Még hogy sötét középkor! – Salernói Trota ezeréves szépségtippjei nem sokban térnek el a maiaktól

Az első felsőoktatási intézményeket a 11. században alapították, azonban a nők előtt csak nagyon kevés nyitotta meg a kapuit. Ezen kivételek közé tartozott – a bolognai egyetem mellett, amely már 1088-as indulásától kezdve nők számára is engedélyezte előadások megtartását – a Salernói Orvosi Iskola, amely a későbbi orvosi egyetemek középkori előfutárának tekinthető. Valamikor a 12. század első felében itt tanult egy bizonyos Trota nevű nő, aki később Trotula néven vált Európa-szerte ismertté. Az életrajza teljesen bizonytalan, csak említésekből, más szerzőtársai hivatkozásaiból és az általa írt vagy neki tulajdonított orvosi témájú könyvek alapján tudunk róla. Nagyon valószínű, hogy a Trota név kicsinyítőképzős Trotula változatát használták a három orvosi témájú tanulmányát egyben tartalmazó műve összefoglaló megnevezéseként – ami azután a szerzőre is átragadt. 

Keveset tudunk róla, csak az biztos, hogy nő, orvos és író volt

Az életrajzával kapcsolatban elterjedtek még azok a bizonyíthatatlan állítások is, hogy a Ruggiero családból származott, egy salernói orvos volt a férje, és fiai is orvosok lettek. 

Az viszont bizonyítható, hogy kortársaitól megkapta a Magistra (mesternő) megtisztelő címet, amit ma egyetemi tanárnak, professzornak is fordíthatnánk, de Trota korában Salernóban még nem létezett mai értelemben vett egyetem. 

Valószínű, hogy több olyan nőt is tanított az orvosi iskolában, akiknek a csoportját „salernói nőkként” említik a 12. századi és 13. század eleji források. Műveit tankönyvként használhatták a kortársai: még évszázadokkal később is másolatokban terjedtek, népnyelvekre – franciára, héberre, németre, olaszra is – lefordították őket. 
Az ő művének tulajdonítják – vagy legalábbis szerzőként az ő tekintélyéhez kapcsolják – a De sinthomatibus mulierum (A női betegségekről, tünetekről) szóló tanulmányt, valamint a De Ornatu Mulierum (A női kozmetikumokról) szóló értekezést. Ezekben leckéket ad a sminkről, számba veszi a ránctalanítás módjait, bevált recepteket ad az arc és a szem duzzanatának csökkentésére, a nem kívánt szőrszálak eltávolítására, a bőr világosítására, a foltok és szeplők halványítására, fogmosásra és a rossz lehelet megszüntetésére, hajfestésre, az ajkak szárazságának megszüntetésére. A Trotula nevű gyűjtemény harmadik darabja a De curis mulierum  „A nők kezeléséről” szól – vannak olyan kutatók, akik szerint csak ezt a tanulmányt írta egyértelműen Trota. Ám addig is, amíg erről tudományos konszenzus születik, nézzük meg, milyen Trota utóélete, és miket tanulhatunk az általa írt vagy neki tulajdonított középkori tankönyvekből.

Egy időre kiírták a tudomány történetéből

Trota személyes hírneve hamar feledésbe merült, amihez hozzájárult az a korabeli vélekedés, miszerint a nők nem képesek tudományos tevékenységet folytatni. 

Ezt a „hagyományt” folytatva a 16. század egyes férfi tudósai már egyenesen azt sugallták, hogy ilyen nevű nő nem is létezett, ő valójában férfi lehetett, ezért egy Trottus nevű férfinak tulajdonították ezeket a munkákat. 

A Trotula-szövegek szerkesztése során ebben az időben kitörölték a nevét, munkássága mögé egy fiktív férfi személyiséget kreálva. Így írták ki a középkori orvosnőt a történelmi kánonból, ahová csak a 20. század vége felé tudott visszakerülni, amikor is felfedezték a Practica secundum Trotam (Gyakorlati orvoslás Trota szerint) című könyve egyik madridi példányát, amely egyértelműen alátámasztotta a személy létezését és szerzőségét. 

Azokban a művekben ugyanis, amelyeknek egyértelműen ő a szerzője, nem hivatkozik más egészségügyi szaktekintélyekre, inkább tapasztalaton alapul az írása. „X betegségre szedje az Y gyógyszert” – ez a leggyakrabban előforduló minta. A másik jellegzetessége az a hitelességét növelő körülmény, hogy ő akadálytalanabbul, közvetlenül vizsgálhatta a női testeket, mint férfi kollégái, ugyanis a férfi orvosok számára a nők vizsgálatát tiltották.

Salerno, az orvosképzés modern bölcsője 

A Salernói Orvosi Iskola, a „Schola Medica Salernitana” Európa legrégebbi orvosi iskolája volt, a görög, a latin, az arab és a zsidó orvostudományt szintetizálta. A Tirrén-tenger partján, a dél-olaszországi Salerno városában létesült a 9. században, egy bencés kolostori rendelőből nőtt ki és vált a kora középkor legfontosabb egészségügyi oktatási intézményévé, az akkori Nyugat-Európa legfontosabb orvosi tudásközpontjává.

