„Az irodalom életünk támasza”

Néhány éve rendhagyó irodalomórákkal járja az iskolákat. Hogyan épülnek fel a foglalkozások?

A rendhagyó irodalomórák sorozatát még 2019-ben indítottam el, történelmi kávéházakban felélesztve a „genius loci”-t. Az ügynökség égisze alatt pedig 2021 óta irodalmi találkozóinkkal járjuk az országot és az egész Kárpát-medencét. Vannak sűrített „turnék”, amikor néhány nap alatt naponta egy-két iskolát is felkeresünk, így az elmúlt időszakban sok ezer diákkal találkozhattunk. A kulcsa a foglalkozásoknak a találkozás lehetősége – egymással, az irodalommal és így önmagunkkal. Nincs az órákon semmi kötelező, de van élmény, kvíz, közös olvasás, beszélgetés. Olykor kortárs szerzőkkel utazunk, zenészekkel és színészekkel, máskor egyedül járom a falvakat, a településeket. Tematikus órákat is tartunk 2021 óta, így ismerhették meg mélyebben a diákok Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Tamási Áron, Juhász Ferenc, Petőfi Sándor költészetét, de több ízben állítottuk a figyelem középpontjába a nyugatos szerzőket is.  

Milyen eszközökkel lehet megszólítani a fiatalokat?

A fent említett közvetlen találkozás lehetőségével. Azzal, hogy megmutatjuk, az irodalom nem egy a sok tantárgy közül, hanem az életünk támasza. Az olvasással gazdagabbak leszünk, és fiatalkorban fontos eszköz, hiszen számos könyv járja körül a serdülők kérdéseit, a bizonytalanságuk, a dühük vagy éppen a szeretetéhségük is megfogalmazódik bennük. A verset jó énekelni, előadni, újrafogalmazni vagy kibeszélni – ha foglalkozunk az irodalommal, és ebbe bevonjuk a diákokat is, a törődés meghálálja magát, és a tinik olvasóvá válnak, ebben erősen hiszek.  

Mi a helyzet az idősebb korosztállyal, az ő életükbe hogyan próbálják belecsempészni az irodalmat?  

Az elmúlt években az én repertoáromban is hangsúlyosan megjelennek az előadások, amelyek a beszélgetések mellett egyre népszerűbbek minden korosztály körében.  Az előadásokat hosszas előkészület előzi meg – kutatómunka, szerkesztés, dalok írása, közös gondolkodás a rendezővel –, de ha elkészül a koncertszínház, azzal akár egy évig is lehet turnézni, és rengeteg emberhez el lehet juttatni az írók üzenetét. Tavaly a legnépszerűbb programunk a Nem akarok – Nemes Nagy Ágnes 100 előadás volt Vecsei H. Miklós, Tempfli Erik és Hegedűs Bori szereplésével. Szintén új műfajunk az irodalmi séta, ahol egy kétórás utat minden generáció együtt jár végig.  

Kép

Kép: Lettner Kriszta

Egy-egy író, költő életművét hogyan lehet széles ­körben befogadhatóbbá tenni?

Költő lánya vagyok, így tudom, emlékszem, hogy egy-egy pillanat másnap, miképp jelenik meg a papíron egy versben. Számomra fontos a művek ismerete és megismertetése mellett a szerzők életének feldolgozása is. Minden író életében voltak szépségek és nehézségek, erről szívesen mesélek, és a műveik gyakran ezeknek a függvényében születtek. Ha pedig kortárs íróval utazunk vagy lépünk fel, mindez nagyon kézzelfoghatóvá válik, hiszen előttünk bomlik ki egy sors, amely mindig megindító. Ha zenei és színpadi műsor is kapcsolódik az előadáshoz, biztos, hogy sokakra hatást gyakorol. 

Hogyan értékelné a Petőfi-emlékévet?  

Tizenhat gyönyörű, többméteres pannón bemutatkozó szabadtéri vándorkiállításunkat a Petőfi Kulturális Ügynökséggel és a Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen hoztuk létre, a kurátora dr. Asztalos Emese kolléganőm volt – ez a tárlat egész tavasztól utazott a Kárpát-medencében, legutóbb pedig Győrben járt. Emesével szerkesztettük a Huszonhat év – Privát Petőfi című előadást is, amely négy hangra komponálva, a versekre, az útinaplókra és a népdalokra összpontosítva mutatja be a kétszáz éve született költő életét. Különösen megindító volt, hogy a Szendrey Júliát alakító Kacsó Hangának és a Petőfi Sándort megjelenítő Adorjáni Bálintnak a premier után született meg a kisfia, így a próbák alatt Hanga állapotosan játszott, énekelt. Számomra azonban a legfontosabb a Más Petőfi az enyém című könyv, amely a kilencvenöt éve született édesapám, Juhász Ferenc és Petőfi Sándor életművét kapcsolja össze, ezt édesanyámmal közösen szerkesztettük.  

Kép

A Huszonhat év – Privát Petőfi című előadás alkotói, balról jobbra: Juhász Anna, Adorjáni Bálint, Kacsó Hanga és Szabó Dániel  –  Fotó: Oláh Gergely Máté

A Petőfi Irodalmi Karaván névre keresztelt, a költőt megidéző turnéjukat Erdélybe és Felvidékre is elvitték. Miért érzik ezt fontosnak?

Petőfi Sándor maga is bejárta a Kárpát-medencét. Otthon volt Erdélyben, Székelyföldön, Felvidéken, így természetes volt számunkra, hogy a lehető legtöbb helyre ellátogassunk. Vannak visszatérő ­helyszíneink, mint Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely vagy épp Pozsony, amelyek mind a költő életének is fontos állomásai. Ott beszélgetni a közönséggel, elénekelni egy Petőfi-versből készült dalt, így a Szülőföldement, a kedvenc Petőfi-versemet, felemelő érzés. Én is hiszem, Kányádi Sándor szavaival élve, hogy „Egyetlen hazánk van, ez a magyar nyelv.”  

Milyen programokat szervez 2024-ben a PIM és a Petőfi Kulturális Ügynökség?

Számos nagyszabású irodalmi programmal, évfordulós kiállítással, irodalmi pályázattal és műsorral készülünk. Most folynak a Nagy László–Szécsi Margit-előadás munkálatai, amit ugyanazzal a csapattal hozunk létre, mint a tavalyi Nemes Nagy Ágnes-előadást. Az első dalok megszülettek, a forgatókönyv most alakul, ez a legizgalmasabb alkotói folyamat. Készülünk a Radnóti- és a Hervay Gizella-évfordulókra, de én már összpontosítok Jókai Mórra és Palotai Borisra is. Januártól folytatjuk az országjárást, és a kultúra napján Csíkszeredában mutatjuk be a Frici & Aranka című történelmi televíziós filmünket.

A cikk a Petőfi Kulturális Ügynökség szakmai közreműködésével készült.