Borzongás és horror, amit önként vállalunk – Miért szeretünk félni a képernyő előtt?
Horrorfilmek, thrillerek, pszichothrillerek, borzongós drámák, félelmetes akciók, utópisztikus fantáziavilágok, amik egyesekben már leírva is szorongást és pánikot keltenek, míg mások szórakozási formaként tekintenek rájuk. Vajon miért vonzanak annyi szempárt ezek az alkotások? A filmeken keresztül átélt rettegés pszichológiáját szakértő segít megérteni.
Ma már tudjuk, egy horrorfilm is lehet vértől mentes, és egy pszichológiai thriller is tud olyan érzéseket generálni, amelyektől napok múltán is nehezen szabadulunk. Nemcsak az elménkre, a mentális állapotunkra, de a közérzetünkre is hatnak a félelmetes alkotások, amiket vannak, akik tudatosan kerülnek, és vannak, akik rendszeresen és izgatottan néznek végig. Hiába minden sikoly, sötét alak, józan ésszel felfoghatatlan erőszakos cselekedet és rémálomszerű vízió, ez a közönség önként vállalja a rettegést, mert a rémisztő jeleneteken túl – még ha nem is tudja – valami mást is kap.
Megélni a félelmeket, megfejteni az okokat
„Az ilyen filmek megtekintése közben biztonságos környezetben nézhetünk szembe ijesztő és félelmetes eseményekkel, anélkül, hogy bármi rossz történne velünk. A horrort és társaikat éppen ezért felhasználhatjuk arra, hogy a saját félelmeinkkel szemben csökkentsük a fokozott vagy akár hibásan működő reakcióinkat, elérzéketlenítve magunkat a félelmet vagy szorongást keltő ingerekkel szemben” – foglalja össze a lényeget Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a Budapest Pszichológia – Pszichológia és Pszichoterápiás Központ vezetője.
A másik ok, amely miatt szeretjük a borzongós felvételeket: általuk megérthetünk emberi működéseket, gondolkodásmódokat, vagyis azt, hogy egy-egy borzalmas cselekedet hátterében mi is áll pontosan.
Vegyünk egy példát: hatalmas sikert tudhat magáénak a 2022-es A Jeffrey Dahmer-sztori című sorozat, de nem azért, mert annyian képesek lettünk volna szimpatizálni a sorozatgyilkos főszereplővel, hanem azért, mert tudást és jelentős információhalmazt kaptunk az epizódok által. Az ilyen filmek által egy kicsit mindenki pszichológus lehet, mert beleláthat egy zavaros elme működésébe. Mindannyian kíváncsiak vagyunk arra, mi motivál egy gyilkost, és ha ez jól és hitelesen van bemutatva a vásznon, akkor könnyen közönségkedvenccé válhat, még ha a témáját tekintve nehéz történetről van is szó.
„Fontos kiemelni a nyilvánvaló tényt, hogy a horrorfilmek erősen agresszív tartalmú alkotások, ez azonban veszélytelen módon segíthet a nézőnek megélni az agressziót. Mivel egyre kevésbé szeretünk konfrontálódni a való világban, rengeteg feszültséget vagyunk képesek felhalmozni és magunkban hordozni, egy ilyen mozi pedig jó szelep lehet arra, hogy ez a stressz távozzon.”
A szakember az evolúciós szempontokra is felhívja a figyelmet, méghozzá a biztonsághoz való viszonyunkon keresztül. Az élet fejlődésével és előrehaladásával egyre stabilabb és kiegyensúlyozottabb közegben találtuk magunkat. A túlélés már nem a mindennapjaink része (legalábbis nem olyan módon, mint őseinknek volt), ma már nem kell vadásznunk, menekülnünk, az időjárás zord elemeivel küzdenünk, és az egészségünket is fenntarthatjuk.
Modern életünkben szinte bármit megkaphatunk, ki sem kell tennünk a lábunkat otthonról ahhoz, hogy vásároljunk, közösségi életet éljünk, vagy éppen dolgozzunk. Ám hiába a fejlődés, a félelem belénk van kódolva, hiszen évezredeken át a túlélésünket szolgálta. Így tehát nem véletlen, hogy sokan a rémület újra és újra átélésével szeretnék megadni maguknak a bizonyos szempontból az ingerszegény környezet és életmód által mellőzött, felmenőink által megtapasztalt borzalmakat.
Egy hangsúlyos különbséget azonban ki kell emelnünk: filmnézés közben a kontroll, ez esetben a ki- és bekapcsoló gomb a mi kezünkben van, vagyis miénk az irányító szerep.