Évszázaddokkal később a mai salernói egyetem egy kutatócsoportja vette górcső alá Trota műveinek tartalmát, és arra a következtetésre jutottak, hogy olyan bőrápolási módszerekről és összetevőkről is említést tesz, amelyeket a mai napig alkalmaznak. A De Ornatu Mulierum című munka az esztétikai orvoslás, a bőrgyógyászat és a kozmetika középkori kézikönyve, amely a növényi, ásványi és állati eredetű anyagokon alapuló gyógymódokat igyekszik megismertetni. 

Tudásanyaga egyfelől közvetlen, másrészt a nők körében ismeretes tapasztalatokból származott, de a szerzőnek ismernie kellett az iszlám világ szicíliaiak által közvetített praktikáit is. Az alkalmazandó kezelésekről nagyon pontos leírást adott: például a természetes és egyéb összetevők kiválasztásáról, az elkészítésről és az összetételről. Sőt még azt is részletekbe menően tárgyalta, hogyan és meddig kell egyes kozmetikai termékeket a bőrön, a hajon és a nyálkahártyákon alkalmazni. 

Kép

Illusztráció a Trotula 15. századi másolatából. A rajzon egy gyógyászati tampont használó nő, aki terápiás fürdőt vesz – Forrás: Wikipedia

A lóbab meg a tojás

A salernói kutatócsoport meg is jegyzi: az általuk tanulmányozott két művében Trota számos hagyományos gyógyhatású készítményt tárgyal részletesen. 

Több mint 40 különböző gyógynövényt, ásványi anyagot és állati származékot említ, amelyek a mai napig fellelhetők modern bőrápolási termékekben is. 

A lóbab például, amelyet a középkorban rendszerint arctisztításra használtak, manapság tályogok, kiütések és szemölcsök elleni termékek összetevője, de regeneráló hatású, tápláló krémek összetevőjeként is föllelhető, ugyanis segíthet a vékony, ráncosodásra hajlamos bőr energetizálásában.

Az arcbőr kezelése kapcsán hagymáról is említést tesz, amelynek egyes hatóanyagait ma is öregedésgátlóként tartják számon. Az ecetet hajápolásra és hajfestésre, rühességre, arc-, ajak- és ínyápolásra szolgáló receptjeiben lehet megtalálni; ma a fejbőr pikkelysömörére, hajápolásra és archámlasztóként is használják. Amennyiben a haj világosítása vagy erősítése volt a kitűzött cél, a megoldást a tojássárgája jelentette, amelyet ma is használnak pakolásként a sérült haj táplálására, regenerálására. A tojás ugyanis gazdag fehérjékben, vitaminokban és ásványi anyagokban, amelyek elengedhetetlenek a haj egészséges növekedéséhez: a sárgája többek közt biotint is tartalmaz, amely bizonyítottan erősíti a hajat és megakadályozza a töredezést. 

A Trotula bőrápolási „rutinja” azonban nemcsak az összetevőkben, hanem az alkalmazás módjában is nagyon hasonlít a korszerű módszerekre. A szerző által leírt arcápolási lépések manapság is aktuálisak, például a bőr előkezelése, alapos tisztítása, enyhe hámlasztása. Konkrét leírásai azt bizonyítják, hogy a Salernói Orvosi Iskolában nagy hangsúlyt fordítottak az esztétikai problémák és a „kozmetikai” termékek tanulmányozására is. 

Kép

Salernói Trota egy középkori rajzon – Forrás: Wikipedia

Meghaladta a korát

A 12. század első felében élt orvosnőnek tulajdonított vagy általa írt művek már azáltal is jócskán meghaladták saját korukat, hogy kiemelt fontosságúnak tartották az ápolt megjelenésre törekvést, valamint a bőr egészségének megőrzését és a bőrproblémák mielőbbi gyógyítását. Az ókortól a középkoron át a 19. század végéig e téren szinte kizárólag a növények, ásványok és állatok által biztosított anyagoktól várhattak segítséget az emberek. 

A 20. századtól kezdve beszélhetünk csak kozmetikai „tudományról”, amikor a biológia, kémia és a technológia fejlődésével új dimenzió nyílt a kozmetikai módszerek számára is. 

Ugyanakkor megmaradt a folytonosság a múlttal: még ma is sok olyan természetes összetevőt használunk, amiket már a „régiek” is jól ismertek.

Trota munkássága hidat ver a középkori és a modern kozmetológia közé, a természetes anyagok keresésében és azok használatában legalábbis. Ezeknek az összetevőknek a felfedezése vagy újrafelfedezése, aminek napjainkban mi magunk is tanúi vagyunk, az emberiség fenntarthatósági törekvéseihez is szorosan kapcsolódik. 

Források:
https://www.medievalists.net/2023/05/medieval-skincare-routines/ 
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC10087853/ 
https://historiann.com/2017/03/04/more-process-more-complicated-product-monica-green-on-twitter-digital-disinformation-and-womens-history-month/ 
file:///C:/Users/Felhaszn%C3%A1l%C3%B3/Downloads/WHO_WHAT_IS_TROTULA_2020.pdf 
https://wayback.archive-it.org/16107/20210312221608/http://blog.wellcomelibrary.org/2015/08/speaking-of-trotula/ 
https://en.wikipedia.org/wiki/Trotula 
https://en.wikipedia.org/wiki/Trota_of_Salerno