Nyomasztó döntés: maradjon vagy menjen az óvodából az iskolába a gyerek?

Már ősszel elkezdi nyomasztani az iskolakérdés a nagycsoportos gyermekek szüleit. Mikor döntünk jól, kire hallgassunk, milyen szempontokat vegyünk figyelembe, jót vagy rosszat teszünk-e azzal, ha engedjük, vagy ha visszatartjuk a gyermeket, egyáltalán milyen indokkal maradhat egy hatéves az óvodában? Szabó Terézia logopédus, gyógypedagógus, a Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény munkatársa segítségével járjuk körbe a kérdést.

iskolaérettség
Kép: Pexels / Gustavo Fring

A magyar törvény szerint az a gyermek, aki augusztus 31-ig betölti hatodik életévét, tanköteles. Vajon iskolaérett is?

Attól még, hogy valaki elmúlt hatéves, nem biztos, hogy iskolaérett. Magában a szóban is benne van: ez egy olyan fázis a fejlődésben, amelyre megérik a gyermek, és ez nem mindenkinél ugyanakkor következik be. Ahhoz, hogy a gyermek sikeresen vegye az akadályokat az iskolában, könnyedén megtanuljon írni és olvasni, számos készséggel, képességgel kell rendelkeznie.

Melyek az iskolaérettség kritériumai? 

Amikor felmérjük, hogy iskolaérett-e a gyermek, megnézzük, megfelelőek-e az anyanyelvi készségei: tiszta, érthető-e a beszéde. Hozzá kell tennem, manapság az ötéves gyermekek 80 százalékának van artikulációs eltérése. Továbbá vizsgáljuk, képes-e összetett mondatokban is megnyilvánulni, önállóan vagy kis segítséggel hangokra bontani a szavakat, megfelelő-e a beszédfegyelme, beszédhallása, jól használja-e a nyelvtani szabályokat. Figyeljük ábrázoló- és kifejezőkészségét: megfelelő-e az emberábrázolása, egyenletes-e a vonalvezetése, képes-e ábramásolásra, tudja-e tartani az arányokat. Aztán vizsgáljuk a gondolkodását: van-e mennyiségfogalma, érti-e a mennyiségi relációkat, képes-e műveleteket végezni ötös számkörben, tud-e időben tájékozódni, tisztában van-e a napszakokkal, évszakokkal, megfelelő-e az önmagára és a környezetére vonatkozó általános tájékozottsága, meg tudja-e különböztetni a lényegest a lényegtelentől. Továbbá a megfigyelőkészségét: emlékszik-e látott, hallott információkra, érti-e az ok-okozati összefüggéseket, képes-e 15-20 percig figyelni. Nézzük, hogy testileg elég fejlett-e, érett-e az idegrendszere, testi szükségleteit kis ideig vissza tudja-e tartani, kialakult-e, hogy jobb- vagy balkezes. Mennyire összerendezett a mozgása, ismeri-e a testrészeit, tud-e síkban és térben tájékozódni, képes-e mozgásutánzásra, jó-e az egyensúlyérzéke, fejlett-e a grafomotorikája, tudja-e használni a ceruzát, az ollót és az evőeszközt. Végül, de nem utolsó sorban vizsgáljuk szociális és érzelmi érettségét, illetve, hogy mennyire van feladattudata.

Utóbbiak során mit néznek?

Azt, hogy tud-e alkalmazkodni a szabályokhoz, képes-e beilleszkedni a közösségbe. Van-e önfegyelme, felelősségérzete, tudja-e uralni az érzelmeit, tud-e másokkal együttérezni, képes-e kompromisszumokra, elfogadja-e idegen felnőtt irányítását.

Van-e feladattudata, hogyan áll a munkához: leül és megcsinálja, vagy próbál kibújni alóla. Szívesen csinálja-e, vagy közben izeg-mozog, felugrál, visszakérdez, csapong, tud-e egyáltalán önállóan feladatot megoldani. Figyeljük, milyen a munkatempója, nem fárad-e el, ellenőrzi-e a saját munkáját, megtalálja-e a hibát. Ezt a képességet előszeretettel hangsúlyozzák a pszichológusok az iskolaérettség kapcsán.

Mit tegyen az a szülő, aki úgy érzi, gyermeke egy vagy akár több kritériumnak sem felel meg?

Ha bizonytalan a szülő, akkor először is az óvónőkkel konzultáljon, akik nap mint nap látják a gyermeket, tudják, mik az erősségei, gyöngeségei. Ha még ezután is kétségei vannak, forduljon logopédushoz, fejlesztőpedagógushoz, mozgásterapeutához, de a nevelési tanácsadóban is készséggel segítenek. Ha közülük többen is azt javasolják, hogy a gyermek maradjon még egy évet az óvodában, akkor a szülő ne gondolkozzon tovább a kérdésen. Ha ugyanis bármi lemaradása van a gyermeknek, akár csak szociálisan nem érett, vagy az idegrendszere nem elég fejlett, csak görgetni fogja maga előtt a problémát, és nehézségei lesznek az iskolában. Ha viszont úgy tartanak vissza valakit, hogy minden kritériumnak megfelel, és minden téren megállja a helyét, akkor előfordulhat, hogy alul lesz terhelve az óvodában. Ikrek esetén sokszor találkozunk azzal, hogy az egyik túlságosan is iskolaérett, míg a másik egyáltalán nem. Ilyen esetben a pszichológusok is azt javasolják, ne ragaszkodjon ahhoz a szülő, hogy egyszerre menjenek iskolába. A különválasztás sokkal kisebb traumát okoz, mint az, hogy az egyiket éretlenül elküldik, és sikertelen lesz.

Hogyan kérheti a szülő a még egy év óvodai foglalkoztatást?

