Tízéves fiú a maratonon: ha élvezi is a futást, egy kisgyerek még nem tudja felmérni a veszélyeket

A kisfiú és két évvel fiatalabb öccse rendszeresen indulnak futóversenyeken, amelyekre édesapjuk készíti fel őket. Az apa saját Facebook-oldalt hozott létre számukra, ahol folyamatosan posztol a felkészülésekről és a versenyekről. A szarajevói maratonról is hosszasan beszámolt: eredetileg azért utaztak oda, hogy a kisebbik fiú részt vegyen a félmaratonon, de lesérült, a nagy viszont nagyon belelkesült, és ő is indulni akart. A férfi erre e-mailben kért engedélyt a szervezőktől, akik egy „Ok, good luck” válasszal áldásukat is adták.

Gyerekeknél szívmegnagyobbodáshoz vezethet a túlzásba vitt sportolás

Csontos Imre végzett atlétaedző a szarajevói verseny kapcsán hallott először a fiúról, és nagyon felzaklatta a történet. A sportember arra hívja fel a figyelmet, hogy a maratonon való indulás heti többszöri, ciklikus felkészülőedzést igényel, és a kitűzött célig eljutni több év kemény munkája. Ennek éppenséggel eleget is tett a fiú, aki hétéves kora óta fut. Csontos Imre szerint azoknak van esélye a maratonon, akik a félmaratont már többször, stabilan lefutották jó érzéssel, és folyamatosan javul az idejük. De következő lépésnek még ez után sem a maratont, hanem a 30 kilométeres távot javasolja. (Az utóbbi időben a futók igényeihez igazodva egyre több 30 kilométeres futamot szerveznek.)

„Én 18 éves koromban, saját felelősségre futottam le először a maratont, de meg is bántam. Nem voltam rá eléggé felkészülve, csak körülbelül 25 éves koromra sikerült eljutnom erre a szintre” – hozza fel saját példáját az atlétaedző.

Magyarországon 18 év alatt tilos a maratonon indulni. Sőt,

a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) hivatalos álláspontja szerint nem rendezhetnek egyéb, hosszabb távú versenyeket sem gyerekeknek – az általuk szervezett versenyeken a 12-14 éves korúaknál a táv maximum 3 kilométer lehet.

A szigorú szabályok oka az, hogy a versenyszerű futás károsan befolyásolhatja a fejlődő szervezet működését. „A sportolás a szívre gyakorolt kedvező hatása miatt nagyon fontos fiatalkorban, ugyanakkor a túlterhelés szívmegnagyobbodáshoz vezethet” – hangsúlyozza az edző, aki további problémákra is felhívja a figyelmet. „Bár elengedhetetlen a nyújtás, túlzott mértékben szalagszakadást okozhat. A fizikai megerőltetés az ízületeket is károsíthatja, mivel a porcos felszínük még nem szilárdult meg, így évtizedekkel korábban jelentkezhet kopás.” A túlzásba vitt sportolás a női hormonháztartást is felboríthatja – van olyan lány, akinek 16 évesen még nem volt menstruációja. A fenti okok miatt az edzéseken ebben az életkorban még a távolság növelése helyett a technikai tudás fejlesztése a cél.

Teher alatt görbül a pálma

Felvetődik a kérdés, hogy gyerekeknek egyáltalán van-e helye sportmérkőzéseken. Drelyó Ágnes pszichológus szerint, aki maga is hosszútávfutó, különbséget kell tenni a szakszerű versenysport és a szülők által elindított és generált versenyzés, teljesítményhajszolás között. Előbbinek a lemondások ellenére is számos pozitívuma van a gyerekekre nézve – akkor, ha ugyanolyan korosztályú és edzettségű ellenfelekkel mérik össze képességeiket.

A pszichológus szerint ezért a maratont lefutó kisfiúnál is az lenne az ideális, ha csatlakozna egy atlétikai klubhoz, ahol szakértők ellenőrzése alatt a fejlettségének megfelelően haladhatna, és a klubhoz tartozás kapcsán megtapasztalhatná az összetartozás érzését is.

Nála viszont ez mind hiányzik, mivel egyedül versenyez, jóval idősebbek között. „Ez így nem valódi megmérettetés, sokkal inkább egy fizikai kísérlet, amely során önmagát kell túlszárnyalnia olyan terhelés mellett, ami teljesen irreális” – mondja a szakértő.

Csontos Imre még tovább megy: szerinte az apa tudatosan és folyamatosan veszélyezteti a gyermeke fizikális és pszichés fejlődését. „Három év alatt a 3 kilométerről eljutottak a 42-ig. Nem lennék meglepve, ha tizenhárom éves korára már az ultramaratonon is indítanák. Ennek soha nincs vége” – fejti ki aggályait.

A pszichológus szerint ahhoz, hogy valakiből jó sportoló váljon, az kell, hogy legyen belső motivációja, de ne csak az eredmények elérése vezérelje, hanem a futás, a mozgás öröme is. Ezt egy csoport tagjaként nagy eséllyel megélheti, de ilyen irreális követelmények mellett nem valószínű. „Ahogy az egyik mondás tartja, teher alatt nő a pálma. Igen ám, csakhogy közben meggörbül” – mutat rá. „A kisfiú a szarajevói maratonon többször is megállt és leült, láthatóan nem élvezte a futást” – mondja Imre, aki szerint a sportolásra kényszerített fiatalok mentálisan is sérülhetnek. „A távok folyamatos emelésével nem lesznek képesek felmérni a határaikat, az esetleges kudarcok pedig megágyazhatnak az önértékelési problémáknak.” Ezt a megkérdezett pszichológus is megerősíti. „Az ilyen extra teljesítményt nyújtó gyerekekben irreális kép alakul ki saját magukról. Egy idő után viszont a kortársaik utolérik őket, és nem lesz hová fejlődniük. Ez űrt okoz bennük, ami miatt már nem fogják magukat különlegesnek érezni.”

A szülő feladata, hogy megszűrje a kockázatokat

Az ügy nemcsak a fizikai és pszichés kockázatok miatt visszás. Imre három évre visszamenőleg átrágta magát az apa posztjain, és számos kifogásolható dolgot vett észre. Többször volt rá példa, hogy az idősebbik gyerek rossz közérzettel állt rajthoz, és felvetődhet a láz gyanúja, amivel veszélyes futni. Bár az apa által megkérdezett sportorvos nem javasolta, a szarajevói maratonon betonon futott a kisfiú, ami a hővisszaverés miatt is kockázatos. A bejegyzések tanúsága szerint az is előfordult, hogy a testvérek nem akartak indulni egy versenyen, de a szülők azért a helyszínre utaztak velük, hátha ott már megjön a kedvük.

A cikk megjelenése előtt a szülőket is megkerestük, akik röviden arról tájékoztattak, a gyerekek felkészítését a versenyekre a birkózásban (amit szintén űznek - a szerk.), valamint a futásban is szakemberek, edzők segítik, orvosi ellenőrzés mellett. Ők maguk szintén rendszeresen, napi szinten sportolnak, ami magában foglalja a futást is. A fiúk versenyzését dokumentáló Facebook-oldalukat annak idején a saját örömükre hozták létre. A 444.hu-nak az apa pár napja bővebb interjút is adott, amelyben kifejtette, ha futás közben a fáradtságon kívül bármilyen baj jelét észleli a fiún, azonnal feladják a versenyt. „Egy futóverseny nevezési díja az egész családnak 40-50 ezer forintba kerül, ezért igen, marhára nem örülök, amikor az egyik gyerek kitalálja, hogy ő mégsem akar futni. De azt mondom neki, hogy nem baj, elmegyünk, és majd apa fut helyetted. Viszont a gyerekeimet ismerő szülőként azért berakom a futócuccát, hátha mégis kedvet kap, és lám, pont ez történik.”

Elmondása szerint a fiúk nem szülői nyomásra húznak futócipőt, hanem saját motivációra, és nagy öröm nekik, amikor érmet nyernek.

Az apa a Facebookon is többször írta, a fiúk csak akkor állnak rajthoz, ha szeretnének, ők az édesanyával semmit sem erőltetnek. A pszichológus szerint azonban az ilyen korú gyerekek még nem tudják felmérni, mi az egészséges nekik, és a szülők feladata, hogy szűrőként működjenek a vágyaik és a valóság között: támogassák céljaikat, ugyanakkor védjék is meg őket a felesleges kockázatoktól. Mértéktelen csokoládéevésre sem biztatjuk a fiatalokat, pedig bizonyára nem lenne ellenükre akár négy tábla elfogyasztása sem.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Profimedia

A gyerek versenyeztetése a pszichológus és az atlétaedző szerint is sokkal inkább a szülőkről szól. Ha csak az lenne a céljuk, hogy a fiút versenysportolónak neveljék, akkor szakértőkre bízták volna a felkészítését, magyarázza Drelyó Ágnes. Ehelyett a hobbifutó apa maga a tréner – ez a szituáció azért sem szerencsés, mert zavart okozhat a gyerekben, hogy mikor van jelen szülőként, és mikor edzőként. „Ilyen esetben a szülő ideálként jelenik meg előtte, akinek a szeretetéért meg kell küzdenie, és akit a teljesítményével tud boldoggá tenni. Ez folyamatos nyomást okoz benne” – véli a pszichológus.

