A legjobb dolgokon bőgni kell – Felnőtté válnék, csak épp nem tudom, hogyan kezdjek neki
„Harmincéves vagyok. Mások már rég családot alapítottak, megtalálták álmaik munkáját, én meg azt sem tudom, mit akarok az élettől. Felnőttként kellene viselkednem, de valahogy folyton menekülök a döntéshelyzetek és a felelősségvállalás elől. Vajon a szüleim is ilyenek voltak az én koromban? Kizárt. Az ő idejükben minden könnyebb volt. Vagy mégsem?” Ezeken a dolgokon töpreng Maja, A legjobb dolgokon bőgni kell című film főszereplője, és hát, valljuk be, mostanában sok harmincas szenved kapunyitási pániktól. Grosan Cristina erdélyi filmrendező romantikusan kalandos nagyjátékfilmje – aktualitása mellett – azért is telitalálat, mert nemcsak az Y, de az X generáció is magára ismerhet benne.
Maja (Rainer-Micsinyei Nóra) életében első látásra minden rendben van: párkapcsolatban él, barátjával (Bányai Kelemen Barna) a közös jövőt tervezgetik, és megveszik hitelre életük első lakását. A lány úgy érzi, lassan végre ott tart, ahol harmincévesen illene, de mégsem boldog, hiszen egyszerre próbál görcsösen megfelelni saját magának és a környezetének. Nem igazán találja fel magát az őt körülvevő világban, és amíg mások a hiteltörlesztésen meg a feladandó csekkeken aggódnak, ő órákig képes gyönyörködni abban, ahogy a fény megtörik az üvegen, s képes örülni olyan bagatell dolognak is, mint amikor a ventilátor színes szalagokat fúj az arcába.
Egyik este egy rég nem látott rokona váratlanul meghal. Maját ekkor anyja (Hernádi Judit) lerázza, ezért kénytelen egyedül intézkedni. A lassan érkező halottszállítók és ez a váratlan esemény felszínre hozza az addig szőnyeg alá söpört problémáit, s arra kényszeríti, hogy átértékelje egész életét. Lassanként bevallja magának, hogy nem úgy él, ahogy szeretne, nem azt csinálja, ami boldoggá teszi. Olyan állásokra jelentkezik, amelyek nem neki valók, s olyan férfival készül összekötni az életét, aki iránt már csak barátságot érez.
De vajon elég erős ahhoz, hogy fel merje vállalni a saját vágyait?
Grosan Cristina filmje azért is nagyszerű, mert a torokszorító jelenetek során nevetni is alkalmunk nyílik – a film számos ponton tartogat humorforrást. Az operatőr képei olyan művészire komponáltak, mintha fotósorozatok lennének, a fények és árnyékok játéka remek aláfestője a főszereplő tűnődéseinek, boldog-szomorkás hangulatának. Érződik, hogy az alkotóknak fontos volt, hogy a sok feszült jelenet és dialóg között vizuálisan is kinyissák kicsit a történet dimenzióit, hogy ily módon legyen ideje a nézőnek feldolgozni egy-egy fajsúlyosabb jelenetet, például az idős rokon és a halottszállítók jelenetét. Annak ellenére, hogy a főhős egy nő, a problémái univerzálisak, hiszen kit ne rémítene meg a való élet, ki ne hasonlítgatná időnként önmagát másokhoz, s ki ne érezné úgy legalább egyszer, hogy elege van a felelősségvállalásból.
Nagyon szerencsés, hogy az alkotók nemcsak az Y generáció problémáira fókuszálnak, hanem bemutatják szüleik, az X generációsok, jelen esetben a Hernádi Judit által játszott édesanya mindennapjait is, így képet kapunk arról, hogy az ő élete sem fenékig tejfel.
A fiatalokra jellemző, hogy időnként irigykednek a szüleikre, mondván, nekik könnyebb volt, hiszen ledolgozhattak egy életet egy, maximum két munkahelyen, nem kellett minden szakterülethez (is) érteniük, a szerencsések pedig tanácsi lakást is kaptak.
Igen ám, csak azt elfelejtik, hogy az X generációsok felnőttkorukban számos elutasítással szembesülnek, és ahhoz, hogy benne maradjanak a munkaerőpiaci vérkeringésben, idős fejjel kell kilépniük a komfortzónájukból, megtanulva a digitális világ vívmányainak használatát.
Persze a harmincéveseknek is megvan a maguk gondja: életük a folyamatos váltásról, változásról szól. Nem lehetnek biztosak abban, hogy a munkahelyük megtartja őket több éven keresztül, épp ezért fogalmunk sincs, hogy például merjenek-e hitelt felvenni egy lakásra hosszú futamidőre. Régen egy huszonöt-harminc éves férfi már keresettel rendelkezett, eltartotta a családot, ma a legtöbb huszonéves még képezi magát, felsőoktatási intézményben tanul, a szülők pedig dotálják. S ha nyílik az Élet kapuja, legszívesebben elinalnának, hiszen a tanulás mellett nem jutott idejük szakmai tapasztalatokra szert tenni, de még egy csekket is nehézkesen töltenek ki. Kigúnyolják, életképtelennek, mamahotelesnek bélyegzik őket, pedig nem direkt bénáznak – ahogy Maja sem –, csupán próbálnak megfelelni a modern világ elvárásainak, ahol számos szerepben kell teljesíteni.
A legjobb dolgokon bőgni kell nagyon aktuális vígjáték-dráma a külső elvárások és a belső vágyak konfliktusáról, valamint a kapunyitási pánikról. Egyszerre felemelő, szívfacsaró, fájdalmas és humoros – nem véletlen, hogy a 27. Szarajevói Filmfesztiválon annyi méltató kritikát kapott.
A harmincasokról szól, de messze nem csak ennek a korosztálynak lesz érdekes.
Sok szülőnek is hasznos lehet ez a film, mert megérthetik, mi a fenén tépelődik még a gyerekük harmincévesen, s talán közös nevezőt is fognak tudni találni.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
30 lettem, segítség! – Kapunyitási pánik vagy felszabadító lendület?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
