„A boldogság nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk” – Csíkszentmihályi Mihály élete és munkássága

„Mindegy, hogy miben leljük örömünket, a közös családi futásban, a sakkban vagy akár az olyan magányos tevékenységekben, mint az olvasás vagy a zenélés, fontos, hogy időt szánjunk az élvezetes pillanatokra. Ha tárgyak helyett emlékezetes élményekre költjük a pénzt, sokkal mélyebb örömöt fogunk átélni – ez az öröm a boldogító élvezet, ami hosszan tartó hatást képes gyakorolni az élettel kapcsolatos elégedettségünkre.”

Nehéz kezdetek

Csíkszentmihályi 1934-ben született az akkor Olaszországhoz tartozó Fiume városában, ahol az édesapja, Csíkszentmihályi Alfréd (született Hausenblasz Alfréd) diplomáciai szolgálatát töltötte. Alfréd balassagyarmati születésű, római katolikus, özvegy férfi volt, akinek első neje hosszú betegség után hunyt el két fiúgyermeket, Károlyt és Móricot hátrahagyva.

Édesanyja Jankovich Edith, aki Rozsnyóról származott, evangélikus vallású volt, és a társadalom befolyásos nemesi, hivatalnoki rétegéből származott. Férjével 1932. március 7-én keltek egybe Budapesten. Mihály volt a pár első gyermeke.

Már tízéves korában kénytelen volt szembenézni az élet negatív oldalával, hiszen 1944-ben el kellett menekülniük egész családjával Velencébe. Nem sokkal később Rómába költöztek, ahol 14 éves korától alkalmi munkákat vállalt, hogy besegítsen a családi költségvetésbe. Közben a Torquato Tasso Klasszikus Gimnáziumba járt, és már ekkor érdeklődést mutatott a lélek működése iránt.

Gyermekkorában Rómában többször találkozott az Aranycsapat tagjaival, Puskás Ferenccel, Hidegkuti Nándorral és Kocsis Sándorral, mivel édesapjának volt egy Piccolo Budapest nevű vendéglője a Trevi-kút mellett, ahová a focisták rendszeresen benéztek.

Ugyanakkor gyermekként nem voltak barátai, és iskolába sem szeretett járni. Számtalan munkát kipróbált: filmplakátokat festett, tudósítóként dolgozott, fordító volt egy római fogászati klinikán, de cserkészvezetőnek is beállt.

A nehéz időkben fogolytáborba is került. Ott ismerte fel azt, hogy a rossz körülményeket segít átvészelni, ha belefeledkezünk egy tevékenységbe. A fogolytáborban sakkozni tanult, és rájött, hogy játék közben képes kizárni a külvilágot, és kizárólag a játék folyamatára koncentrálni.

16 évesen Svájcba utazott, ahol egy síközpontban keresett szórakozási lehetőséget. Egy ingyenes előadást választott, ahol repülő csészealjakról, az ég titokzatos jeleiről beszélt az előadó. Mint kiderült, ő nem volt más, mint Carl Gustav Jung, aki ekkortájt a második világháború okozta traumákról tartott előadásokat. Nagy hatással volt a fiatal Csíkszentmihályira. „Gyerekként, a háborúban valami borzasztóan rosszat láttam abban, ahogy a felnőttek – azok a felnőtt emberek, akikben megbíztam – szervezték a gondolkodásukat. Próbáltam találni egy jobb rendszert, hogy rendbe tegyem az életemet. Úgy tűnt, hogy Jung sikeresen próbál foglalkozni az emberi megtapasztalás néhány pozitív aspektusával."

Miután tanulmányozta Jung és Freud munkásságát, úgy döntött, szerencsét próbál, és pszichológiát fog tanulni az Egyesült Államokban. Ekkor mindössze 22 éves volt. Az egyetem mellett egy szállodában dolgozott, hogy meglegyen a kenyérrevaló. Azonban egyáltalán nem tetszett neki az, amit eleinte tanítottak neki, így végül átjelentkezett a Chicagói Egyetemre, amely az USA 10 legjobb felsőoktatási intézményének egyike volt.

Itt is szerezte meg diplomáját 1960-ban, majd a doktori fokozatát 1965-ben.

Később pedig még a pszichológia tanszék vezetője is lett.