Érdemes elolvasni az apa alábbi, 2020 februárjában íródott bejegyzését:

„Próbáltál már betegen leütni egy szúnyogot? Nehéz volt, ugye? A nagy győzelmek egyik fajtája, amikor úgy hozol egy meccset, hogy igazából ágyba bújva tévézned kéne inkább. Mondjuk azért, mert a vírus, ami a csapattársakat napok óta támadja, a döntő napján téged is utolért és legyengített.
És a megnyirbált csapat fele ugyanígy van ezzel. A döntő napján. Kétszáz kilométerre otthonról. Hát így kellene valamit csinálni. Legalább megpróbálni. Mert az, hogy hazamegyünk verseny nélkül, nem opció.”

„Amit tesznek, az egy nárcisztikus túlkapás, aminek nincsenek tudatában. Mindez valamilyen belső hiányból fakad, amit a gyerekük által elért dolgokkal próbálnak kompenzálni” – magyarázza Drelyó Ágnes pszichológus. A gyerek teljesítményével azt akarják mutatni, hogy szülőként ők is különlegesek, hiszen ez nekik köszönhető, és ezzel maguknak is felépítenek egy szerepet. Ennek egyik eszköze, amikor a virtuális térben mindent közszemlére tesznek, legyen az egy fotó a felkészülésről vagy a holtfáradtan célba érkező gyerekről. Ezzel nem pusztán infomációkat osztanak meg, hanem mindenkit beengednek a fiú intim terébe, mondhatni, prostituálják.

Hasonló a helyzet, mint a szépségversenyen indított kislányok, kisfiúk esetében. Bár más a közeg, mindkét helyzetben a gyerek kizsigerelése történik.

Bűnösök közt cinkos, aki néma

Drelyó Ágnes pszichológus szerint az is ugyanúgy felelős a történtekért, aki hosszú időn keresztül szemtanúja volt az eseményeknek. Igaz, a testi fenyítéssel ellentétben a lelki bántalmazást sokkal nehezebb észrevenni.

Figyelmeztető jel lehet, ha a gyerek viselkedése drasztikusan megváltozik, magába fordul, vagy agresszió formájában tör ki a benne dúló feszültség.

A három év alatt, amióta a fiú fut, a környezete szinte adaptálódott a folyamatba. Az emberek nem szívesen vállalják magukra a közbeavatkozó szerepét, pedig még mindig jobb, mint egy esetleges tragédia után ráeszmélni, hogy tehettek volna valamit, de már késő. „Magyarországon a közösségi felelősségvállalás még gyenge lábakon áll, a tanult tehetetlenség országa vagyunk. Az elmúlt évszázadokban ugyanis elnyomó rendszerek követték egymást, és a népnek nem volt szabad véleményt nyilvánítania. Ez a beidegződés az idősebbekben ma is megvan” – véli a pszichológus.

Igaz, a szakmabeliek közül többen is jelezték az apának hozzászólásban, hogy nem a helyes úton jár, ám az válaszul letiltotta a neki nem tetsző kommenteket.

Ha hasonló jut a tudomásunkra, először négyszemközt érdemes beszélni a szülővel. Elképzelhető, hogy maga is valamilyen problémával küzd, és tisztában van a nevelési kudarcaival, de ha biztosítjuk a támogatásunkról, megnyílhat. Ez esetben megfelelő segítséghez, például védőnőhöz, pszichológushoz vagy más segítő szakemberhez irányíthatjuk. A másik fél ne érezze támadásnak a megkeresésünket, mert az olaj lehet a tűzre. Ha elzárkózik, és úgy látjuk, tovább folytatja gyermeke kizsigerelését, érdemes védőnővel, gyermekorvossal konzultálni, aki jobban rálát a család működésére.

A fiait edző apát Csontos Imre is felkereste, de eddig nem sikerült személyesen találkozniuk. „Mondtam neki, hogy hetente kétszer tartok edzést, jöjjön el valamelyik alkalomra, de előre jelezte, hogy egyik időpontban sem ér rá” – idézi fel.

Az edző azért is érezte fontosnak, hogy nyilvánosan is felemelje a szavát, és jogi útra terelje a dolgot, mert a férfi is a nyilvánosságot használja a kommunikációra, és bejegyzéseiben kijelenti, mindenért felelősséget vállal. Mielőtt megtette a feljelentést, Imre családjogi specialistával, sportpszichológussal és sportorvossal is egyeztetett. „Ez egy évek óta tartó folyamat, ami már túlmutat a gyermekvédelmi szerveken, ezért a bíróságnak kell felelősségre vonnia az apát” – véli a sportember, aki arra biztat mindenkit, aki ilyen esetről szerez tudomást, hogy hozzá hasonlóan merjen cselekedni.

A feljelentést követően igazságügyi pszichológust is bevonnak, aki fel tudja térképezni a családon belüli viszonyokat és az esetleges problémákat. Gyanúsítást is a pszichológus tehet, amit követően kihallgatják a szülőt, majd elkezdődhet a bírósági per.