Két öngyilkossági kísérleten van túl, de ma már boldog feleség és édesanya – Ildikó bipoláris zavarral küzd

Ildikó élete kamaszkorától kezdve a szárnyalás és zuhanás ijesztő végletességében telt. Bipoláris zavart néhány évvel az után diagnosztizáltak nála, hogy elvesztette szintén bipoláris depresszióval küzdő édesapját. Két öngyilkossági kísérleten van túl, de ma már boldog feleség és egy tündéri kislány édesanyja. Ő maga meséli el, milyen veszélyeket rejthet a kezeletlen bipoláris zavar, s hogyan tartható tartósan kordában.

 

nő ablakba néz
A kép illusztráció – Forrás: Tiago Bandeira/Unsplash

Olyanná váltam, mint az apám

„Anyukám mesélte, hogy amikor még velünk volt apu, úgy érezte, mintha egy hullámvasúton ülnénk. Gyakran voltak üldözéses téveszméi, és sűrűn volt lehangolt. Ilyenkor mindig azzal fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz, amitől anyu teljesen kiborult. Hosszas rábeszélés után apu elment szakemberhez, aki bipoláris depresszióval diagnosztizálta. Kapott gyógyszereket, egyre kiegyensúlyozottabb lett, de anyukám akkor már elindította a válókeresetet, mert gyakorlatilag belefogyott abba, amit apu mellett nap mint nap ki kellett állnia. Nyolcéves voltam, amikor megtudtam: apu nincs többé. Egy délután egy kis utcában összeesett, és meghalt. Felnőttként már tudom, hogy elvérzett az agya, vagyis aneurizmája volt. Meggyászoltuk, és éltünk tovább anyuval. Kamasz voltam, amikor a biztonság kedvéért anyu elvitt orvoshoz, hogy megnézzük, nem örököltem-e valamit édesapámtól. Kiderült, hogy nagyon is: a bipolaritásra való hajlamot. Felírtak gyógyszereket, de sem én, sem anyu nem akarta, hogy szedjem őket. Úgy gondoltuk, 14 évesen nem kell még ilyesmikkel mérgeznem a szervezetem.

Csakhogy idővel rendszeressé váltak a veszekedések otthon. Ha nem az történt, amit én akartam, kirobbant belőlem a düh, amit képtelen voltam megfékezni.

Törtem-zúztam, egyszer úgy elvertem anyut, hogy alig bírt felállni a folyosóról, egy másik őrült estén pedig fogtam az otthon talált összes nyugtatót, vettem a zsebpénzemből egy üveg bort, és otthon megittam a gyógyszerekre.

Ezután csak arra emlékszem, hogy hányok, és hogy anyu egy pohár vizet nyújt felém.

Voltak nyugodt periódusaim is, ilyenkor kenyérre lehetett kenni, s tele voltam jobbnál jobb ötletekkel. Mindent azonnal meg akartam valósítani, kicsit úgy éreztem, mindenható vagyok, s hogy ez a tettvágy és jóleső pörgés sosem múlik el. Remek jegyeim voltak, és mindent elsőre megtanultam, habár a tanáraim felfigyeltek arra, hogy ilyenkor a beszédem rendkívüli módon felgyorsul, néha alig értették, mit beszélek. Csak napi 3-4 órákat aludtam, éjjelente hasizomgyakorlatokat végeztem, és egyáltalán nem éreztem fáradtságot. Ez a periódus egy-két hét alatt lecsengett, aztán csak feküdtem az ágyban erőtlenül, mintha legalábbis lefutottam volna egy maratont.

Rádöbbentem, hogy veszélyt jelentek magamra és másokra

Egy újabb veszekedés alkalmával kiálltam a hatodik emeleti ablakunkba, és azt kiabáltam, hogy öngyilkos leszek. Anyukám húzott vissza és rántott le a hajamnál fogva a földre. Egy ideig püföltük egymást, ahol értük, majd egymást átölelve sírtunk. Ekkor döntöttük el, hogy igenis be kell szednem azokat a gyógyszereket.

A piruláknak köszönhetően megszűntek a szélsőséges hangulatingadozásaim, sokkal türelmesebb és empatikusabb lettem, sikeresen leérettségiztem, és mivel nagyon érdekelt a kémia és a biológia, felvételiztem a SOTE-ra, az Általános Orvostudományi Karra. Elsőre felvettek.

