Amikor az Oltáspárti, a Vírustagadó, az Oltásellenes, a Bizonytalan és társaik egy asztalhoz ülnek

A kézfogás kesztyűben vajon belefér a koreográfiába? A protokoll tiltja, de járványhelyzetben vajon…? Sok csendet viszont biztosan nem enged a nyugati világ etikettje, az egyik bátortalanul megmozdítja hát a karját, a másik picit hátralép. Oké, akkor nincs kézfogás. „Hogy vagytok?” – csap le az indító kérdésre a szemfülesebb, aki kapja, marja. A másik mond valamit, de ahogy elmegy mellettük egy busz, csak egy „köszönöm, mostanában” hallatszik, hogy mostanában pocsékul vagy mostanában kitűnően, rejtély marad, és most nem is segít a mimika, nem lehetséges a szájról olvasás. Kicsit közelebb lépnek mindketten. A kérdező újra próbálkozik, de már bánja, hogy beszélgetésbe kezdett, mert a másiknak most meg egy teherautót kellene túlkiabálni, ezért a maszk felé nyúl, hogy levegye egy pillanatra, a másik ekkor alig láthatóan hátrébb helyezi a súlypontját, és leveszi a sapkáját, talán csak hogy jobban halljon, erre amaz mégis leereszti a kezét, de a lekapott sapka kicsit zavarba ejti: most neki is illene levennie a sapkát?

Kínos harmadszorra is kérdezni, de főleg harmadszorra válaszolni. Inkább feladják. Hunyorognak… vagy mosolyognak?

Az adventi csúcsforgalom zajában különös csend feszül köztük. Szerencsére jön a villamos, szinte egyszerre a fülükhöz emelik kezüket kinyújtott szélső ujjaikkal: „Majd hívlak.” Az egyik még megérinti a másik kabátujját, a másik hátralép egyet, aztán esetlenül int a kezével, mint államfők a limuzin üvege mögül.

Karanténtangó. Így neveztük el. Persze, nem a végzetszerűséget és eleganciát árasztó vérbeli táncosok sodró lendületű tangója miatt, inkább a tánctanfolyam első óráján botorkáló gimnazisták jutottak eszünkbe. Aztán lassan beletanultunk. Rájöttünk, hogy létezik „ne gyere közelebb” és „adj már két puszit” testtartás. És talán az arcizmaink is elindultak valamiféle gyorsított evolúciós fejlődésen, mert mintha megtanultunk volna csak szemmel kommunikálni, ahogyan a muszlim nők. Mégsem lett sokkal egyszerűbb, mert a bizalmatlanság is szintet lépett.

A többiek már az asztalnál ülnek maszkban, amikor az utolsóként érkező Oltáspárti megérkezik az étterembe, és a kabáttal együtt a maszkot is leveszi.

Azonnal biztosítja a többieket, hogy be van oltva, háromszor.

Ketten követik is a példáját, az egyik a Vírustagadó, bár ő sajnálja, hogy zsűrizett iparművészeti szájvédőjét, amelyet reggel olyan gondosan választott ki a mai outfithez, le kell tennie. A másik a Szabálykövető, aki megjegyzi, hogy már épp ideje, hisz hamarosan úgyis szabad utat kell adni az érkező ételnek, italnak. Pár másodpercig szórakozottan időznek egymás kendőzetlen arcán, szóvá is teszik, hogy olyan ez, mint amikor megitták a pertut a tanárukkal, vagy az első nyári napon végre nem vesznek zoknit. Kezdő témának nem is lenne rossz alap, kicsit fel is olvasztja a jeget, és végre Bizonytalan is leveszi a maszkját, de egyelőre a tányérja mellett hagyja. Mivel azonban az Oltásellenes és a Szigorításpárti továbbra is maszkban ül, nem ajánlatos túl messzire menni a „szabadok vagyunk” témában. Valaki hát megkérdezi, „...és hogy vagytok?”. Erre előkerül egy ízületi gyulladás és egy fejfájás, mire az Oltásellenesnek rögtön van két ehhez fűződő oltás utáni esete.

Vírustagadó szerint mindez a szigorítások miatt legyengült immunrendszer miatt van, Oltáspárti viszont biztos benne, hogy posztcovid.

De hát nem vitatkozni jöttek, jobbnak látják, ha ez a téma is hallgatásba fullad, szerencsére érkezik a pincér, megkérdezi, mit hozhat. Azonnal fény derül az Oltásellenes különleges diétájára, amelynek Bizonytalan mindenképp tudni akarja a részleteit. Kis külön szekció alakul belőlük, beveszik a Vírustagadót is harmadiknak. Eközben Oltáspárti, Szigorításpárti és Szabálykövető a pincér vicces logózott maszkjáról kezd társalogni, Szigorításpárti megjegyzi, hogy jobban tenné, ha divatozás helyett FFP2-est hordana. Szabálykövető persze azonnal hozza az érvényes rendelkezést, erre már a Vírustagadó is felfigyel a másik szekcióból: „Vajon annyira intelligens ez a vírus, hogy olvassa a koronavírus-híreket?” Oltáspárti nem igazán szeretne maszkügyben állást foglalni, inkább Vírusagadóval kezd új témát, elmeséli, hogy tegnap végre újra színházban voltak, erre azonban Bizonytalan kérdezgetni kezdi, hány helyet kellett kihagyni a székeken. Vírustagadó lesajnálóan elmosolyodik, ezért inkább be is rekesztik a témát, annál is inkább, mert éppen a másik csapatnál is fagyos a hangulat, a home office vagy nem home office kérdéskör mentén ugyanis sikerült eljutniuk a felelősség és felelőtlenség fogalompárokhoz. Bizonytalan újra felteszi a maszkot. „És a gyerekek?” – dob be egy általánosnak látszó mentőkérdést Oltásellenes.
Ezt persze a társaság minden tagja nyílt provokációnak veszi, hisz épp ebben a hónapban kezdték oltani a 6 év felettieket, ami persze csak az egyik frontvonal, hisz ott van még az iskolában maszkban vagy anélkül, sőt, egyáltalán otthon vagy iskolában kérdéskör.

Na, az már egészen biztos, hogy ennél az asztalnál nincs két olyan ember, aki konszenzusra jutna.

De egyiküknek sincs kedve erről beszélni. Nagyon örülnek, hogy megérkezett az étel, és elfogyasztják, ki-ki a magáét, miközben a társalgás a konyhára, az étel hőfokára és a közben megszólaló zenére szorítkozik.