Harmincas nő vagyok. Miért nem találok párt?

Lili 31 éves óvodapedagógus, és még soha nem volt párkapcsolata. Tehetséges, csinos fiatal nőről beszélünk, aki a diploma megszerzését követően azonnal munkába állt, és immár évek óta szenvedéllyel űzi hivatását. A nagy Ő azonban ezidáig nem akart betoppanni az életébe. Lili igyekezett nyitott szemmel járni, megközelíthetőnek és érdeklődőnek tűnni, ám egyet megfogadott: bármi történjék is, nem fog társkeresőre regisztrálni. 

Kudarcnak élte meg, hogy az idő múlásával mégis úgy döntött, esélyt kell adnia az applikációnak. Ennek egyetlen oka volt: a tanácstalanság. Néhány kávézás és kudarcba fulladt ismerkedés után Lilinek a legnagyobb nehézséget nem a félénkség vagy a válogatósság jelentette, hanem az, hogy nem tudta, hol találkozhatna férfiakkal.

„Egyszerűen kifogytam az ötletekből – meséli. – Mégsem szólíthatok le valakit a boltban vagy a metrón.” 

Nincs egyedül az érzéseivel, elmondása alapján a baráti körében is többen vannak hasonló helyzetben.

Sokan vonakodnak elköteleződni

A fenti sorokat engedéllyel osztom meg, apró részleteket módosítottam csupán a titoktartás végett. Lili ugyanis azért keresett meg, hogy beszélgessünk arról, milyen szerepe lehet abban, hogy nem talál párt. A milleniál generáció pártalálási nehézsége olyan téma, amelyre magam is felfigyeltem. Kétségkívül sok kérdőjel övezi a jelenséget, ezért nehéz általános válaszokat megfogalmazni, ám egyet viszonylag magabiztosan kijelenthetünk: nem a túl magas elvárások jelentik a problémát. A nők többsége nem fogalmaz meg irreális igényeket, azaz nem egy Jane Austen-cselekmény megvalósulását várja az életében. Ez olyannyira igaz, hogy sokan még a kezdeményezést is hajlandók magukra vállalni – még ha titkon vágynak is rá, hogy ezt a másik fél tegye meg. 

Ha párkeresésről van szó, azt tapasztaljuk, hogy a férfiak egy része ma nehezen kezdeményez, és vonakodik elköteleződni. 

Ennek többféle oka lehet. Egyesek szerint az online ismerkedés miatt a többség hajlamos nyitva hagyni a lehetőségeit, hiszen az érdeklődők nagy száma nem sürgeti a döntést. 

Az elköteleződés egyébként is egy véget nem érő folyamat sokadik lépcsőfokává vált, amelyet az ismerkedés különböző (és gyakran szükségtelenül elhúzódó) fázisai előznek meg. Mások a feminizmust és az interszekcionalitást okolják a férfiak bizonytalanságáért és a kezdeményezőkészség hiányáért. 

Dr. Philip Zimbardo pszichológus azonban máshol látja a probléma gyökerét. Nincs kapcsolat – Hova lettek a férfiak? című könyvében arra a következtetésre jut, hogy az apátlanság, a technológia rohamos fejlődése, az iskolarendszer sajátosságai, valamint az egyre több, kizárólag nőkre fókuszáló jogszabály együttesen felel azért, hogy a férfiak világszerte nehezen kapcsolódnak a nőkhöz, s az életük más területein is nehézségekkel küzdenek. A szakember szerint a könnyen elérhető pornográf anyagok, valamint az online játékok világa jóval kevesebb kihívást tartogat, ezért sok férfit jobban vonz, mint a valós találkozások és tevékenységek. A baj csak az, hogy a virtuális világban töltött idő aligha kedvez a szociális készségek fejlesztésének, melyek azonban elengedhetetlenek az ismerkedéshez.