Kép

Csíkszentmihályi Mihály és Oláh Attila pszichológus – Forrás: Wikipedia

Kutatni a boldogságot

„A boldogság nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével vagy a véletlennel. Nem vásárolható meg pénzen, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük azokat mi magunk. A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia."

A sok negatív élménye után egy utat látott: kutatni azt, mit is jelent a boldogság, és hogyan érhetjük el. Korai tapasztalatai és későbbi tanulmányai oda vezették, hogy felfedezzen egy különleges területet. Úgy gondolta, hogy az ember akkor érzi magát igazán boldognak, ha elmélyülhet valamiben. Ez volt a flowélmény, erőfeszítés nélküli mozgás, folyó áramlás. Az a jelenség, amikor teljesen feloldódunk egy tevékenységben, lebegünk benne, és örömöt érzünk, legyen szó a sakkról, a festésről vagy a sportról. Ilyenkor maga a tevékenység válik fontossá, önmagáért csináljuk, vagyis autotelikus élménnyé válik.

„A flow az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk, pusztán magáért.”

Azt is mondta, hogy „A flow soha nem lehet a cél – csak eredmény lehet.”

A flow eléréséhez nem elég, ha passzív befogadók vagyunk, tennünk kell érte, hogy létrejöjjön.

Olyan tevékenységekben tapasztaljuk meg, amikor szükségünk van minden erőnkre és koncentrációnkra, hogy elérjük a célunkat.
De mi kell még a flow eléréséhez? Csíkszentmihályi így válaszol:

„A nyitottság mindenképpen az egyik olyan képesség, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a flow-t és ezzel együtt az örömöt is, és a világhoz játékosan tudjunk viszonyulni. A másik képesség az, hogy összpontosítani tudjuk a figyelmünket. Önbizalom és koncentráció – ha a kettő közül az egyik hiányzik, nem fogsz tudni játékosan viszonyulni a világhoz"

Ugyancsak a kutatótól tudjuk, hogy „Paradox módon akkor tanuljuk meg, hogyan legyünk többek annál, mint amik addig voltunk, amikor szabadon cselekszünk, a cselekvés kedvéért, és nem felsőbbrendű célok érdekében. "

Kutatásait, elméletét 1991-ben jelentette meg Flow – The Psychology of Optimal Experience címmel. A könyv és az elmélet hamar sikert aratott, a tudós végérvényesen beírta magát a pszichológia tudományának történetébe. A könyvet magyarra Legéndyné Szabó Edit fordította 1997-ben Flow – Az áramlat (A tökéletes élmény pszichológiája) címmel, és az Akadémiai Kiadónál jelent meg.

Utolsó évek

Csíkszentmihályi 1999-től haláláig a kaliforniai Claremont Graduate Egyetem professzora volt. Itt indította el a Quality of Life Research Centert, vagyis az Életminőség Kutatóközpontot, amely nagyrészt korábbi diákjaiból állt, és ahol rengeteg nemzetből érkeztek tanulók posztdoktori kutatásokat végezni.

„1999-ben úgy döntöttem, hogy visszavonulok a Chicagói Egyetemről, és melegebb éghajlatra költözöm, amit a feleségem a sok évtizedes kemény chicagói tél után határozottan kedvelt.”

60 évig volt szerető férje Isabella Selegának, akit 1961-ben vett feleségül. Két gyermekük született, Mark és Christopher, akik szintén a tudományos pályát választották.

2011-ben Széchenyi-díjat kapott, 2012-ben szülővárosa, Fiume egyeteme díszdoktorrá avatta. 2014-ben Los Angelesben átvette a Magyar Érdemrend nagykeresztjét, 2015-ben Prima Primissima díjat kapott. Élete utolsó napjait családja körében töltötte kaliforniai otthonukban. 2021. október 20-án hunyt el, 87 éves korában.

Felhasznált irodalom:

• https://www.facebook.com/mihaly.csikszentmihalyi
• https://www2.open.ac.uk/openlearn/CHIPs/data/accessibility/nodes/230.html
• https://forbes.hu/legyel-jobb/edesapamnak-volt-egy-vendegloje-a-trevi-kut-mellett-a-piccolo-budapest-ilyen-volt-csikszentmihalyi-mihaly/
• https://mandiner.hu/cikk/20180705_csikszentmihalyi_mihaly_a_magyarsagom_szamomra_olyan_mint_halnak_a_viz