A jó család „szociális anyaméh”, biztonságot adó bázis és társadalmi ugródeszka
Biztos rózsaszín virágos képet fest a családokról az a könyv, amelyet a családokért felelős tárca nélküli miniszter szerkesztett – gondolhatják sokan, akik tudomást szereznek az „...ami a miénk” Ötven írás a családról című könyv megjelenéséről. Pedig távol áll Novák Katalintól, hogy pusztán a családi élet szépségeit vegye figyelembe, eltakarva a gondokat és megpróbáltatásokat. Lebilincselő olvasmányok sora tárul elénk, mivel a legtöbb írás bepillantást enged egy-egy család belső életébe, a többi pedig szellemi muníciót, tudást ad. Kapunk ebben a kötetben a lélek legmélyéról fakadó vallomásokat és teológiai értekezést a család szerepéről a teremtett világban, történelmi áttekintést és gyakorlati, hétköznapi példákat, már-már himnikus hitvallást, szenvedélyes szakmai megalapozottságú kiáltványt és egyszerű, szikár szavakkal megírt beszámolót vagy viccesen komoly összegzést.
Minden megszólaló, éljen bár boldog vagy törött családban, egyedül vagy sok gyerek mellett, képes „hegyeket megmozgatni” a maga életterében. Energikus, alkotó, tettre kész emberek beszámolóit olvashatjuk. A másik közös az ötven írásban, hogy valamennyi – a hiányokról, sérülésekről szólók is – rávilágítanak a család pótolhatatlanságára.
Hogy mennyire nem szirupos rózsaszín a családok életéről festett kép, arra álljon itt néhány példa. „A társadalom jelenleg még nem képes megnyugtató és emberséges megoldásokat felajánlani valamennyi tartós segítségre szoruló embernek és családnak” – mondja ki Czeizel Barbara, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ vezetője. Bagi Iván, a népszerű humorista életútja is azt példázza, mennyire nem tud valódi segítséget nyújtani a társadalom ma még a biológiai családjából kieső gyerekeknek ahhoz, hogy kevesebb sérüléssel érjék el a felnőttkort. Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház igazgatója érezteti, mennyire nem magától értetődő az orvosi szakma számára a családi erőforrások támogatása, pedig szakmai evidencia, hogy a szeretetteljes és gondoskodó család gyorsítja és eredményesebbé teszi a gyógyítást. „Családbarát egészségügyi ellátás: a »felkent szakmai szentélyekben« nem kevesen legyintenek erre. Azt sejtetik, hogy ez csak kommunikációs fogás” – írja. A jól működő családok belső dilemmái is felszínre kerülnek: „Elveszem időmet és jelenlétemet az enyéimtől, nem adom nekik oda teljesen magamat. Mentségem van persze, épp azért keresek pénzt, hogy eltartsam a családom. Viszont mit ér, ha odaadom a pénzemet, a munkámra szánt időt, de magamat nem adom oda?” – osztja meg az olvasókkal kétségeit a hatgyermekes Lackfi János költő, író.
Ugyanakkor minden kudarc, még Bagi Iván árvasága, az emberi kapcsolatokért folytatott harcai is csak még kiáltóbban tanúskodnak a jó család pótolhatatlansága mellett.
A könyv további érdekessége, hogy Novák Katalin családokért felelős miniszter emberi arcát jobban megismerjük az ismert emberek írásai elé tett felvezetőiből, mint bármelyik vele készült interjúból. „Egy váratlan gerincműtét után, ágyhoz kötve végre volt sok időm olvasni” – írja például. Megtudjuk, hogy vegyes érzelmei vannak a tévés tehetségkutató versenyekkel kapcsolatban, hogy az ő tágabb gyerekkori családjában is volt világnézeti vita, és kimondja, mennyire keményen áthatja a politika világát a szakmai féltékenység, a versengés. Büszkén szerepelteti édesapját, Prof. Dr. Novák Zoltánt is a megszólalók sorában. Különösen érzékenyen reagál a karrier és család összeegyeztetésének nehézségeire a diplomás nők életében. Schanda (Farkas) Anikó volt kabinetfőnök életútjáról írja például: „Anikó néhány év alatt törekvő, kemény fiatal vezetőből sugárzó, türelmes, szeretettel teli nagycsaládos édesanya lett. Aki láthatóan nem bánta, hogy a vezetői döntéseket felváltották a miért-sír-a-gyerek típusú dilemmák.” Nem kérdés, hogy Novák Katalin hisz a karrier és család összeegyeztethetőségében, ám fiatalkorban egyértelműen a családalapítás előtérbe helyezését tartja helyes döntésnek.
Nehéz a sok jó írás közül bármelyiket kiemelni, idézni.
Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök például azt írja, „csöppnyi büszkeséggel, de még inkább nagy hálával gondolok arra, hogy egy fölmérés szerint Magyarországon a görögkatolikus családokban a legnagyobb a gyermekek száma”, még ha csak tizedes jegyekben is mérhető ez a többlet. Az okok keresése pedig annyira olvasmányos és érdekes, mintha egy kis történelem-, lélektan- és vallástörténet-óra esszenciája lenne. Ha az ellenséges ideológiai záporban valaki elfárad a család értékeinek védelmezése közben, elég, ha elolvassa Bagdy Emőke szenvedélyes szakmai hitvallását vagy Schmidt Mária szókimondó történelmi áttekintését és kiállását a hagyományos család mellett, és újra feltöltődik energiával és érvekkel. A fogyatékkal született gyermeket nevelő, elváltan új családot építő, sok nehézséggel küzdő családok megismerésével pedig még nagyobb és vágyottabb értékké válik, hogy valaki felnőttként így tudja értékelni gyerekkori családját: „Amikor a családra gondolok, akkor az élet összes pozitív érzése fut át rajtam, ami számomra a feltétel nélküli elfogadást, szeretetet, támogatást, meghittséget, őszinteséget, összetartást, felelősséget, és gondoskodást jelenti.” (Hegedüs Éva közgazdász, bankár)
Sok jó érzést és értékes gondolatot viszek magammal ebből a könyvből, a legemlékezetesebb közülük mégis Czeizel Barbara gyógypedagógus egyik felvetése. Azt mindenki tudja, hogy egy férfi és egy nő életet tud adni egy gyermeknek, ám azt kevéssé vesszük figyelembe, hogy „hogyan ad életet egyetlen gyermek két szülőnek. Mert a születés pillanatában a nő anyává, a férfi apává válik, és két új, alapvető identitás kialakulása veszi kezdetét”.
A kötet szerzői:
Irodalom: Lackfi János, Schäffer Erzsébet, Ugron Zsolna, Bagi Iván. Egyház: Prof. Dr. Erdő Péter, Balog Zoltán, Kocsis Fülöp, Gáncs Péter, Köves Slomó, Marton Zsolt, Schanda Anikó. Sport: Lőrincz Tamás és Lőrincz Viktor, Polgár Judit, Görbicz Anita és Vincze Ottó, Dávid Kornél, Michelisz Norbert. Tudomány: Prof. Dr. Martonyi János, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Dr. Sulyok Tamás, Prof. Dr. Schanda Balázs, Czeizel Barbara. Egészség: Prof. Dr. Csókay András, Dr. Velkey György János, Dr. Tóth-Heyn Péter, Prof. Dr. Novák Zoltán. Művészet: Miklósa Erika, Rófusz Ferenc, Vidnyánszky Attila, Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsanna és Zsuráfszky Zoltán, Balázs János, Szalóki Ági, Oláh Gergő, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás. Családmozgalom: Kardosné Gyurkó Katalin, Skrabski Fruzsina, Székely András, Fűrész Tünde, Nagy Anna. Gazdaság: Hegedüs Éva, Hornung Ágnes, Laposa Zsófia. Közélet: Schmittné Makray Katalin, Zsigó Róbertné Rózsa és Zsigó Róbert, Dr. Schmidt Mária, Dr. Szili Katalin, Bányai Gábor. Média: Hozleiter Fanny – Mosolyka, Süveges Gergő, Keresztes Ilona, Vrábel Krisztina.
„...ami a miénk." Ötven írás a családról. Novák Katalin ajánlóival. Kiadja: Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS)
Felelős kiadó: a KINCS elnöke. Szerkesztő: Novák Katalin családokért felelős miniszter. A Kiadó kötetei (nyomtatott és e-könyv formátumban) megrendelhetők a KINCS könyvesboltjában: www.ekonyv.koppmariaintezet.hu
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>