Jó volt látni, hogy bár anyukám miattam sír, de végre nem azért, mert bántottam, hanem mert elértem az első célom.

Végül csak négy félévet végeztem el a karon, mert akkora nyomás és olyan sok feladat nehezedett rám, hogy napi szinten pánikrohamokkal küzdöttem, és újra jelentkeztek nálam a dühkitörések annak ellenére, hogy szedtem a gyógyszereket. Úgy voltam vele, nekem az egyetem így nem éri meg, és otthagytam. Marketingterületen helyezkedtem el, megismertem életem párját, akivel csodaszép kislányunkat, Grétát neveljük. Szabadidőmben állatfigurákat horgolok neki, a többit pedig eladom. Végre úgy érzem, révbe értem. Nincsenek túlzások, csak az arany középút.

Nagyon nehéz kiszűrni, hogy ki bipoláris, és ki depressziós vagy borderline-os

„A bipoláris zavar egy labilis érzelmi állapot. Olyan hangulatzavar, amelyben a beteg felhangolt – mániás – és lehangolt – depressziós – állapotok váltakozását éli meg, innen ered az érzelmi hullámvasút hasonlata is. A beteg számára gyakorlatilag két valóság létezik, a kitörő jókedv és a depressziós időszakok váltakozása. Különböző súlyossági fokozatai vannak, és a magyar lakosság több mint 1 %-ára jellemző, férfiakra, nőkre egyaránt. A jelenlegi álláspont szerint a genetika, a biológiai és környezeti hatások együttesen vezetnek a betegség kialakulásához. Felfedezni viszont nehéz, hiszen a betegek gyakran kitűnően leplezik a problémájukat és akár évek is eltelhetnek, mire rájönnek a tünetek okára” – mondja dr. Tolvay Katalin pszichiáter, pszichoterapeuta, a Debreceni Egyetem oktatója, aki egyúttal hangsúlyozza, hogy nem személyiségzavarról van szó.

A bipoláris zavar nem a személyiség, hanem a hangulat krónikus betegsége.

„Ildikó esetében öröklődhetett a hajlam a bipolaritásra, de a stressz, a megterhelés is sokat nyomtak a latban. Egyébként ennek a betegségnek a spektruma meglehetősen széles, ezért nagyon nehéz laikusként megállapítani, hogy hol helyezkedik el a határ az egészséges pörgés és a mániás szakasz között. Kóros bipolaritás esetén a viselkedés már ellehetetleníti a mindennapokat: a mániás szakaszban a beteg teljesen kifordul önmagából, megváltozik a személyisége, dührohamai vannak, a viselkedése nehezen tolerálható, a beszéde gyors, a mimika és a gesztusok túlzóak, szertelenek. Ha egy bipoláris beteg nem fordul orvoshoz a tüneteivel, mert nem alakul ki nála betegségtudat, akkor a környezete életét biztosan megkeseríti, ráadásul – ahogy Ildinél láthattuk – önmagukra is veszélyesek lehetnek. Van, aki azt hiszi, hogy tud repülni, feláll a háztetőre és leugrik, van, aki 200 kilométer per órával előz ott, ahol tiltott, és olyan is akad, aki fél óra alatt elkölt több százezer forintot, majd miután „kitisztul”, szembesül azzal, hogy milyen komoly anyagi szerencsétlenségbe sodorta magát. Nem utolsósorban néha függőségek (alkohol, drog, szerencsejáték) mögött is bipoláris zavar áll a háttérben” – mondja a pszichiáter.

A sima depresszió és a bipoláris zavar közötti alapvető különbség az, hogy amíg a depresszió során csak lehangolt szakasz van, addig a bipoláris zavarban a depresszív és a mániás szakaszok váltakoznak.

E szakaszokon túl további két részt is megkülönböztetnek: a hipomániát és a „kevert” szakaszt. Az előbbi a mánia egy kevésbé súlyos fajtája, ekkor a beteg folyamatosan fel van dobva, nagyon aktív. A kevert fázis pedig olyan állapot, ahol a mánia és a depresszió tünetei egyaránt jelen vannak. A bipoláris zavar mind a betegnek, mind a hozzátartozóknak megterhelő lehet, de a helyzet nem reménytelen, ugyanis, ha gyógyszeres kezelést kap a páciens, idővel kialakul az arany középút, és teljes életet élhet.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti