Mentsd meg, gondold újra, csináld magad – nőként is! – Juditu nem fél a dekopírfűrésztől
Festéssel újít meg felületeket, bútorokat gondol újra vagy épp a lelkesen ápolja a kertjét. Varga Judit – a Juditu blog szerzője – gyermekkora óta a kétkezi munka, a barkácsolás és a felújítás szerelmese, mára pedig emberek – nők! – tízezreit inspirálja a fenntarthatóbb, költséghatékony otthonteremtésben. Útkeresésről, nemi sztereotípiákról és a kétlaki élet varázsáról is faggattuk a DIY-szakértőt.
Mikor kezdett el érdekelni a barkácsolás? Mi volt az első dolog, amin kísérleteztél?
Ötéves voltam, amikor a szüleim vettek egy régi, romos családi házat, amelyet éveken keresztül saját kezűleg újítottak fel. Ezekbe a folyamatokba én már az elejétől bekapcsolódtam: apukámmal téglákat pucoltunk, a régi zsalugátereket lecsiszoltuk, újrafestettük. Így igen korán belekóstoltam abba, hogy milyen az, amikor nemcsak kézzel alkotunk valamit, hanem újrahasználunk régi dolgokat. Engem ekkor apukám elég sok praktikára is megtanított, például, hogy hogyan kell kalapáccsal, fúrógéppel bánni.
Aztán az első saját barkácsolásom is ebben a házban történt. 14 évesen szerettem volna felköltözni a tetőtérbe, amely korábban apukám műhelyeként működött. Ez egy viszonylag hosszú, ferdetetős rész volt, ahova a lambériát korábban együtt raktuk fel, és sötétbarnára festettük. Én viszont szerettem volna, ha az újdonsült birodalmamban ez fehér lenne. Apukám támogatta az ötletet. Mondta, hogy most már minden tudásom megvan ahhoz, hogy szépen kiszámoljam, hány négyzetméter festékre lesz szükségem, aztán menjek el a festékboltba, és érdeklődjek utána mindennek. Úgyhogy az általános iskolát követő egész nyarat arra szántam, hogy festettem: négy rétegben kellett lefednem azt a hatalmas barna felületet, mire valóban fehérre tudtam varázsolni. Aztán kockás papíron padlószőnyeget is terveztem, és a kertben kiszabtam, mert fenn nem fértem volna el.
Emellett a székemet is felújítottam, és saját polcokat készítettem maradék pozdorjalapokból.
Végzettségedet tekintve villamosmérnök és bankinformatikus vagy. Milyen út vezetett oda, hogy mára egy több tízezres követőtáborral bíró DIY-szakértő és lakberendező legyél?
Ez egy érdekes kanyar az életemben. Amikor gimnázium végén pályaválasztás elé kerültem, nem nagyon tudtam, mi szeretnék lenni. Jó voltam a reál tárgyakban, illetve nagyon vonzott minden, ami az otthonteremtéssel kapcsolatos. Úgyhogy elsőnek az építészmérnöki kart jelöltem meg, de sajnos egy ponttal lemaradtam a felvételről. Így jött képbe a biztonsági terv, a villamosmérnöki kar, ahol aztán ottragadtam – méghozzá egy szerelem miatt. És bár az egyetemet nagyon élveztem, sosem éreztem, hogy ez lesz az a terület, amiben ki fogok majd teljesedni.
Egy félévet azért dolgoztam a szakmámban, de mivel nem találtam a helyem, felmondtam. Ekkor egyáltalán nem volt még B opcióm, de egy barátnőm küldött egy álláshirdetést, miszerint egy kreatív hobbiboltba dekoratőrt keresnek. Mivel gyerekkorom óta folyamatosan alkottam, és ezeket analóg géppel mindig le is fényképeztem, ezért egészen szép kis portfóliót össze tudtam állítani. Jelentkeztem, és fel is vettek. Itt nagyon sok mindent tanultam, a kirakatrendezéstől kezdve az üzletdekoráción át a különböző hobbitechnikákig.
Aztán egy szép napon ebbe a boltba betévedt egy televíziós szerkesztő: keresett valakit, aki a reggeli műsorban mindenféle kreatív ötletet tudna bemutatni – például, hogy hogyan dobd fel egy régi pólódat. Ennek a felkérésnek köszönhetően aztán szélesebb körben is ismertebbé váltam, és a szerkesztők ajánlásainak hála más műsorokban, csatornákon is feltűntem. Ekkor a blogomat még nem indítottam el egyébként, és a ma ismert közösségi média is csak gyerekcipőben járt.
Az első lakásomat, egy panelt gyakorlatilag egyedül újítottam fel.
Mivel egyetemista voltam, minél költséghatékonyabb módon próbáltam ezt megtenni: saját kezűleg falat festettem, barkácsoltam, átalakítottam – ezekről írtam lakberendezési magazinoknak, illetve megosztottam őket az iWiW-en is. Alig volt nézettségem, de ennek ellenére rendületlenül ragaszkodtam a saját tartalmak gyártásához. Ahogy a mai napig is.
Jelenleg kétlaki életet élsz: telente Budapesten vagy, míg a nyári időszakot egy mesebeli házikóban töltöd a Bakonyban. Mesélj erről, kérlek!
Ez nem annyira régi fejlemény, három évre nyúlik vissza, akkor vettem meg ugyanis ezt a kis faházat a Bakonyban. Úgy éreztem, hogy a budapesti lakásom szépítgetése és az erről gyártott tartalmak mellett el tudok még képzelni magamnak valami mást is. Meg persze nagyon hiányzott a kert, ami gyermekkoromban a szívemhez nőtt. Végül egy finnországi utazás adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy egy faházikót keressek magamnak egy erdős területen.
Bár eredetileg csak azt terveztem, hogy teljesen saját kezűleg felújítom, és erről posztolok, de végül a különböző videós projektjeimnek is a forgatási helyszíne lett. Hiszen egy ilyen környezetben sokkal autentikusabb bemutatni, milyen egy sünlakot vagy épp madáretetőt barkácsolni.
A barkácsolás, felújítás egy tradicionálisan férfiasnak tekintett hobbi. Ez a sztereotípia jelentett-e számodra bármiféle akadályt az idáig vezető úton?
Nem, soha. Számomra gyermekkorom óta természetes, hogy eszközt ragadok, és saját kezűleg alkotok dolgokat. Másrészt már jó pár éve rájöttek az eszközgyártó cégek is arra, hogy érdemes kibővíteni a célcsoportjukat, és olyan gépeket is gyártani, amelyek méretükből, kapacitásukból adódóan a nők számára is könnyedén használhatók.
Nekem kimondott célom, hogy inspiráljam is a nőket arra, hogy ne féljenek szerszámokat ragadni és saját kezűleg létrehozni dolgokat!
Mert a hangulatos otthon, a szebb környezet megteremtése nem feltétlenül pénz kérdése. Lehet, hogy elég hozzá egy doboz festék és egy festőhenger. Az alkotás öröme és a sikerélmény pedig már csak hab a tortán! Lehet, hogy nem lesz tökéletes, de akkor is elmondhatom, hogy én csináltam.
Én egyébként mindig azt mondom, hogy ha van az embernek három jó eszköze – egy fúró-csavarozógép, egy dekopírfűrész meg mondjuk egy csiszológép –, azokkal már csodákat lehet végrehajtani. És ez csak egyszeri befektetés! A gépeim több mint tíz éve megvannak, és még sosem romlottak el, pedig én aztán napi szinten használom őket.
A munkáid során számtalan DIY technikát hasznosítasz: bútorokat alakítasz át, vagy épp a kertedet szeded ráncba, akár láncfűrésszel. Ezt a rengeteg tudást honnan szedted magadra?
Apukám a gépek használatára tanított meg, anyukám és a nagymamáim pedig varrni, horgolni, kötni. Úgyhogy már eleve úgy mentem iskolába, hogy ezeket az alap dolgokat tudtam. Az általános iskolában volt egy tanárunk, aki technikaórán varrógéppel tanított minket varrni. Később ez a tanárnő a hivatalos tanórai kereteken kívül indított egy „Barbie-baba ruhavarró szakkört” is, ahol minden lány a saját babájának készíthetett egyedi tervezésű darabokat, főként maradék anyagokból. Később már nagyon sok, korábban ismeretlen eszköznek vagy technikának tudatosan is utánajártam: kipróbáltam őket, sokat olvastam, vagy épp workshopokra jelentkeztem.
Személyes kedvencem egyébként a szabadkézi festés – végtelen türelmem van hozzá. Az egyik legkedvesebb munkám az előző lakásom egyik fala, ahova egy inspirációs feliratot készítettem úgy, hogy kinyomtatott A4-es lapokból összeillesztettem az egész képet, rengeteg indigópapírral felkontúroztam a falra, majd aprólékosan kifestegettem.
Ha valaki saját erőből belevágna egy otthonfelújításba, barkácsolásba, milyen tanáccsal látnád el?
Először is: kezdje az alapoknál, ne pedig a legnehezebb projektekkel! Szerezze be azt a három alapvető barkácseszközt, amit már említettem, és aztán minden folyamatnak alaposan járjon utána.
Érdemes például tisztában lenni azzal, hogy téglafal esetén egy fúrógéppel is könnyen felrögzíthető egy polc, míg ugyanezt egy vasbeton falnál már csak fúrókalapáccsal lehet kivitelezni.
Szerencsére az internet korában már nagyon sok minden a rendelkezésünkre áll: számtalan DIY-oldalról és felújításról szóló videóból lehet inspirációt és tudást szerezni. És ami szerintem a legfontosabb, hogy a „mentsd meg, gondold újra, csináld magad” szemlélet érvényesüljön, hiszen az alkotás öröme mellett így lesz fenntartható az otthonszépítés.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>