„A szabad gondolkodást senki sem tudja elvenni tőlünk” – Sikeres roma férfiak életéről jelent meg interjúkötet

Csak az a fontos, hogy a szívünkben milyen emberek vagyunk – de ezt még meg kell tanulnunk

Az evolúciós pszichológia elterjedése óta tudjuk, hogy az ember részéről önvédelmi mechanizmus, amikor elutasítja a tőle eltérő külső jegyekkel rendelkező társát. A hasonló küllem a biztonság illúzióját adja: ha úgy néz ki, mint én, akkor a belső világa is hozzám hasonló, tehát nem kell félnem tőle. A kulturális, vallási vagy etnikai másság pedig gyakorlatilag az idők kezdete óta ad okot nemcsak a bizalmatlanságra, de akár a súlyos bűncselekményekre vagy a háborúra is. 

Kollektív tudatnak nevezik a pszichoanalízisben azt a tudáshalmazt, amelyet generációról generációra szavak nélkül, gyakorlatilag a génjeinkben örökítünk át a gyermekeinknek. 

És hiába van kialakulóban pozitív társadalmi diskurzus bizonyos jelenségekről, például a romák megítéléséről, az évszázadok alatt kialakult tudat alatti információk így is működnek, és csak tudatos, kemény munkával tudjuk felülírni őket. 

Ebben vállal részt ma Magyarországon a KINCS, vagyis a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért, amely megjelentette a Sorsformálók – Sikeres roma férfiak történetei című könyvet. Azt, hogy mennyire működik a tudat alatti tudás, egy nemrég a kislányommal folytatott beszélgetés demonstrálja. Így hangzott:
– Anya, képzeld, az egyik iskolatársamnak cigány az anyukája. 
– És az mit számít?
– Nem tudom, de az rossz, mert csúfolják érte.
– Ugye te nem csúfolod őt?
– Nem, de nagyon rossz lehet neki, hogy ő félig cigány.
– Mi a rossz abban?
– Barna a bőre és a haja, és nagyon látszik rajta. (A lányomnak szőke a haja, és valamiért csak neki van kék szeme a családban.)
– Szerinted a te anyukád hogy néz ki? Nekem is barna a bőröm és sötét a hajam. És képzeld, az egyik nagypapám cigány származású volt, és én ettől függetlenül büszke vagyok rá.
Döbbenten szemügyre vett a lányom, mint még soha. 

Csikorogtak a kis fejében a fogaskerekek, és sírva fakadt. 

Viccesen próbáltam vigasztalni, hogy ez igazán nem számít, hiszen csak az a fontos, hogy a szívünkben milyen emberek vagyunk. De ő csak sírt, mert attól félt, hogy ha ez most számára kiderült, már mások is látni fogják az anyukáján, és ő lesz a csúfolódások következő célpontja.

A tudás formál – „Annyira kergettem az álmaimat, hogy sikerült elérnem őket” (Szénási József)

Tudom, hogy a kislányom reakciója nem az ő hibája. Egyszerűen még mindig előítéletekkel teli világban élünk, ahol a közösségbe olvadás a lelki túlélés záloga lehet. Legalább annyira meglepődtem a lányomon, mint Szénási József gyermekkorában, akinek a középiskolai naplóba a neve mellé bejegyezték, hogy „C”. A ma már az MTVA szerkesztő-riportereként dolgozó József nem értette, milyen jelentősége van a hatvani iskolában a származásának, hiszen addig semmilyen következményét nem észlelte: az általános iskolában bár tudták, hogy a turai cigánytelepen laknak, (a mai napig ott él a családjával), senki nem tulajdonított különösebb jelentőséget ennek. 

József emlékszik rá, mennyit jelentett számára, hogy az általános iskolai tanító néni a tehetsége és a szorgalma miatt kiemelte őt, szerepeltette a rendezvényeken, ezért örömmel tudott tanulni. 

Kép

Szénási József – A fotó a KINCS tulajdona

A Sorsformálók – Sikeres roma férfiak történetei című kötet olvasása közben az volt az első benyomásom, hogy az összes benne szereplő férfi közös vonása a tanulás szeretete, akár családi ösztönzésre vagy autodidakta módon, mint Kunhegyesi Ferenc festőművésznél. A kis Ferenc, amikor először ment az iskolába, azt a feladatot kapta, hogy formázzon gyurmából perecet. Óvodába nem járt, és bár visszaemlékezése szerint nem volt „sanyarú, szegény cigánygyereksorsa”, a fizikai munkára, amelyet már gyermekkorában együtt végzett a felnőttekkel, keserű szájízzel gondol vissza. Az iskolába lépve ezért nem ismerte sem a gyurmát, sem a perecet. A padtársa takarta előle a munkáját, ezért a totális tudatlanságban kirekesztve érezte magát, és elpityeredett. 
A tanító néni erre rámordult, hogy ha nem csinálja a feladatot, akkor felakasztja a fogasra. Erről a kisfiúnak a megfeszített Jézus jutott eszébe, és annyira megijedt, hogy kiabálva futott ki a teremből. 

A közoktatással kapcsolatban minden bizalmát elvesztette, az általános iskola nyolc évét gyakorlatilag a hátsó padban bujkálva töltötte. 