A borzongás árnyoldalai
„Ha valaki túlzásba esik ezek fogyasztásával, könnyedén kialakulhat egy olyan működési mód, amelyben az illető a negatív érzéseit és gondolatait a látottakkal nyomja el. A brutális és félelmetes tartalmak átveszik a fókuszt az elmében, és már nem is a saját gondjainkkal törődünk, hanem azzal, amit a képernyőn látunk – hívja fel a figyelmet a szakpszichológus. – Ez persze egy egészséges mértéket megtartva lehet funkcionális megküzdési mód, ellenkezőleg alkalmazva viszont addikció is kialakulhat, ami hatására az érintett teljesen eltávolodhat a valódi érzéseitől, gondolataitól. Ezen a ponton észrevehető már az a jelenség, amikor egy normál horror nem teszi meg a várt hatást, ezért egyre több és durvább ingerre kezd vágyni a néző.
A félelmetes élményekkel szembeni érzékenység csökkenése mellett megjelenhet következményként a nagyfokú sérülékenység is, amelyet a traumatizáló filmekkel szemben tapasztalhatunk – folytatja a szakember. – Ennek hatására egy korábban semleges helyzetben félelmet élhetünk át, például előfordulhat, hogy valaki megnéz egy parkolóházban játszódó horrort, és ez intenzíven megragad az elméjében. Következményként akár olyannyira érzékennyé tehetik az átéltek, hogy később talán nem mer majd egyedül bemenni egy parkolóházba.”
A pszichológus szerint érdemes lenne mértékkel és fenntartásokkal kezelni mindazt, amit látunk, hiszen a szereplők által alkalmazott megküzdési módok (megfélemlítés, mások bántása, terrorizálása, gyilkosság stb.) erősen hibásak, ráadásul társadalmilag sem elfogadottak. Többek között ezért sem javasoltak a gyermekkorosztály számára ezek a művek, még ha egészséges kíváncsisága miatt sok kicsi bele-belenéz is egyik-másik félelmetes alkotásba.
Ha szülőként kamasz gyermekünknek megengedjük, hogy megnézzen egy horrorfilmet, a legjobb, amit tehetünk, hogy vele tartunk, és később átbeszéljük a látottakat.
Ha pedig rossz érzések keletkeznek a fiatalban, egy jó beszélgetéssel enyhíthetünk azokon. Ugyanezt mi, felnőttek is megtehetjük. Kifejezetten jó lehet például, hogy ha családi körben vagy baráti társaságban nézünk félelmet keltő filmet, majd a stáblista felvillanása után rögtön elkezdünk diskurálni a látottakról, netán közösen kinevetünk bizonyos részeket, amivel oldódhat a feszültség. Nagy segítség lehet ez a módszer annak, aki amúgy tart a dermesztő felvételektől, de például közösségi nyomásra megnéz egyet, vagy éppen szeretné feszegetni a saját határait egy efféle családi mozizással.
Mégis hasznos a szörny az ágy alatt?
„Le kell szögeznünk, hogy a szóban forgó filmek a mélyen bennünk rejlő félelmeinkre szeretnének hatni, éppen ezért tudatosítanunk kell, hogy a vásznon színészeket látunk, akik valószínűleg jól szórakoztak a forgatás alatt. A szörny az ágy alatt nem létezik, a félelmeink bennünk élnek, amelyekkel a legegyszerűbben úgy küzdhetünk meg, ha szembenézünk velük, felvállaljuk őket, és számunkra biztonságos környezetben, vagyis a hozzánk közel állók felé kommunikáljuk is azokat.”
Talán meglepő, de a borzongós műveknek pozitív hatásuk is van például biológiai szempontból. Ezek a képkockák ugyanis a szervezetünkben beindítják az ősi ösztönökbe és génekbe táplált védekező mechanizmusokat, amelyek jótékonyan befolyásolják az egészségünket. Amikor ezeket a filmeket nézzük, stresszt élünk meg, és a szervezetünk válaszként adrenalin termelésébe kezd. Ez a hormon segítség lehet a depresszió leküzdésében, mivel ebben az állapotban alacsony szinten van csak jelen.
A hangulatzavarban szenvedőknek is hasznosak lehetnek a félelmetes események, mivel a szomorúság és kilátástalanság érzése csökken azáltal, hogy a fókusz máshova kerül.
Mindemellett – akármilyen meghökkentően hangzik is –, még kalóriát is égethetünk, mert a feszült helyzetben felgyorsuló agyműködés az anyagcserét is fokozza. Végül tegyünk említést az immunrendszerről, amelynek megfelelő funkcionálását az agyban a félelem hatására felszabaduló dopamin és szerotonin is támogatja. Mindezen előnyök ellenére mégsem javasoljuk mindenkinek, hogy horrorfilmekkel támogassa az egészségét.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>