Korábban elég volt, hogy az óvoda javaslatot tett arra, hogy a gyermek maradjon még egy évet. Ma már a szülőnek kell kérvényeznie az Oktatási Hivatalnál, és alaposan meg is kell indokolnia, miért nem érett még a gyermek az iskolára. A kérvényhez hozzá lehet csatolni az óvónők, a logopédus, a fejlesztőpedagógus, mozgásterapeuta vagy gyermekorvos szakvéleményét is. A döntést is – amelyről határozat születik – az Oktatási Hivatal hozza meg.

Kép
iskolaérettség
Kép: Freepik

Meggondolhatja-e magát a szülő az után, hogy elbírálták a kérvényét?

Van erre lehetőség, bár nem egyszerű eljárás. Tudok olyan szülőről, aki tavaly nagyon harcolt azért, hogy a gyermeke ne menjen még iskolába, majd tavasszal meggondolta magát. Ilyenkor nagyon alapos indokkal kell alátámasztani, miért szeretné mégis vinni. Az ellenkezőjére is van példa, bár ilyennel csak egyszer találkoztam a harmincéves pályafutásom során: elment iskolába a gyermek, de néhány héten belül kiderült, hogy még nem érett rá, és visszakerült az óvodába. Azt látom az utóbbi években, hogy a szülők komolyan megfontolják döntésüket, nem nagyon találkozunk olyan esettel, hogy rá akarnák kényszeríteni akaratukat a gyermekre, és olyan szempontokat vennének figyelembe, hogy ki lesz most a tanító néni vagy a szomszéd gyermek is megy-e.

Egyébként a szülőknek azt is alaposan végig kell gondolniuk, hogy ők iskolaérettek-e, készek-e a megváltozott élethelyzetre, az iskolakezdéssel ugyanis rájuk is hatalmas feladat hárul.

Napirendet kell tartani, időben be kell érni, semmit sem szabad otthon felejteni, és a legfontosabb: segíteni és támogatni kell a gyermeket a tanulásban.

Előfordul olyan, hogy valaki ősszel még nem iskolaérett, de tavaszra már azzá válik?

Rengeteget változnak, fejlődnek a gyerekek pár hónap alatt, még az iskolakezdés előtti nyáron is, így nem lehet ezt előre megjósolni. Régebben csak január környékén kezdtünk arról beszélni, hogy iskolaérett-e a gyermek, az iskolafelkészítő csoportok is csak februárban indultak. Ma már szeptemberben vagy előző évben elkezdenek azon gondolkodni a szülők, mi legyen. Az biztos, hogy óriási különbség van az éppen hatéves és a hétéves gyermek között, ami sok esetben nemcsak egy évet, hanem jóval többet is jelent. Már az anyanyelvi fejlettség szintjén is óriási különbséget tapasztalunk, erről számos kutatás is készült.

A döntéskor mennyire vegye figyelembe a szülő, hogy mit szeretne a gyermeke?

Meg lehet kérdezni róla, de semmiképp ne ő döntsön. Ha így teszünk, akkor is tudatosítsuk benne, hogy az óvó nénikkel, fejlesztőpedagógussal, logopédussal közösen döntünk. Fontos, hogy azt is elmondjuk neki, semmi sem történik, ha még egy évet az óvodában marad. A szülők mindenképp képviseljenek azonos álláspontot, hogy a gyermek érezze, egység van mögötte. Egyébként az iskolaérett gyermeken általában látszódik, hogy az: várja a sulit, sokat beszél róla, iskolásat játszik, elkezd betűket, számokat rajzolni.

A szülők olykor csak nagycsoportos korban szembesülnek azzal, hogy gyermekük valamiben le van maradva, és akkor kapnak a fejükhöz: ha ezt előbb tudják, akkor már előző évben elkezdik a fejlesztését.

A Református EGYMI-nél a prevencióra helyezzük a hangsúlyt, ezért mi, logopédusok már hároméves korban megnézzük a gyermekeket, és akinél elmaradást tapasztalunk, az bekerül terápiára. Továbbá azokat is szűrjük, akik december 31-ig betöltik az ötödik életévüket, az ő esetükben is van két évünk, hogy elérjük a kívánt állapotot. Szülői kérésre a náluk fiatalabbakat is megvizsgáljuk, és ha szükséges, elkezdünk velük is foglalkozni. A fejlesztőpedagógus és mozgásterapeuta kollégák négyévesen mozgásra, ötévesen pedig tanulási zavar veszélyeztetettségre szűrnek, és ha indokolt, játékos, gyermekközpontú foglalkozás keretében elkezdik a fejlesztésüket. Óvodáskorban, sőt kisiskoláskorban is rettentő fontos a szabad játék, a szabad mozgás, ezért azt javaslom a szülőknek, olyan iskolaelőkészítőt vagy más foglalkozást válasszanak a gyermeküknek, amelyen játékba ágyazva történik a fejlesztés. Nagycsoportosként még nem kell fecskevonalat írni.

Környezetemben azt tapasztalom, rendkívül nyomasztja a szülőket a „menjen vagy maradjon” kérdés. Régebben is ekkora dilemmát okozott?

Nagyon teljesítményorientált lett a világ, ezért nyomasztja ennyire a szülőket ez a kérdés.

Senki sem szeretné, hogy a gyermeke kudarccal, rosszkedvvel kezdje az iskolát. Az, hogy 18 vagy 19 évesen érettségizik valaki, majdhogynem mindegy, az sokkal fontosabb, hogy az elindulás zökkenőmentes legyen, mert az hatással van a későbbi tanulmányaira is. Azt javaslom a szülőknek, mindenképp hallgassanak a szakemberekre, és bízzanak bennük!

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti