Így lesz a bábeli zűrzavarból harmónia – A BÁBEL előadás archetípusokat és sci-fit is tartalmaz

A darab címe egy bibliai történetre utal, ugyanakkor a jelen kor problémáira reflektál. Hogyan függ össze a bábeli zűrzavar a XXI. századdal? 

A bibliai történet szerint az emberek isteni magasságokba akartak törni, amire válaszul Isten többnyelvűvé tette az emberiséget, ez pedig zűrzavart okozott közöttük. Ez a zűrzavar ma is tart, sőt óriási a polarizáció a társadalomban, nehezen kommunikálunk egymással, és a digitális világ is nagy kihívások elé állít minket. 

Ez a megosztottság globális és helyi szinteken, kisebb közösségekben is érezhető, és hatalmas feszültséget okoz, amellyel nehéz a mindennapokban együtt élni. Az emberiség jövője is nagyon bizonytalan, folyamatosan háborúk dúlnak körülöttünk, ami közvetve is érzékenyen befolyásolja az életünket. A bizonytalanság az élet számos területét érinti. 

A BÁBEL egy nagyon eklektikus világot elevenít meg: sokféle zene, hangulat, életérzés jelenik meg egymás mellett párhuzamosan, tükrözve társadalmi, kulturális sokféleségünket. 

Az egyik pillanatban klasszikus dallamok szólnak, pár perc múlva pedig már elektronikus zene, és amint látni fogjuk, megférnek egymás mellett ezek a stílusok, ez a sokféleség. 

Mindezt egy többgenerációs szereplőgárda mutatja meg: a legfiatalabb szereplő tizenhét éves, a legidősebb hatvan feletti, ami elég rendhagyó egy táncelőadás esetében. 

Ennek mi az oka? 

Az a tapasztalatom, hogy minél színesebb, változatosabb egy közeg, annál izgalmasabb kapcsolódások jönnek létre. A pályakezdőknek sokat jelent, hogy együtt dolgozhatnak egy idősebb táncművésszel, táncpedagógussal, akinek már több ezer előadás van a háta mögött, az idősebbekre pedig frissítőleg hat a fiatalok lendületessége. Két csodálatos vendégművész is színesíti a csapatunkat, a többszörösen díjazott Lőrinc Katalin és Kováts Tibor ba­lett­művészek. A legfiatalabb szereplőnk pedig Walter Leon, akit a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban tartott workshopon fedeztem fel. Ő nem volt tervezett szereplője a darabnak, de meghívtam erre a munkára. 

Kép

Duda Éva – Fotó: Lékó Tamás

Hogyan épül fel az előadás? 

Ahogyan a legtöbb produkciónk esetében, úgy a BÁBEL is több fejezetből álló mű, amelyben a jelenetek mozaikszerűen állnak össze. A darab három idősíkot idéz meg, a jelen mellett lesznek a múltra utaló motívumok és a jövőbe mutatók is, science fiction hangulatú megoldásokkal. Sokféle figura jelenik meg a színpadon, különböző helyzetekben: archetipikus figurák, akik múltbéli, mitologikus vagy épp isteni alakokat öltenek, különleges látványvilágú jelmezekkel. 

Említenél egy-két konkrét példát ezekre a figurákra? 

Megjelenik benne olyan jövőbeni hibrid figura, aki félig robot, félig ember, amitől már nem áll távol az emberiség. 

Más karakterek pedig a múltban élt történelmi alakokra, például egy római hadvezérre emlékeztetnek.

Visszatérve az alapgondolatra, szerinted mi segíthetne a társadalomban jelen lévő szakadékot szűkíteni? 

Nagyon fontos volna, hogy felismerjük a globális veszélyeket és problémákat, és ezeken irányítottan, közösen dolgozzunk. Alapvetésekre volna szükség, a környezetünk és a bolygó védelmére, empátiára, szolidaritásra más csoportokkal, legyen szó társadalmi, vallási vagy kulturális különbségekről. Sok múlik azon, hogy megértjük és elfogadjuk-e egymás nézőpontjait, és elengedve az előítéleteinket, megpróbálunk-e közös nevezőre jutni.

Hogyan próbáljátok befogadhatóbbá tenni az elő­adást a szélesebb közönség számára? 

A RAMAZURI című előadásunkkal ellentétben, amely egy szórakoztató tánc-cirkuszi élő zenés előadás, és egyfajta belépő a kortárs tánc világába, a BÁBEL ugyan komolyabb témákat feszeget, de úgy érzem, hogy lehet alapozni a nézők érzékenységére és érdeklődésére. 

A nehezebb témákat ráadásul sokszor humorral ötvözzük.

Mit jelent a társulat életében ez az előadás? 

Idén vagyunk tizenöt évesek, amit ősszel egy gálaest keretében fogunk megünnepelni, de a BÁBEL ennek az évfordulónak a premierje és a koronája. Májusban kétszer is láthatja a közönség. Először a Budapest Táncfesztivál keretében, majd a fesztiválon kívül is. Ősszel pedig ismét több lehetőség nyílik megtekinteni a Nemzeti Táncszínházban. A tervek szerint 2025-ben hazai, majd nemzetközi helyszíneken is turnéztatjuk.

Milyen meghatározó pillanatokat emelnél ki a társulat elmúlt tizenöt évéből? 

Ha a produkciókra gondolok, akkor több mérföldkő is volt, az egyik a legelső darabunk, a LUNATIKA című elő­adás, amely rögtön Lábán Rudolf-díjat kapott. A FAUN érdekessége, hogy vízben táncoltak a táncosok, és a főszerepet – akit addig mindig férfi formált meg – itt egy nő táncolta. A VIRTUS című előadás is mérföldkő volt, nemcsak a mi életünkben, hanem a szakmai életben is, mivel ez volt az első olyan produkció, amelyben a kortárs tánc találkozott az újcirkusszal. A friss repertoárból a RAMAZURI és a FRIDA a szélesebb közönségréteget is meghódította. 
Ha a társulatról beszélünk, akkor az egyik legfontosabb lépés az volt, amikor tíz éve lett egy saját bázisunk a Jurányi Házban, ez nyilvánvalóan megerősítette a helyzetünket, és gördülékenyebbé tette a munkát. A háttércsapatunk kibővítése és a komplex művészeti programok, amelyeket kínálunk, szintén nagy lépések voltak. 

Nagyon fontos számunkra a társadalmi szerepvállalás is, ezért ebben a témában több előadást és egy klímavédelem témájú fesztivált is szerveztünk. 

Az elmúlt években több kontinensen turnéztunk, és átléptük az évi tizenkétezres nézőszámot. Eközben pedig támogatói kampányokat indítottunk a hiányzó kulturális források megteremtéséért, amiért a közelmúltban megnyertük az Év Innovatív Művészeti Kezdeményezés Díját.