Könyökpacsi és videókonferencia: hogyan változtatja meg a vírus az etikettet?

A mostani új helyzetben nem mindig egyértelmű, hogyan illik viselkednünk az üzleti- és a magánéletünkben. A magatartásunkban egyelőre érzékelhető némi káosz, a protokollosok szerint azért, mert még ki kell tapasztalnunk azokat az elveket, amelyek egy ilyen különleges helyzetben megkönnyítik a társas érintkezéseket.

Kézfogás helyett zavart toporgás

„Egy hivatalos megbeszélésen be kellett mutatkoznunk. Kezet nyújtottak nekem, de én egy ideig csak toporogtam, vonakodtam elfogadni a gesztust, hiszen járvány idején nem biztos, hogy az a legjobb, ha az egész csoport így üdvözli egymást. Ugyanakkor bunkó sem akartam lenni, ezért inkább viszonoztam a kézfogást” – számol be ismerősöm, Lili arról a bizonytalanságról, amit a járványhelyzet teremtett az életében.

A kézfogás mint üdvözlési forma a középkorra vezethető vissza.

Azért nyújtjuk hagyományosan a jobb kezünket, mert a katonák jobb kézzel fogták a fegyvert, vagyis azt fejezzük ki azzal, hogy „a fegyvertartó kezünket nyújtjuk”, vagyis nincsenek gyilkos szándékaink, békével jöttünk. Ezt az ősrégi hagyományt most kénytelenek vagyunk szüneteltetni, hogy eleget tehessünk a járványügyi ajánlásoknak.

Miniska Édua protokollszakértő szerint az elmúlt évtizedekben az illemszabályok fellazulását tapasztalhattuk, a jelenlegi pandémiás helyzet pedig csak felgyorsítja ezt a folyamatot.  „Mára eljutottunk onnan, hogy egy barátsággal nyújtott kéz el nem fogadása akár országok közötti háborúskodást is jelenthet, odáig, hogy természetessé váljon ez a visszautasítás. Nem szabad elfelejtenünk, hogy – bár sokszor az ellenkezőjének tűnhet – a viselkedésbeli szabályok nem fölösleges nehezítései az életünknek, hanem éppen hogy könnyítik a társas érintkezést az illem-, etikett- és protokolláris iránymutatások lefektetésével. Az, hogy vendéglátó házigazdaként tiszteletben tartjuk a másik fél kultúrájából, vallásából vagy akár egészségügyi helyzetéből adódó szokásait, elősegítheti társas interakciónk sikerességét, hozzásegíthet minket a találkozóval elérni kívánt célunkhoz.

A Covid-19 megváltoztatta mindennapjainkat, a személyes találkozók lassan a digitális térbe szorulnak, egyre többen mellőzik az udvarias üdvözlésnek számító kézfogást.

Van, aki egyelőre vegyes érzelmekkel tekint arra, aki megkér, hogy zárt térben vegyünk fel maszkot, vagy a nyújtott kezünket visszautasítja, esetleg alternatív módon – akár könyökkel – viszonozza üdvözlésünket, de a kezdeti zavartságot hamar oldja annak tudatosítása, hogy igen, ez a gesztus jelen helyzetben nem udvariatlanság, hanem egy indokolt viselkedésmód. Egy tanulási folyamat elején tartunk, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek gyorsan alkalmazkodnak a változásokhoz, ami az üzleti életet illeti. A találkozók nagy részét – akár a határzárakból adódó korlátozások miatt, akár belső indíttatásból – online bonyolítják, amit pedig szükséges személyes részvétellel megtartani, ott a szervezők igyekeznek a lehető legkörültekintőbb módon kialakítani a környezetet” – teszi hozzá a szakértő.

Kép

Kép: Freepik

A magánéletben is fontos a rugalmasság

„Engem nem érdekel, ha megsértődnek, egyszerűen csak szóltam, hogy nem tudok elmenni az esküvőre. Nem vagyok már mai csirke, és krónikus betegségem is van, nem szeretném kitenni magam a kockázatnak, nem érezném magam jól” – magyarázza Mária, aki a járvány miatt lemondta a részvételét keresztlánya százötven fős esküvőjén.

A protokollszakértő szerint a tavaszi „Maradj otthon!” időszak olyan szempontból könnyebbséget jelentett az embereknek a jelenlegi helyzethez képest, hogy nem nekik kellett meghozni bizonyos döntéseket. A rendezvényeket elhalasztották, a társaságok is mellőzték a személyes találkozást.

A lazítások nyomán a döntés átkerült a mi kezünkbe, ennek köszönhetően pedig jól látható a magánéletünkben alkalmazott illemszabályok változása is.

„Hogy ki milyen mértékben alkalmazza az óvintézkedéseket, változó. Van, aki egész nap maszkban jár, és van, aki nem törődik akár az alapvetőnek számító kézmosással sem. Az illem, etikett és protokoll szabályai szerint a házigazda hozza a szabályokat a „saját házában”. Vagyis, ha a fogadó fél úgy dönt, hogy elvárja egy összejövetelnél a vendégeitől a maszk használatát, vagy érkezéskor elküld minket kezet mosni, nem szabad személyes sértésnek venni – magyarázza Miniska Édua. – A bonyodalmak elkerülésének leghatékonyabb módja véleményem szerint továbbra is a kommunikáció.

Akár a diplomáciában, az üzletben vagy a magánéletben rendkívül fontos, hogy előre egyeztessünk a másik féllel.

Mielőtt az adott találkozó létrejönne, érdemes felmérni, hogy mi milyen módon tudnánk a leghatékonyabban elérni az adott célunkat. Fontos a személyes találkozó, vagy lehet online is? Ha elkerülhetetlen a személyes interakció, fontos tájékoztatni a másikat, hogy mi mit teszünk jelen helyzetben a körülmények normalizálása érdekében, valamint érdemes megkérdezni, hogy ez így a másik fél számára is elfogadható-e” – tette hozzá a szakértő.

Az, hogy az ember társas lény, talán az egyik legismertebb közhely, és az igazságát az is bizonyítja, hogy a karanténidőszakban megnőtt a depresszióval küzdők száma, a bezártság emellett növelte sok ember erőszakszintjét és fásultságot okozott. Az életünket élnünk kell tovább, az alapvető óvintézkedéseket azonban továbbra is be kell tartani! Ebben a kérdésben sem lehet megkerülni az egyre növekvő számú szkeptikusokat, akik túlzónak ítélik a maszkviseléssel és a távolságtartással kapcsolatos szabályokat a közösségi terekben.  

Szakértők szerint az általános illemszabály erre vonatkozóan az, hogy nem számít, mi a személyes véleményünk a járványról, a többség által fontosnak tartott szabályokat be kell tartani.

Mindenkinek tiszteletben kell tartania a másik akaratát a közösségi terekben, ha az fontosnak tartja egészsége védelmében a higiéniás előírásokat és a távolságtartást.