Kiderülhet, hogy mi okozza az örökletes mellrákot – Egy magyar tudós Izlandon kutatja a betegséget

Hogyan lesz valakiből molekuláris biológus?

„Mindig érdekelt, hogy a családon belül egyes betegségek minek következtében alakultak ki, mi áll a háttérben. Sajnos a húgom is egy autoimmun betegségben szenved gyerekkora óta” – kezdi Csuka Dorottya. Felmenői között nem volt kutató, először ő sem annak készült, a veszprémi gimnáziumi évek után az orvosi egyetemre adta be a jelentkezését, ám oda nem vették fel. Megjelölte azonban a biológus szakot is, így került az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ezzel pedig – ahogy fogalmaz – egy teljesen más világ tárult ki előtte. „Ráéreztem, hogy ez az, ami nekem kell. Kutatóként jobban beleláthattam az immunológiai és genetikai folyamatokba” – mondja. De ugorjunk egy nagyot! 

Dr. Csuka Dorottya mostanra többszörösen díjazott molekuláris biológus, jelenleg az örökletes mellrák genetikai hátterét kutatja Izlandon, a Landspitali University Hospitalban. 

A kutatási téma a családi érintettség miatt is fontos számára, mert édesanyja és keresztanyja is sikeresen megküzdött ezzel a daganatos betegséggel. 
Izlandi munkája mellett részt vesz egy korábban kezdődött hazai vizsgálatban is: a Semmelweis Egyetemen a ritka, örökletes vesebetegségeket kutatja. Munkáját az elmúlt évtizedben több díjjal is elismerték: többek közt Junior Prima-díjas a magyar tudomány kategóriában, majd 2020-ban megkapta a L’Oréal és az UNESCO kutatónők számára kiírt ösztöndíját is.

A mellrák genetikai háttere

Október a mellrák elleni küzdelem hónapja. Az emlőrák a nők leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedése. Hazánkban évente mintegy 7300–7500 új esetet diagnosztizálnak, vagyis minden nyolcadik magyar nő ebben a betegségben szenved. Évente mintegy kétezren vesztik életüket ennek következtében, korai felismeréssel és kezeléssel azonban az ötéves túlélési arány meghaladja a nyolcvan százalékot, ezért a rendszeres szűrővizsgálatok és az önvizsgálat kulcsfontosságú.

A magyar nők töredéke jár rendszeresen szűrésre

Egy friss, reprezentatív, az Affidea Magyarország megbízásából készült felmérés aggasztó képet mutat a magyar nők emlőrákkal és emlőszűréssel kapcsolatos attitűdjéről. A fiatal, 20–35 éves nők 80 százaléka még sohasem járt ultrahangos emlőszűrésen, és a 35 feletti nők – akiknek a mammográfia a javasolt – 44 százaléka még nem volt mammográfiás szűrésen. Vizsgálták a családi érintettség és a szűrésre járási hajlandóság közötti összefüggést is, és lesújtó eredményekre jutottak. Hiába van emlőrákos megbetegedés a családjukban, a 35 év feletti nőknek csak közel negyede jár évente szűrésre. A közlemény szerint a nőknek 35 éves kor felett évente ajánlott mammográfiás szűrővizsgálaton részt venni, ezt 45 éves kortól 65 éves korig kétévente tehetik meg ingyenesen, népegészségügyi szűrés keretében. 

Az összes mellrákos eset körülbelül 10 százalékában, vagyis minden tizedik mellrákos betegnél mutatható ki valamilyen genetikai ok. Ez sok esetben a mostanra elég jól ismert BRCA1.es vagy a BRCA2-es génekben bekövetkező mutáció. Nagyon sok olyan mellrákos eset van, ahol családi halmozódás figyelhető meg: nagymamáról anyára, anyáról lányra, nagyszülőkről unokára is öröklődhet a daganatos betegség. (Elsősorban női betegekről beszélünk, hiszen az összes mellrákos eset mindössze két százalékában férfiak az érintettek.) 

A kutatócsoport – amelynek most Csuka Dorottya is a tagja – az elsők között volt a világon, akik a BRCA-gének hatását leírták.

Kép

Dr. Csuka Dorottya – Forrás: Csuka Dorottya

Többgenerációs családot vizsgálnak

Reykjavíkban, a Landspítali Egyetemen évekkel ezelőtt elkezdtek vizsgálni egy nagy kiterjedésű családfát, ahol négy generációra visszamenőleg azonosítottak emlőrákos eseteket, viszont az eddig jól ismert mellrákot okozó génekben (BRCA1, BRCA2) nem találtak mutációt. De az jól látszik, hogy a rokonoknál létezhet egy közös, örökletes elváltozás. 

„Ezért tavaly olyan genetikai vizsgálatokat kezdtünk végezni, amik az érintett családtagok teljes genetikai állományát vizsgálják; az összes gént, ami a szervezetünkben fellelhető” – magyarázza a kutatónő. A céljuk az, hogy olyan elváltozást találjanak, ami közös minden mellrákban szenvedő családtagban. 
A módszer, amivel dolgoznak, az úgynevezett teljes genomszekvenálás. Ennek lényege, hogy egy nagy teljesítőképességű gépben az egyes betegek DNS-mintáját alaposan végigvizsgálják, aminek végén egy több tízezer soros Excel-táblázatot kapnak, így rengetegféle elváltozást ki tudnak listázni. 

„Azt reméljük, hogy végeredményben egy hosszú listát kapunk, amelyben ott vannak a mellrákban szenvedő betegek azon genetikai elváltozásai, amik közös nevezőt jelentenek.” 

„Azaz kiderülhet, hogy a négygenerációs családban a betegeknél mi okozhatja a mellrákot” – magyarázza. 

„Mintha tűt keresnénk a szénakazalban”

„Kicsit olyan ez a munka, mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Azt már sikerült leszűkítenünk, hogy bizonyos kromoszómák lehetnek érintettek, ezek közül is kifejezetten a 6-os kromoszómán lehet az a közös nevező, az a megváltozott génszakasz, ami a mellrákos eseteknél a betegséget okozza. Ha megtaláljuk egészen pontosan, melyik az érintett gén az adott génszakaszon, jobban meg tudjuk érteni, milyen mechanizmusokon keresztül alakult ki a mellrák ezekben a családtagokban. Akkor lennék elégedett, ha a 6-os kromoszómán tudnánk találni egy olyan génszakaszt, ahol nagy valószínűséggel megtalálható a mellrákot okozó közös elváltozás. Az még nagyobb boldogság lenne, ha az érintett gént tudnánk megtalálni” – mondja a biológus, amikor a kutatás céljáról érdeklődöm.

Miért fontos ez? Azért, mert így a jövőben fejleszthető lenne valamilyen személyre szabott terápia, gyógyszer. A kutatók mostanra megvizsgálták több családtag teljes DNS-ét, aminek következtében terabyte-os méretű adatokat kaptak. Ezeket viszont fel is kell dolgozni, a munka jelenleg is zajlik 

„Ez egy egészen új tudományág: hogyan tudjuk a kinyert genetikai adatokat ellenőrizni, hogy megbízhatók-e, majd kiszűrni azt a genetikai elváltozást, ami közös kóroki tényezőnek tekinthető. Most ott tartunk, hogy bioinformatikusokkal együttműködve elkezdjük feldolgozni ezt a hatalmas anyagmennyiséget” – mondja az izlandi kutatóintézet tudományos főmunkatársa. 

Kép

Fotó forrása: Csuka Dorottya

Exponenciálisan nő az esetek száma

Körülbelül tíz fő alkotja az izlandi kutatócsoportot, akik az emlőrák mellett agy-, vastagbéldaganatokkal és limfómákkal is foglalkoznak. Napi feladataik közé tartozik az is, hogy a szigetország minden részéből beérkező mintákat feldolgozzák.

„Sokkal több daganatos beteg mintája érkezik a laborba, mint egy évvel ezelőtt.” 

„Az a tapasztalatom, hogy nemcsak az emlőrákos, de a más daganatos esetek száma is exponenciálisan nő, beleértve az agydaganatokat, a hasnyármirigy-, a vastagbélrákot” – avat be a szomorú valóságba a molekuláris biológus. 

Mint hangsúlyozza, ez nem csupán skandináv, hanem globális jelenség. 

Azt, hogy összességében mi okozza a daganatokat nehéz megmondani. 
„Becslések szerint 60–70 százalékban fontos tényező a genetika, ezt nehéz pontosan megállapítani, mert lehetnek súlyos hatású vagy mérsékelt hatású genetikai elváltozások. Azt, hogy végül ezek hogyan hatnak, a környezeti faktorok és az életmód is befolyásolja” – hangsúlyozza. Vagyis nem fekete-fehér a kép.

„Örülök, hogy erre a pályára sodródtam”

Csuka Dorottya úgy látja, hogy a kutatók itthon is próbálnak lépést tartani a legújabb technológiákkal: a Semmelweis Egyetemen a Bödör Csaba által vezetett kutatócsoportot, illetve a Budapesten működő Oncompass intézetet említi. 

Tervei szerint jövőre visszatér Magyarországra, és újra a ritka, örökletes vesebetegség kutatására fókuszál majd, de a távolból az izlandi kutatásba továbbra is besegít majd. Addig is a munka mellett Izlandon igyekszik kihasználni a természet adta lehetőségeket. A skandináv országban az időjárás eléggé behatárolja a szabadidős tevékenységeket, van olyan nap, amikor alig van világos napközben. 

De Dorottya amikor csak teheti, kirándul vagy fut, illetve futóversenyeken vesz részt, vagy az izlandi nyelvtudását fejleszti. „Minél több területét igyekszem felfedezni az országnak. A kevéssé ismert helyeket is, mint például az izlandi felföld változatos klímával és domborzattal, érdekes vulkanikus képződményekkel” – meséli. 

„Szeretem a skandináv életszemléletet: sok időt töltenek a természetben, és azt vettem észre, hogy Dániában és Izlandon is nagyon összetartó családi és baráti kapcsolatok vannak.” 

„Nagyon jól megtalálják az egyensúlyt a munka és a magánélet között” – folytatja a kutató, aki korábban Koppenhágában és Helsinkiben is élt már tudományos munkájának köszönhetően.

„Örülök, hogy erre a pályára sodródtam. A kutatásban nagyobb szabadságot látok, mint az orvosi hivatásban. A gimnáziumban nem tudtam, milyen pályát válasszak, mert szerettem a nyelveket, szerettem utazni, érdekelt a gyógyítás, de nem állt össze a fejemben, hogy lehetne mindezt egyszerre csinálni. Utólag látom, hogy kutatóként lehet pályázni külföldi ösztöndíjakra, megvan az a szabadság, hogy új kultúrákat ismerjek meg, külföldön éljek, nyelveket tanuljak, közben jó esetben még a különböző betegségek eredményes kezeléséhez is hozzájárulhatok” – teszi hozzá.