tárgyakhoz is.  

Idén nyáron, amikor hat év után elhagytuk Portugáliát, a honvágy megkettőződött. Mindezt természetesen nehéz lelkileg megélni, de az élet kompenzál. Amikor megérkeztünk Ottawába az új külszolgálatra, azonnal elénk tárult Kanada szépsége, és máris sok kellemes élményt gyűjtöttünk. Szerencsére a férjem és a fiunk igyekszik a pozitív impulzusok felé fordulni, mindenben észrevenni a jót. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy amennyire nehezen ment a kisfiamnak a portugáliai iskolakezdés, itt annyira zökkenőmentesen zajlott. Katolikus iskolába jár, kéttannyelvű képzést választott, angolul és franciául tanulja a tantárgyakat.  

A kisfia iskolaválasztásában szerepet játszott, hogy a család számára fontos a hit?  

A mi családunkban a hit és a vallás mindig az individuum választására lett bízva. Igyekszünk megadni a lehetőséget a gyerekünknek, hogy megismerje a különböző vallásokat. Azt szeretnénk, hogy az ő döntése legyen, milyen hiten keresztül éli meg a teljességet.  

Hogyan nyújt támaszt a hit a hivatással járó változások kezelésében, a nehézségek legyőzésében?  

Nekem nagyon jó érzés megélni a hitemet az örömeimben és a sikereimben. Fontosnak tartom, hogy ne csak akkor forduljunk a hitünk felé, amikor gondban vagyunk.  

A hit segít megerősíteni bennünk az örömöt és a pozitív élményeket, ezekhez vissza tudunk nyúlni a nehéz pillanatokban.  

Kép

Kép: Horváthné Négyessy Katalin

Említette, hogy gyermekkorában is többször élt külföldön. Mesélne erről?  

Gyerekkoromban több különböző országban éltem, mivel az édesapám mérnökként számos külföldi projektet vezetett. Pozitív élményeim vannak ezzel kapcsolatban, azt tapasztaltam, hogy amikor az ember gyerekként egy idegen országban él, a felnőttek kedvességgel és szeretettel fordulnak felé. Ez megkönnyítette számomra, hogy nem láthattam sűrűn a nagyszüleimet és az unokatestvéreimet, bár az elszakadást, a búcsúzást mindig nehezen éltem meg. Hétéves koromban költöztünk haza, és az általános iskolát úgy kezdtem el Győrben, hogy nem tudtam magyarul. Érdekes módon nem emlékszem arra, hogy ez gondot okozott volna, néhány hónap múlva pedig nagyon megszerettem az iskolát és a magyar nyelvet is.  

Milyen tanulmányi és szakmai tapasztalatok vezettek el a külgazdasági attasé munkakör elnyeréséhez?  

Az alapképzést a Külkereskedelmi Főiskola nemzetközi tőzsde és pénzintézetek szakirányán végeztem, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szereztem gazdasági elemző közgazdász, majd pedig MBA végzettséget. Sok éven át dolgoztam hazai szervezeteknél, külgazdaság-fejlesztési, külkereskedelmi területen, és hat évet töltöttem multinacionális cégnél. Rengeteg tapasztalatot és tudást gyűjtöttem össze, így vetődőtt fel bennem a gondolat, hogy mindezt külföldön is meg kellene próbálni kamatoztatni.  

Miért éppen Kanada?  

Szerettem volna kipróbálni magam egy új közegben, mind szakmai, mind más szempontból. A család is kíváncsi volt erre az országra, így nagyon örültünk, amikor megkaptam az ottawai pozíciót. A kanadaiak nagyon érdeklődők Magyarország iránt, például amikor a közelmúltban szerveztünk egy elektromobilitási szemináriumot az Innovációs és Technológiai Minisztériummal közösen, a kanadai felek azonnal a legnagyobb örömmel csatlakoztak a kezdeményezéshez. Emellett Kanada elképesztően gyönyörű, az emberek nagyon nyitottak, barátságosak, azt gondolom, nagyon gyorsan megtaláljuk itt a helyünket.  

A „titok nyitja” – ha lehet ilyen nagy szavakat használni – mindössze az, hogy az ember szívből szeresse azt, amit csinál, és legyen nyitott a változásra.  

Ha ez a kettő megvan, minden más szükségszerűen rendeződik.