Erkölcsi kötelességünk húst enni, vagy pont száműzni kellene az étrendünkből? – A nagy vegán–húsevő vita

Felesszük a jövőt vs. nélkülünk nem is lennének ezek az állatok

„Egy hajóban evezünk, nem ellenségek vagyunk, a klímaválsággal is együtt kell szembenéznünk” – rögzítette mindjárt az elején a kiindulópontját Gyimóthy Barbara, aki azt is egyértelművé tette, hogy ő és a közössége nem támogatja az állatok kizsákmányolását, a növényi étrend etikai alapja is ez. De indoka lehet az egészség is, bár egy vegán önmagában attól még nem egészségesebb – sőt nem is környezetbarátabb –, hogy nem eszik húst, csak ha emellett más életmódbeli részletekre is figyel. „Vegánnak lenni pont annyira nehéz, mint friss zöldségeket venni a piacon, és főzni belőlük egy jó babgulyást. Aki erre az életmódra vált – ami ma már a számtalan helyettesítő termék miatt sem lehet probléma –, általában rájön, korábban mennyire nem figyelt arra, milyen tápanyagokat visz be a szervezetébe. Sokan közelítenek a növényi táplálkozáshoz egészségügyi vagy környezetvédelmi okból, mert az állatgazdálkodás környezethasználati adatai megrémítették.

Egy kiló marhahús előállításához 15 ezer liter vízre lehet szükség, egy kalória állati eredetű élelmiszer megtermeléséhez pedig 30 kalória növényi élelmiszert kell elpazarolnunk.

Az állat ugyanis nem adja vissza ugyanazt a mennyiségű élelmiszert, amit mi adunk neki. Jelenleg 7 és fél milliárd emberre 75 milliárd szárazföldi állatot szaporítunk, etetünk és ölünk le évente. Az utódaink jövőjét, sőt már a jelenüket is felesszük.”

Éder Tamás is aláhúzta alapvetően nyitott, a másik oldal álláspontját is megértő, tiszteletben tartó hozzáállását. Ezzel együtt érdekes nézőpontokat villantott fel: „A tudomány fejlődése tette lehetővé az egészséges vegán étrend kialakítását, mert

a vegánok sok olyan fontos összetevőről lemondanak, amelyek a normális élethez elengedhetetlenek, és amelyek az állati eredetű termékekből biztosan bekerülnek a szervezetbe.

Gyakran a finom ízeket sem sikerül megtalálniuk, pedig az étkezés mára a létfenntartás eszközéből kellemes időtöltéssé is vált, a többség számára ennek része a hús is. Azzal, hogy eleink elkezdtek húst enni, az emésztéssel sokkal kevesebb időt kellett az embereknek tölteni ahhoz, hogy a szükséges fehérjemennyiség bejöjjön, mint a csak növényi rostot tartalmazó táplálkozás idején.” Éder Tamás egyúttal Nick Zangwill brit filozófus egyik írását ajánlotta a figyelmünkbe, amely szerint morális felelősségünk húst enni, miután a háziasított haszonállatoknak az ember teremtette meg egyáltalán az élet lehetőségét, amúgy nem lennének. Ehhez olyan körülményeket biztosítunk, hogy jól érezzék magukat, s ha végül nem ennénk meg őket, erre az életre sosem lenne lehetőségük.

Kép

Vegán-húsevő vita - Kép: Klímapolitikai Intézet

Állítsuk le a futószalagot vs. ne szaladjunk el a probléma elől

Barbara szerint ugyanakkor az, hogy az adott állatok szükségleteit kielégítjük, még nem jelenti azt, hogy ez számukra a szó nemes értelmében életet jelent, hiszen az önrendelkezési joguk teljesen hiányzik. „Ráadásul megöljük őket, miközben nem akarnak meghalni, az utolsó leheletükig küzdenek.

Ahhoz, hogy a tehénnek legyen teje, borjú kell, ezért folyamatosan megtermékenyítik őket, majd szülnek, aztán elveszik a borjaikat, s folytatódik futószalagon ugyanez. Ez nem szimbiózis, hanem kihasználás, akárcsak a birkanyírás vagy a libák kopasztása.

Ráadásul a húsipar mára olyan szinten környezetszennyező is, hogy azt nem tudjuk megfizetni. Ehhez képest Magyarországon jelenleg a sertéshúst 5 százalék áfával vásárolhatjuk, a zöldséget, gyümölcsöt pedig 27-tel, pedig utóbbi sokkal egészségesebb, fenntarthatóbb. Kevesebb állatot kellene szaporítani, hogy élhető bolygót hagyjunk a következő generációra. Az állatkísérletekre magánemberként nincs ráhatásom, de a húsiparra lehet.”

