Álmatlanság: szembesülés a félelmeinkkel, szorongásainkkal

Az éjszaka, az archetipikus analógiában a sötét, a tudattalan, a halál pólusa. Minden elalvással a megszabadulást, az ősbizalmat, az elengedést, az ismeretlen beengedését tanuljuk.

álmatlanság
Kép: Ihor Malytskyi / Unsplash

Éjszakai félelmek

Gy. maga sem érti, mi történik vele. Fiatal, erős, sikeres férfi, megjelenése tökéletesen komponált, s megvan mindene, amire valaha is vágyott. Apja cégét viszi tovább, hozzáértéssel és büszkeséggel. Van minden, pénz, paripa, csak egy homokszem került a gépezetbe.

Az álmatlanság. Egy hónapja nem alszik.

Rajta, aki életét akarattal, önuralommal, törekvéssel viszi, pont az alvás fogott ki, az embernek ez a tanulatlan sajátja. Alvásklinika, felírt gyógyszerek – semmi nem segít. Az éjszaka ébren töltött órák nem tudnak használható ajándékká válni, az álmatlanság olyan fenyegetővé vált számára, hogy pihenését, egészségét, az eddig felépített „struktúrát” fenyegeti. Éjszaka temérdek ideje jut a gondolkodásra, pedig ez az, amit szíve szerint elkerülne. A szembesülést az „éjszaka kísérteteivel”, félelmeivel, szorongásaival.

Az ősbizalom nélkül

A fény különös. A nappal, a sötétség, a hajnal más megvilágításba helyezi a dolgokat. Gy. a házát, a rátelepedő sötétben végtelen nagynak érzi, s a fény kivonulásával a teret mintha nyomasztó sűrűség töltené ki, talán a boldogtalansága. És a fáradhatatlan igyekezetet amivel a nappalokat éli, átkúsztatja az éjszakába, próbál elaludni, amely azonban az alvás megakadályozásának legbiztosabb módja. Álmatlansága mardosó tükör, ami áthatja nappalait is. Megvan mindene, de álmok, álmodozás nélkül maradt. Mintha a játékosság, a kedv veszett volna ki eseményekbe zárt életéből.

Ráébredt, mennyire egyedül van, hiába körötte a sok ember, valójában nem bízik senkiben, és fokozott aktivitása annak is szól, hogy mindent kézben tartson, ne kelljen rábíznia magát másra.

A ma emberének az álmatlanság az egyik leggyakoribb problémája, s úgy tűnik, személyiségünknek, magatartásunknak egyre ritkábban erőssége mindaz, amit az alvás, az éjszaka megkövetelne tőlünk: a bizalom, az odaadás képessége, a görcsösen szorongatott állandó kontrollálási vágyunk elengedése. Nagy bennünk a büszkeség dominanciánkra, eredményeinkre, racionalitásunkra, hétköznapi tudatunkra. Félünk a sötétségtől, az ismeretlentől, ami felett nincs hatalmunk.

Tudatos szembenézés

Az elalvási nehézségben, álmatlanságban szenvedő gyakran fél elengedni tudatos kontrollját, és emiatt nehezen tudja lezárni a napot és rábízni magát az éjszaka törvényeire. Az álmatlannak fontos lenne megtalálnia, mitől is fél valójában, hogyan viszonyul a bizalom, az odaadás, a mulandóság témáihoz. Az erős „én-tudattal” bíró emberek az elalvást veszélyként élik meg. Pedig az elalvásnak biztos módja, ha kedvező feltételeket teremtünk hozzá, megpróbáljuk tudatosan lezárni a napot, „kikapcsolni” tudatosságunkat, engedni dominanciánkból. Légzésünk figyelése, a „bárányok számolgatása”, bármely monotónia és a türelmes bizalom, hogy megtörténik, átkapcsolja az aktív bal agyféltekét a jobbra, a passzívabb, éjszakai pólusba. Az altató, átmenetileg, a testi-lelki egyensúly felborulásával fenyegető esetekben segítség lehet. De valójában nem tesz mást, mint „elmosottá” teszi életünknek azokat a területeit, melyek gondoskodást igényelnének. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti