Benned melyik görög istennő a leghangosabb? – Fedezzük fel a bennünk élő ősmintázatokat!

Jean Shinoda Bolen Bennünk élő istennők című könyvében bemutatja az archetípusokat, a személyiségünket formáló fő típusokat, amelyeket a szerző a görög mitológia istennőivel személyesít meg. Ezek az önállóságot jelképező Artemisz, a sokoldalú, tudós stratéga Athéné, a befelé és a spiritualitás felé forduló Hesztia, a feleség Héra, az anyaságot jelképező Démétér, az elbűvölő, csábító Aphrodité és az alvilág királynéjaként ismert empatikus, befogadó Perszephoné.

Mindenkire érvényesek az archetípusok?

Igen, az ősminták mindenkiben benne vannak, függetlenül attól, hogy melyik országban, kultúrában, korban, vagy családban született az ember. 

Ez része a nagy kollektív, egyetemes örökségünknek. Viszont sokféle megközelítés van, nemcsak a boleni, mely a görög mitológiáig nyúlik vissza. A mintázatnak többféle nevet lehet adni (pl. tündér, angyal vagy boszorkány). Gyakran adok úgy elő, hogy ki sem ejtem azt, hogy istennő, tehát nincs Artemisz meg Aphrodité, hanem az amazon, az anya, a feleség, a szerető... Ezzel sokszor könnyebben tudnak mit kezdeni a hölgyek.

A lényeg, hogy az ősminta létező dolog, mindenkiben benne van valamelyik. Nincs vegytiszta ősmintázat, de legalább egy-két domináns, rád nagyon jellemző archetípus igen, amivel születtél, ami a legerősebb hajtóerő benned. Mellette előfordul egy (két?) kiegészítő mintázat, ami szóhoz jut az egyes élethelyzetekben.

Ez a kiegészítő mintázat akkor ébred fel például, amikor kamaszkorban átél valaki egy viszonzott szerelmet, és belép az életébe a szerető archetípusa, ami lehet, hogy nem a legerősebb mozgatóerő benne, de a hormonokkal megérkezik. Vagy ha valakinek ugyan nem az anya az őstípusa, de megjelenik legkésőbb, amikor anyává válik. 

Amikor pedig egy sokakat segítő ügyet képvisel, akkor ott terem Artemisz, a független nő, aki egy szent ügyért harcol.

Nem tudjuk kivonni magunkat az archetípusok hatásai alól, elsöprő erő van bennük, ami tud építeni és rombolni is. Szerintem fontos önismereti hozadéka van annak, ha rájössz, valójában mi a benned lévő egy-két erős mozgatórugó.

Miért jó, ha megismerjük a bennünk élő ősmintázatokat?

Ezt úgy kell elképzelni, mint egy csírában levő programot, amiben az egész növény benne van, de csak akkor bontakozik ki, ha locsolják, jó a talaj, süt a nap. Születhetsz ezzel, de mi lesz, ha a te családodban ez nem elfogadott? Például egy olyan keresztény családba, ahol az az érték, hogy férjhez mész, gyerekeket szülsz, beleszületik egy kis tudós nő, akinek ambíciói vannak. Nagyon érdekli a tudomány, ezért az anyukája csodabogárnak tartja. Miért nem a házasság, az anyaság neki a minta? Hát, látod, hogy én is ezt csinálom, az élet erről szó. De neki nem! Neki a legfontosabb hajtóerő az, hogy bizonyos területet felfedezzen, kidolgozzon, publikáljon, külföldre menjen, tanuljon, és aztán valaki legyen. Ez is rendben van! Ne úgy nőjön fel egy kislány, hogy az az érzése, igazából nem vagyok rendben!

Azért jó ezekkel a mintázatokkal foglalkozni, mert tulajdonképpen mindegyik mintázat rendben van, nincs jó vagy rossz közöttük. De mindegyik ősmintánál egy csomagról beszélünk, vagyis a tudós nő esetében nagyon jó, hogy okos, sokoldalú, ambiciózus, tud koncentrálni, a férfikollégákkal jól együttműködik, és mellette általában kézügyessége is van. De mi lehet még ugyanebben a csomagban? Hát, hogy ő például nem tud egy színházban vagy zenét hallgatva elvarázsolódni és átélni a katarzist. 

Az utazása alatt megnézi az összes látnivalót, és megjegyez mindent, de beülni egy templomba és megérezni a hely spirituális hatását, szellemét, ami nem évszámokban, szavakban, információkban mérhető, nem valószínű, hogy képes. 

Ha a férje megkérdezi, mit érzel ott belül, ezt hogyan éled meg, egy ilyen tudós nő gyakran a kérdést sem érti.

Ha valaki rájön arra, hogy ez benne rendkívül erős, ugyan józanul tud mérlegelni, nagyon hatékony, de közben az élet sava-borsából, szépségéből kimarad neki sok dolog, amiért igenis kár, akkor tud tenni értük! Akár azzal, hogy a saját anyjával megtanul jobban kapcsolódni, mert ő általában inkább apja lánya, akár úgy, hogy elkezd megtanulni valamire rácsodálkozni a felfedezés izgalmával.

Kép

Beke Csilla − fotó: Daubner Birkás Bianka

Egy másik tipikus mintázat Héráé, aki – adott esetben – rátelepedhet a férjére, birtokolni akarja, mert élete értelmének tartja, és ezért mindenre is féltékeny. Beszűkültség jellemzi, ami miatt megfosztja magát igazi jó barátnői kapcsolatoktól, hobbiktól. Az is gyakori mintázat, amikor valakire rátelepszik Démétér, az anya archetípusa, aki mindent a gyerekeiért tesz, az egész életét feláldozza értük, élete értelmének érzi őket, és amikor kirepülnek, ott marad magára hagyva, elárulva, depressziósan, és csak várja őket, hogy mikor hívják, mikor jönnek. Ez megmérgezheti pont azt a kapcsolatát, ami pedig a legfontosabb lenne.

Az archetípusokkal azért érdemes foglalkozni, hogy segítségükkel jobban megértsük és elfogadjuk magunkat, kapcsolatainkat a férfiakkal, a szüleinkkel, a gyerekeinkkel, illetve a munkánkhoz fűződő viszonyunkat. 

Megtanulunk bízni az erőforrásainkban, és ellen tudunk állni, ha az adott ősmintának a destruktív, romboló ereje, hatása akar bennünk felülemelkedni.

Az a cél, hogy ne maradjunk egyoldalúak, és ahogy változik az élethelyzetünk, az egy-két nagyon domináns mozgatórugónk mellett a többi „színt” is elő tudjuk hívni, amikor éppen szükség van rájuk. Az összes többi mintázathoz is hozzáférést szeretnék mutatni. Amikor egy nő – akármilyen okból – egyedül marad, akkor muszáj egy kis amazont magába építeni, önállóan intézni az ügyeit, mert különben ellehetetlenül.

Ha valaki, tegyük fel, két erőteljes mintázattal született, és ezzel ő így, ahogy van, harmóniában érzi magát, akkor is lehet elégedett életet élni – legfeljebb annyit tudunk mondani, ha például az illető egy Hesztia, hogy gyere már el arra a kurzusra vagy társastáncra. Egy-egy jó élményben lesz része, belekóstol, talán nem is bánja meg, de aztán folytatja a saját életét.

Hogyan segít a női csoport az önismeretben?

A résztvevők sokféle élethelyzetből érkeznek a csoportba, ami szélesíti a látókörüket, és segít megtapasztalni, hogy mennyi más viselkedési mód, nézőpont, mozgatórugó van még azon kívül, amit jól ismerünk. A csoportban rányílik a szemünk arra, mennyire színes a paletta, majd kilépve a világba egy picit más szemmel tudjuk nézni az embereket. 

Ha már értem, hogy az idegesítő vagy furcsa kolléganő miért úgy működik, mi benne a legerősebb hajtóerő, akkor könnyebb elfogadnom. 

Egyszerűen hozzáférést kapunk a másik emberhez. Rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal.

Pszichodráma-vezetőként a felvetődő témák feldolgozásához többek közt dramatikus elemeket használok. Az, hogy elolvasod a könyvet, a nulladik lépés, majd eljössz a csoportba, az lesz az első lépés, mert ott a többiek sorsán keresztül egyszer csak megértesz valamit, és egy picit el fogsz mozdulni. Az elmélet megismerését a cselekvés, a gyakorlás, majd a döntés követi. A második lépés tehát az, ha erőlteted a kilépést a komfortzónádból legalább egy kis dologban. Itt tényleg nem kell rögtön nagy dolgokra gondolni.

Aphroditével kapcsolatban meg szoktam kérdezni, hogy ki, mitől érzi magát vonzóbbnak, üdébbnek, fiatalabbnak. Nem a reklámok kínálatát kérem, hanem amit kipróbáltak és bevált. Az elmúlt évek női csoportjaiból van egy ilyen listám, ami kifejezetten a külcsínre vonatkozik. Valaki elhatározza, hogy kipróbál néhányat, egyszerűen meg akarja kínálni magát ezekkel az érzésekkel. Lehet, hogy a végén arra jön rá, hogy ezek nélkül is jól van. De lehet, hogy arra, hogy például szoknyában mennyivel másabb lesz a mozgása, mennyivel nőiesebb. 

Kép

Fotó: Bugnyár Zoltán

A női csoportjaim célja, hogy mindenki önismerethez jusson – vagy legalább elinduljon az önismeret útján –, hogy lélekben megerősödjön, hogy átélje, nincs egyedül a nehézségeivel, és persze, hogy nagyjából rendben legyen. 

De honnan látjuk azt, hogy rendben van egy nő? Onnan, hogy jól érzi magát a bőrében, tud önfeledt lenni, és helyén van az önbizalma. 

Azokért küzdök, akik úgy érzik, hogy nem a saját életüket élik, nincsenek elismerve, nem tudnak tükörbe nézni és azt mondani, hogy te így rendben vagy!

Kik jönnek a csoportba? Melyek a tipikus problémák, élethelyzetek?

A női csoportban kevesebb a fiatal, többségében középkorú hölgyek jönnek, illetve néhányan az idősebbek közül is. De volt olyan fiatal lány, aki megelőzésképpen jött, ő úgy érezte, hogy minden kerek, jó úton jár, de szerette volna, hogy ez így is maradjon. Tudatosan önismerethez akart jutni a családalapítás előtt.

Minden csoportba jönnek „kényszerszinglik”, akik szeretnének családot, de valahogy az élet nem így hozta nekik. A női csoportban rájöhetnek arra, mi az a visszatérő mintázat, amivel mindig ugyanazt a típusú férfit találják meg, aki számukra nem jelenthet hosszú távú kapcsolatot. Vagy épp olyanok, akik tudni akarják, hogy valóban akarnak-e még társat maguk mellé, vagy nélküle is teljesnek érzik az életüket – mert ilyen is van.

Az életközepi változás kérdése is jellemző. Ilyenkor ugye sokan elgondolkoznak, hogy valami esetleg nincs a helyén az életükben. (Vagy sosem volt…) 

Ebben a csoportban rájöhetnek, hogy mi az, ami hiányzik, és azt hogyan tudják szépen fokozatosan beleilleszteni a napjaikba. 

Például nagy szükségem van arra, hogy időnként egyedül legyek egy-két napot, és senki ne kérjen tőlem semmit. Vagy lehet, hogy ez egy határhúzás lesz, mondjuk nem akar minden hétvégén az anyukájánál ebédelni. Ha az önismeretben fel tudok építeni egy elég erős ént, az azt jelenti, hogy tudom, mire vagyok képes, és mi az, amit nem szeretnék, meg tudom húzni a határaimat. Vagy éppen nagyobb megértéssel fordulok saját magam felé is végre, nem csak mások felé, és abbahagyom önmagam folyamatos ostorozását. Nagy dolgok ezek!

Gyakran foglalkozunk a felmenőkkel való kiengesztelődéssel is, például: „anyukámmal életemben először sikerült őszintén beszélgetnem, végre meg mertem kérdezni, hogy…” stb. Valaki az apjával találkozott sok-sok év után, aki gyerekkorában elhagyta őket. Miután az apjával ez a kiengesztelő találkozás megtörtént, érezte, hogy másképp tud már kapcsolódni a fiúkhoz. (Könnyebben, őszintébben, nagyobb bizalommal.)

A szülői mintákkal is foglalkozunk, Démétérnél, az anyai mintánál szoktuk boncolgatni, hogy mi van a „batyuban”. Mit tettek bele? Más kérdés, hogy te egyetértesz azzal vagy sem, hogy akarod-e (tovább)vinni, de fontos megismerni, tudatosítani, hogy azt bizony neked – ha kérted, ha nem – belerakták a „csomagodba”. Beazonosítod, hogy az ugyan egy otthonról hozott minta, de nem azonos azzal, amit te belül érzel.

Ezen felül sok elakadás oka valamilyen korábbi szexuális abúzus, trauma, bántalmazás, aminek a feldolgozásában – lévén magam is érintett vagyok – szintén úgy érzem, hogy tudom a nőket segíteni.

Bolen szerint „váljunk főszereplőivé a saját életünknek” – de hogyan tegyük?

Úgy, hogy felismerem, ki vagyok, megismerem ennek a fő mozgatórugónak a destruktív oldalát, és meg tudom védeni magam tőle. Az építő tulajdonságaimban megerősödöm, a rombolóknak pedig határt szabok. Főszereplőjévé lenni az életemnek szerintem azt jelenti, hogy ha például jön bennem egy féltékenység (mert bennem a feleség/Héra nagyon erős), akkor nem hagyom, hogy annak az elsöprő ereje rám telepedjen – hogy „elsárkányosodjak” –, mert pontosan tudom, hogy az nem én vagyok, hanem az archetípusom. Talán furcsán hangozhat, de tulajdonképpen megvédem magamat magamtól. Vagy egy amazonnál, ha jön az indulat, a harag nyílvesszője, akkor pontosan tudom, hogy ez nem én vagyok, hanem Artemisz archetípusa. Innentől tehát már nem egy mellékszereplő vagyok, akivel csak úgy megtörténnek a dolgok, hanem én irányítok. Aki vagyok, annak a legjobb változatát valósítom meg.

Mikor kezdtél el ezzel foglalkozni? Neked személyesen mit adott?

14 éve vezetek önismereti csoportokat nőknek. Nem egyedül kezdtem el, hanem Széles Dorka kolléganőmmel, aki pszichológiából diplomázott épp akkor, s az egész tematikát közösen dolgoztuk ki. Évekig együtt dolgoztunk, aztán őt a szakmai útja másfelé vitte, azóta egyedül csinálom. Rendkívül hasznosnak és érdekesnek találom a Bolen-könyvet, nagyon jól rá lehet építeni ezt a csoporttematikát.

Ezenfelül mivel három lányom van, a velük való kapcsolatomban, hozzáállásomban is nagyon sokat segít. 

Az önismeretemhez kaptam ezáltal magam is mankókat, felmentéseket, a rossz döntéseimet is jobban megértettem, könnyebben feldolgoztam. 

Amúgy némettanár vagyok – amit szintén nagyon szeretek és élvezek, – de az igazi hivatásomnak, küldetésemnek azt tartom, hogy ezekben a női önismereti csoportokban az archetípusokból jövő erő helyes használatáról, működtetéséről beszéljek, és segítsek hölgytársaimnak, hogy nőiségüket, női létüket minél teljesebben élhessék meg, és abban örömük legyen. A visszajelzésekből kiderül, hogy a résztvevők megtapasztalják azt, hogy sok nő között valóban tud működni a „girl power”, erre itt jó példát látnak. Átélik, hogy mekkora megtartó erőt jelent egy támogató női közeg.