Tamás válaszában elismerte, hogy az állattartás körülményei folyamatosan javítandók, de azt is mondta, hogy ő e tekintetben optimista, mert a társadalmi fejlődésünk kísérőjelensége, hogy az ember egyre kevésbé agresszív (noha a tőlünk pár száz kilométerre zajló folyamatok ezt nem feltétlenül támasztják alá). 100 éve mindenesetre még természetes volt, ha láncra kötöttek egy kutyát vagy kábítás nélkül öltek meg egy disznót, de ma már nem az. „Az egy kiló előállított húsra vonatkozó számadatok csökkennek. Ezt a hatékonyságjavítást kell folytatni, az ökológiai lábnyomot mérsékelni. Egy vágóhídnak ma már nincs érdemi környezetszennyező kibocsátása, a társadalom egyre inkább kiköveteli a szigorúbb szabályokat a tenyésztőkkel, vágóhidakkal szemben.

Ki fogjuk préselni a birkanyírás humánusabb megoldását is. Ezek az állatok önrendelkezési joggal gyorsan elpusztulnának, önállóan nem képesek élni, mi tartjuk őket életben.

Nem az a megoldás, hogy nem eszünk húst, válaszolni egy problémára nem úgy kell, hogy elszaladunk előle. Amikor elkezdtük használni a tüzet, a középkorban rengeteg galibát okozott, de nem az lett a válaszunk, hogy akkor felejtsük el, hanem megtanultuk értelmesen, koordináltan használni. Az emberiség időről időre új problémákkal néz szembe, és én bízom a képességeinkben, hogy ezeket is megoldjuk. Churchill mondta, hogy az amerikaiak mindig megtalálják a jó megoldást, miután az összes többit kipróbálták. Nincs itt a világtörténelem vége, el fogjuk érni, hogy a következő generáció még jobban élhessen.”

Gyógyítsuk meg a bolygót vs. jöhet minden, de mértékkel

Barbara örömteli folyamatnak nevezte, hogy a nők körében érezhetően teret hódít a veganizmus, noha reprezentatív felmérés erről Magyarországon még nincsen. A vegán termékek értékesítése viszont egyértelműen növekszik, egyre több ilyet lehet vásárolni. Nem csoda, hogy üzleti szempontból nagy az érdeklődés, hiszen egyre többen tudják, a jövő piaca is ebbe az irányba tart. „Az állatok kapcsán az említett hatékonyságnövelésnek valaki vagy valami meg fogja fizetni az árát. Hiába növeljük a hatékonyságot, ha a volumen is nő. 50 éve egy autó sokkal több benzint használt 100 kilométeren, mint ma, csak még nem volt annyi autó, mint most. Tehát alapvetően továbbra is növekszik a benzinhasználat, a környezetszennyezés. Ugyanígy hiába lesz hatékonyabb az állattenyésztés, ha közben növeljük is, ha tovább égetjük közben az esőerdőket.

A mezőgazdasági rendszert sürgősen meg kellene reformálni, mert jelenleg tönkretesszük az egész bolygót, a biodiverzitást, miközben arról beszélgetünk, egészséges-e a hús. Arról kellene beszélgetnünk, hogy tudunk-e egészségesen élni egy beteg bolygón.

Szemléletváltás nélkül ez nem fog működni, el kell hát kezdenünk visszatenni a közösbe, mert már annyit elvettünk, amennyit a természet nem képes regenerálni. Aki az ezt segítő növényi étrend egészségességét kétségbe vonja, annak a Fehérjemítosz című könyvet ajánlom.”

Tamás zárógondolataiban nem vitatta, hogy sokan állnak vegánnak, noha szerinte sokakat „vissza is ránt” bizonyos idő után a hús. Az egyes országok húsiparai eltérő módon reagálnak a vegánok érdeklődésére az alternatív fehérjékből készült, húskészítménynek látszó termékek iránt. Nagyobb húsipari cégek is döntenek úgy, hogy az élére állnak a trendnek, és gyártanak ilyen termékeket is, miközben Dél-Európában és többnyire Magyarországon is még mindig fontosabb a hagyományos konyha. „Az étkezési szokások a leglassabban változó társadalmi szokások közé tartoznak, noha az elmúlt 20-30 év forradalmi változásokat hozott. Én gyerekkoromban pizzáról, hamburgerről, kínairól nem is hallottam. Ezzel együtt a magyarok továbbra is érdemi mennyiségű húst fogyasztanak, bár csak egy kicsivel vagyunk a világátlag fölött, a nagyobb nyugat-európai országoktól pedig messze elmaradunk. Nem számítok arra, hogy ebben robbanásszerű változás lesz, még akkor sem, ha Nyugat-Európából ezt bizonyos körök nem természetes nyomással akarják elérni. Persze, hogy a húsipar egy része ennek ellenáll. A lényeg szerintem, az, hogy

a legegészségesebb élelmiszer extrém mennyiségben való fogyasztása is egészségtelen.

A húsé is. A kiegyensúlyozott étrend a cél, ennek pedig álláspontom szerint az állati eredetű fehérjék is esszenciális elemei. 30 éve a tojást, 15 éve a zsírt akartuk kizárni az étrendünkből, de rájöttünk, hogy a megfelelő formában nagyon is kellenek.”