Ezért saját kezébe vette az irányítást, és bár járt középiskolába, az érettségit nem tette le; helyette rengeteg művészeti ismeretet sajátított el autodidakta módon a tánc és a képzőművészet világából; ma pedig ő a Magyar Alkotó Művészek Országos Egyesületének Príma Díjjal és Nemzetiségekért Díjjal kitüntetett tagja.

Sajnos Ferenc házasságára is rányomta a bélyegét roma származása. Ő volt az első cigány ember a környéken, aki a ’80-as években nem roma nővel alapított családot, 18 éves korában született meg a lánya. A felesége családja részéről akkora nyomás nehezedett a párra, hogy az asszony ultimátumot adott: csak akkor marad vele, ha elköltöznek a családja közeléből. Ferenc viszont maradni akart, így a válás, a kislány és az anyja elvesztése nagy trauma volt számára. 

Nem merte keresni a lányát, mert attól tartott, hogy a felesége családja „erőszakos cigánynak” tartaná. 

Az Isten megtart – „A minta segítségével talán hitet tudunk adni” (dr. Balogh Győző János)

Ezekben a férfiakban szintén közös vonás a hagyománytisztelet és a mély vallásosság. A történelmi felekezetek berkeiben egyelőre kevés a roma származású pap, ezért is volt kiemelkedő eredmény, amikor dr. Balogh Győző Jánost a Magyar Görögkatolikus Metropólia első cigány származású papjaként felszentelték. 
„Olyan körülmények között élünk most, amiről igazából sosem álmodtunk, mert a feleségemmel mindketten nagyon- nagyon szegény helyről származunk. Azért tanultunk mind a ketten, hogy a mi gyerekeink ne szenvedjenek olyan mértékű hiányokat, amelyek között mi felnőttünk” – emlékszik vissza János. Az édesanyja 14 évesen szülte őt, és a nagyszülei vállalták a gyámságot. Mindent megtettek a gyermekekért (Jánosnak két testvére van), de számukra csak az volt az igazi munka, amiben meg lehet izzadni. 

Nem is értették, a kisgyermek miért olvasgat éjszakánként a paplan alatt, vagy nem látták gyakorlati hasznát egy szöveg idegen nyelvről való lefordításának. 

A kis János nagyon korán elhatározta, hogy pap lesz: a nagymamával kezdett el templomba járni, és mindent megtett azért, hogy környezetében lebontsa a falakat. Sokat kellett küzdenie, hogy higgyenek benne, és ellenpélda legyen a cigánysággal kapcsolatos beidegződésekre, miszerint „elérik azt a kort, amikor családjuk lesz, és abbahagyják a tanulmányaikat”. 

Kép

dr. Balogh Győző János – A fotó a KINCS tulajdona

János őszintén beszél arról, hogy akikkel együtt nőtt fel, miután abbahagyták a tanulást, sokan börtönbe kerültek. A szegénység, az elhamarkodott kapcsolatok és családalapítás, a csavargás, a munkanélküliség és a drogok nagyon mélyre tudják vinni az embereket. Életére visszanézve azt gondolja, hogy sikerült olyan utat bejárnia, ami mindig a jó irányba vezette őt, de mai napig benne van a félsz, hogy ha egyszer leáll a tanulással, a megfeszített munkával, és megelégszik azzal, amit elért, akkor elveszít mindent, ami fontos neki az életben. 

Bár a Sorsformálók című kötetben nem minden férfi érkezett mélyszegénységből, és egyesek életében nem volt túlzott hátráltató tényező a származásuk, de mindannyian elhatározták, hogy az eddigitől eltérő életet szeretnének élni. Nem feltétlenül azért, mert a környezetük elviselhetetlen volt, egyszerűen csak fellobbant bennük a szikra, hogy megtapasztalják, kik ők, hol a helyük a világban, függetlenül etnikai vagy nemzetiségi identitásuktól. 

A könyvet nemcsak a roma gyökerekkel rendelkező olvasóknak ajánljuk, hanem mindenkinek, akiben már megszületett az igény egy eddig még el nem ért világra. 
Egy olyan életre, ahol egy még saját maga számára is ismeretlen arcát tapasztalhatja meg az ember kihívásokkal és meglepetésekkel – csak visszatartja a kétség, a kudarctól és a megsemmisüléstől való félelem. Ezeknek a férfiaknak a történetei a bizonyítékok arra, hogy az elhívatott cselekvésnek mindig meglesz a gyümölcse.

A KINCS gondozásában megjelent „Sorsformálók – Sikeres roma férfiak történetei” című interjúkötet tizenkét sikeres, céltudatos és tevékeny férfi életébe nyújt betekintést. A kötetben Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos mellett Mező Misi énekessel, Balogh Győző János görögkatolikus lelkésszel, Kunhegyesi Ferenc festőművésszel, Ökrös Oszkárral, az Agrárminisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárával, Farkas András operaénekessel, Szénási József szerkesztő-riporterrel, Nyári Oszkár színész-rendezővel, Sörös Ivánnal, a Belügyminisztérium Gyermeksegély Főosztályának vezetőjével, Pisont István labdarúgóval, Farkas Zsolt zenész-táncos-koreográfussal és Antal Istvánnal, a kötet szerkesztőjével olvasható interjú.
Az interjúkötet a Libri könyvesboltjaiban, valamint a KINCS e-könyvesboltjában is elérhető.