„A legidőtállóbb adathordozó a könyv”

Három éve hozták létre a Magyar Kultúra magazint. Mi a küldetésük? 

Amikor Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója felkért a főszerkesztői feladatra, azt az irányt jelölte meg, hogy a lap méltó legyen a Magyar Kultúra névhez. A munkát azzal kezdtem, hogy megnéztem, száz évvel ezelőtt miről írtak az akkori lapok, kik írták, szerkesztették őket, és ma mit tudunk róluk. Emlegetjük-e ma ezeket az embereket és az, amiről ők száz éve beszéltek, hogyan jelenik meg a mi életünkben vagy a mai sajtóban? Ha megnézzük, melyek a hívószavak ma a fősodratú médiában, egyértelműen látszik, hogy olyan témákat hangosít fel, amelyeket különböző érdekcsoportok igyekeznek terítéken tartani, de valójában ezek a témák a legtöbb ember életében nem meghatározó kérdések. Az életünk valójában másról szól. A magazin szerkesztésekor arra törekszünk, hogy olyan témákat járjunk körül, amelyek által megragadható, hogyan gondolkodik ma a társadalom, a tudomány vagy a művészet azokról a fogalmakról, amelyek mindannyiunk életét meghatározzák. Azt szeretnénk, hogy ha száz év múlva belelapoznak a magazinba, releváns választ kapjanak arra, miről szólt a 2020-as évek eleje.  

Ma, amikor mindenki kezében ott az okostelefon, nem kis kihívás nyomtatott magazint szerkeszteni…  

Időnként nekem szegezik a kérdést, hogy van-e jövője a nyomtatott lapnak. És mindig meghökkennek, amikor azt felelem: csak ennek van. Mondj még egy adathordozót, amely alkalmas arra, hogy igazán összetett gondolatokat és üzeneteket megőrizzen akár évszázadokra! A nyomtatott, írott szövegnél stabilabbat nem találtam. És a nyomtatott lapszámok alkalmasak arra is, hogy most, a jelenben koncentráltan beszélhessünk fontos dolgokról. Az online térben jóval nehezebb célba juttatni lényegi dolgokra reflektáló írásokat, hiszen számtalan villogó fondorlat verseng a figyelmünkért, és rafinált módszerekkel győzködnek arról, hogy mindig inkább valami mást nézz, hallgass, gondolj. De ezzel az emberek egy része telítődni fog, és már most egyre nagyobb az igény arra, hogy teremtsünk magunknak képernyőmentes időt, gondoljunk végig dolgokat. A Magyar Kultúra magazin ebben jó társ, mert olyan kérdéseket, szempontokat, gondolatokat ad, amelyek elkísérik az embert a csendbe.  

A magazin minden száma egy adott kulcsszóra épül, mint például a család, Kelet-Nyugat vagy épp a kutya, a ló és a szemét. Utóbbiak hogyan kapcsolódnak a kultúránkhoz?

A magazin lapszámai túlmutatnak a magas művészeteken. Az irodalom, a zene, a képzőművészet mellett a tudomány kérdéseivel is foglalkozunk: űrkutatókat, agykutatókat is kérdezünk, alvásdiagnosztikai laboratóriumba, máskor lovardába, radioaktív-hulladéktárolóba vagy méhészetbe látogatunk – mert ez is a kultúránk. Az állatos lapszámainkból például láthatóvá válik, mennyire pontosan megmutatja a társadalom működését az, ahogyan az állatokhoz viszonyulunk, a szemét kapcsán pedig a környezetvédelmi vonatkozások mellett az értékválasztásról is szó esik.  

Az elmúlt évben több projekttel is csatlakoztak a Petőfi-bicentenáriumhoz, ezek egyike a 2023-as lapszámokhoz csatolt melléklet.  

Ez egy huszonnégy oldalas füzet, amely illeszkedve az adott lapszám témájához azt mutatja be, hogy a magazinban vizsgált kérdések hogyan voltak jelen a reformkorban. Itt rövidebb, ismeretterjesztő anyagok, kvízek, versek sorakoznak – olyan érdekességek, amelyek jól hasznosíthatók akár az oktatásban is.

Kép

Balra: A Magyar Kultúra jubileumi száma; jobbra: Petőfi Sándor mesterséges intelligencia által készített portréja

Igyekeztünk a hétköznapi élet dolgait megmutatni, nem a szobortalapzatokon álló nagyságokat, hanem a világ működését. Meg persze a tankönyvi portrék emberarcát – sokan meglepődnek, amikor arról beszélünk, hogy Petőfi mennyire szeretett kávézni, vagy hogy törzsvendég volt a biliárd­asztaloknál is. A melléklet illusztrációinak egy részét mesterséges intelligencia segítségével készítjük, így tudtuk megmutatni a kávézó, biliárdozó Petőfi mellett a költő és Szendrey Júlia esküvői fotóját vagy a XIX. századi vonatrablásokat is.  

Másik nagy vállalkozásuk egy időkapszula összeállítása. Mit takar pontosan a projekt?  

Mint említettem, úgy találtuk, hogy a legidőtállóbb adathordozó a könyv, ezért szinte magától értetődő volt a gondolat, hogy egy könyvet zárunk az időkapszulába: megszerkesztettük a Magyar Kultúra magazin Petőfi tricentenáriumi antológiáját, mai verseket válogattunk Petőfi költeményei mellé. Így láthatóvá válik, hogy a Petőfi által megfogalmazott gondolatok hogyan élnek tovább a mai szövegekben. Több mint hetven költőt, irodalommal foglalkozó alkotót kértünk meg, hogy ajánljon a figyelmünkbe öt olyan időtálló verset, amelyet ma is élő költő írt, és ezekből válogattunk. Izgalmas volt belelátni, hogy milyen versek hagytak maradandó nyomot egy másik költőben. Talán ez garancia száz évre. Azzal a reménnyel és bizakodással készítettük ezt az időkapszulát, hogy száz év múlva a Petőfi Irodalmi Múzeum akkori főigazgatója kibontja a dobozt, és megjelenteti ezt a verseskötetet. Mert hiszünk abban, hogy bármi is történjék a következő évszázadban, 2123-ban a Kárpát-medencében Petőfi Sándor születésének háromszázadik évfordulóját fogják ünnepelni – tehát magyarok élnek majd itt, akiknek fontos lesz a költészet is.  

A cikk a Petőfi Kulturális Ügynökség szakmai közreműködésével készült.