Praktikus tanács azoknak, akik nehezen találnak párt

A párkeresés pontosan az a terület, ahol mindent jól csinálhatunk, mégsem garantált, hogy a végén sikerrel járunk. Ami egyrészt megnyugtató, mert azt üzeni, hogy szinglinek lenni nem kudarc vagy valami, amit törvényszerűen mi rontottunk el. Másrészt viszont ijesztő is belegondolni abba, hogy minden törekvésünk ellenére a szerencse mekkora szerepet játszik. Mert vagy keresztezik egymást az útjaink a másikkal, vagy nem. De mi az, amivel mindenképpen növelhetjük az esélyeinket? 

Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogy a milleniál generáció jókora hányada magányos, és kevés baráti kapcsolatot számlál. Az idézett kutatás ezt többek közt félénkséggel és az érdeklődési körök hiányával indokolta, ami azt hiszem, a párkeresés szempontjából is releváns információ. 

Ugyanis magam is tapasztalom, hogy az érintett korosztály programja sokszor munkára, bevásárlásra és otthon tartózkodásra korlátozódik. 

Ami részben érthető, hiszen egy fárasztó munkanap végén kevés dolog esik jobban, mint egy könyvvel vagy sorozattal a kanapén feküdni. Csakhogy a négy fal között nem fogunk barátokra vagy párkapcsolatra szert tenni, ezért a leghasznosabb, amit tehetünk, hogy igyekszünk bővíteni a szabadidős tevékenységeink sorát.

Járjunk el sportolni, önkénteskedjünk, ápoljuk a tehetségünket, csatlakozzunk olyan közösségekhez, amelyeknek a küldetésével egyetértünk! Természetesen ezek egyike sem garantálja, hogy sikerrel járunk, de tény, hogy minél több helyen megfordulunk, annál nagyobbak az esélyeink arra, hogy kötetlenül beszédbe elegyedjünk a másik nem képviselőivel. 

Az, hogy dolgozom magamon, nem jelenti, hogy én vagyok a hibás

Végezetül néhány gondolat azoknak, akik már többször eljutottak az ismerkedésig, ám a kávézások és üzengetések után elakadt a folyamat. Az egyén felelősségének hangsúlyozása nagyon hamar átcsúszhat hibáztatásba, ezért fontos kiemelni, hogy aki egyedülálló, az nem automatikusan önhibájából az. Arra viszont érdemes lehet odafigyelni, hogy felismerünk-e olyan ismétlődő forgatókönyveket, amelyek rendre megtörténtek a kudarcba fulladt ismerkedéseink során. 

Lehet, hogy túl hamar formáltunk ítéletet? Vagy épp megrémültünk a másik közeledésétől, ezért menekülőre fogtuk?

Az önvizsgálatban segítségünkre lehetnek azok is, akik jól ismernek, és valamiféle rálátással rendelkeznek az életünk ezen szeletére: barátok, családtagok, kollégák. Hasznos lehet megkérdezni, hogy ők mit tapasztalnak, egy külső perspektíva ugyanis gyakran más, mint ahogy mi belülről megélünk egy-egy helyzetet. A felismeréseinkre pedig érdemes lehet reflektálni, akár szakember segítségével is.

Van, ami egyszerűen azért fáj, mert fontos

Lili igyekezett pozitívan állni a párkereséshez, mégis időről időre mély szomorúság és reményvesztettség tört rá. Mit lehet kezdeni ezekkel az érzésekkel? Hogyan hallgattathatnánk el az egyedülállóság felett érzett fájdalmat? Hiszem, hogy az életben minden időszak tartogat lehetőséget a növekedésre és a fejlődésre, legyen az ember szingli vagy házas, egészséges vagy beteg, szomorú vagy boldog. 

De azzal is tisztában vagyok, hogy léteznek helyzetek, amelyeknek a fájdalmát nem lehet teljesen enyhíteni, egyszerűen azért, mert túl fontosak ahhoz, hogy ne fájjanak. A párkeresés is ilyen. Jó dolog megtalálni a másik felünket. Jólesik megtapasztalni, hogy valaki minket választ. Teljesen érthető, hogy vágyunk erre, és a hiánya szomorúsággal tölt el. 

Ám egyedül lenni nem azt jelenti, hogy nem kellünk, hanem hogy még nem találkoztunk azzal, akivel összeillünk. 

Ezért vagyunk keresésben. Hogy találkozzunk.